Rekordmennyiségű kábítószer-labor Hollandiában – mi következik ebből számunkra?

„A holland rendőrség arról számolt be, hogy rekordszámú, összesen 167 illegális kábítószer előállító laboratóriumot számoltak fel az elmúlt év során, melyek közel fele lakóövezeti részeken működött.

Többsége nem a sokat emlegetett marihuánára, hanem más drogok, elsősorban kokain és heroin előállítására specializálódott. Ez a statisztika elsőre furcsa lehet, de ha a tendenciákat alaposabban vizsgáljuk, fontos tanulságokat vonhatunk le, különösen számunkra, Magyarország számára.

Hollandiában a drogpolitika hosszú ideig a »tűrés kultúrájára« épült. A marihuána fogyasztását ugyan nem legalizálták teljesen, de bizonyos feltételek mellett elnézték, sőt, intézményesítették is a coffeeshop rendszeren keresztül. Ez a »hátsó ajtós« politika azonban egyre súlyosabb visszásságokat szült.
Bár a fogyasztás szabályozott volt, az ellátási láncban továbbra is illegális termesztők és kereskedők működtek, gyakran szervezett bűnözői csoportok irányításával.

Az utóbbi években azonban a holland hatóságok, és elsősorban Amszterdam városvezetése, szigorításokat vezettek be. A coffee shopok kizárólag regisztrált holland állampolgárokat szolgálhatnak ki, és legfeljebb 2000 fős regisztrált vendégkörrel dolgozhatnak. Emellett korlátozták a
nyitvatartási időket, és teljes mértékben betiltották az utcai fogyasztást, különös tekintettel a turisták körében tapasztalt káoszra. Ennek következtében, a holland rendőrség jelentése szerint is, jelentősen visszaesett az illegális kenderfarmok száma és aktivitása.

Ezt a fejleményt azonban nem tekinthetjük egyértelmű sikernek, ha közben azt látjuk, hogy más típusú, esetleg jóval veszélyesebb drogok előállítása kapott új lendületet. A szigorítás ugyanis megváltoztatta a drogpiac dinamikáját. A marihuána piacának szűkülése arra ösztönözte a korábban
kenderrel foglalkozó bűnözői hálózatokat, hogy áttérjenek más kábítószerek előállítására. Ezek az anyagok nemcsak hogy veszélyesebbek, de sokkal nagyobb profittal is kecsegtetnek az előállítók és kereskedők számára. Így a kereslet áthelyeződése és a kínálat újraszerveződése egyaránt hozzájárult
ahhoz, hogy a droglaborok száma minden korábbinál magasabbra ugrott, úgy, hogy a kenderfarmok aránya csökken.

Ez a fordulat fontos tanulságokat tartogat számunkra is. Magyarországon, szemben Hollandiával, hosszú ideje következetes zéró tolerancia politikát alkalmazunk a kábítószerekkel szemben. Bár ezt sokan bírálják, a holland példa világosan mutatja, hogy a túlzott engedékenység és a részleges
legalizáció nem oldja meg a problémát, hanem más formában újratermeli azt. A szabályozás felpuhítása nem szorítja vissza a bűnözést, csak új piacokat és új lehetőségeket teremt számára.

Épp ezért a magyar modell, amely világos határokat húz, és egyértelmű üzenetet küld, nemcsak hatékonyabb, de hosszú távon is fenntarthatóbb. A zéró tolerancia elve a megelőzésre, az edukációra és a következetes szankcionálásra épül. Természetesen itthon is jelen vannak a veszélyek, különösen az új pszichoaktív anyagok terjedése, de a jogi és társadalmi környezet jóval kevésbé teszi lehetővé ezek gyökeres elterjedését. A hatóságok pedig a kereskedelmi láncok felkutatásával a teljes kínálat felszámolását tűzték ki célul.

A hollandiai fejlemények éppen arra figyelmeztetnek, hogy az engedékeny drogpolitika nem megoldás, hanem egy újabb probléma forrása lehet. Az amszterdami részleges szigorítások ugyan jó irányba tett lépések, de csak egy szer használatának korlátozása nem elegendő, mert nem közvetít
egyértelmű üzenetet, miszerint, minden, ami kábítószer, az tiltott. És a már kialakult piaci struktúrákat nehéz semlegesíteni. Ha korábban nem engedték volna elszabadulni a helyzetet, mostnem kellene versenyt futni más drogok robbanásszerű terjedésével.

A magyar példa azt mutatja, hogy a következetesség és a szigor nemcsak elrettentő, de megelőző erejű is. Mert a drog elleni harcban nincs helye félmegoldásoknak.”

Nyitókép:Pixabay

***