Családpolitikát sok ország csinál, de nem mindenütt van ennyi eredménye.
A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője
Gyakori vélekedés, hogy a CSOK, a Babaváró, az óvodaépítési programok, az SZJA kedvezmények ellenére nem születik több gyerek Magyarországon. Ezt persze csak olyanok mondják, akiknek fogalmuk sincsen a valós folyamatokról. Ezt a cikket nekik írtam.
1,25: Közel negyven éves csökkenő trend után ekkora volt a magyar termékenységi ráta értéke 2010-ben. A mutató azt méri, hogy egy átlagos nő hány gyermeket vállal. A népességszám stabilan tartásához legalább 2,1-es mutató kellene. A címben szereplő 1,25-ös érték annyira alacsony, hogy
ha tartósan ezen a szinten ragadtunk volna, akkor Magyarország lakossága nagyjából felére csökkenne minden egyes generáció alatt.
A 2010-ben választást nyerő polgári kormány észlelte a drámai helyzetet, és komolyan is vette azt. Komplex, nagyvonalú, több komponensből álló és azóta is bővülő családpolitikai rendszert indított el, hogy a negatív folyamatokat megállítsa és megfordítsa. És ebben olyan sikereket ért el, amilyeneket nem igazán láthattunk az elmúlt bő fél évszázadban Európában.
De mi a gond az alacsony születésszámmal, különösen akkor, amikor a Föld túlnépesedésétől rettegünk – kérdezhetné a kedves olvasó. Egyrészt már régen nem a túlnépesedés az, amitől rettegnünk kell, hiszen már most számos ország lakossága csökken, és 2050 táján az emberiség létszáma is tetőzni fog. Másrészt a túlságosan alacsony gyermekszám brutális következményekkel jár a teljes társadalom számára.
Az alacsony gyermekszám az oka annak, hogy Dél-Koreában egyre kevesebb aktív embernek kellene eltartania egyre több nyugdíjast. Ezt ott úgy tudták megoldani, hogy nem emelték a nyugdíjak értékét a kellő mértékben. Ennek következtében a dél-koreai szépkorúak közel fele szegénységben él.
Ugyanezen folyamatok miatt jósolják egyes intézmények azt, hogy 2035-re a dán nyugdíjkorhatár akár 69 évre is növekedhet a mostani 67 évről. Ugyanez a forrás a britek esetében 68 éves nyugdíjkorhatárt vár 2046-ra.
A helyzet egyes országokban rövid időn belül fenntarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszert. Japánban az 1990-es évek második fele óta folyamatosan nyílik az olló a nyugdíjpénztár bevételei és kiadásai között, és természetesen az utóbbi a magasabb. Brazíliában pedig 2050-ben a teljes gazdasági teljesítmény több mint negyedét kell majd nyugdíjfizetésre fordítani.
Nagyon sok ország észlelte a fenti problémát, és számos ezek közül komoly lépéseket is tett, hogy orvosolja azt. Az esetek jelentős részében azonban érdemi eredmény nélkül.
Szingapúr például európai ésszel szinte hihetetlen kampányt hirdetett. Pénzbeli ösztönzők (baby bonus), lakhatási támogatás és államilag finanszírozott gyermekgondozás mellett
a kormány a Mentosszal karöltve meghirdette a nemzeti napot, melyen a pároknak hazafias kötelességük egymást szeretni.
A termékenyégi ráta mindezektől függetlenül folyamatosan csökken, és már 1 alatt jár, azaz kevesebb mint fele a stabil népességhez szükséges szintnek.
Svédország akár 480 napos szülői szabadsággal, támogatott óvodákkal és részmunkaidős foglalkoztatással, családbarát munkahelyekkel küzd a csökkenő gyermekszám ellen, ám nem sok sikerrel. A termékenységi ráta az elmúlt 10 évben lényegében folyamatosan csökkent, és már csupán 1,2-n áll.
Olaszország adókedvezményekkel, baba-bónusszal, fizetett kismama-szabadsággal, nagycsaládos támogatásokkal könnyíti meg a szülők életét.
A termékenységi mutató azonban ebből semmit nem érzékel, 2010 óta úgy zuhan, mint az elejtett kő.
1960-tól napjainkig nagyon sokat csökkent a termékenységi ráta Európa országaiban. Írországban 1964-ben még 4 felett volt a termékenységi ráta, a 2023-as 1,5-ös érték ennek nagyjából harmada. De hasonló a helyzet Spanyolországban, ahol az 1971-es 2,9-es értéknek közel harmada a 2023-as 1,12-es mutató, vagy Izlandon, ahol az 1963-as 3,99-es termékenységi ráta csökkent 1,55-re 2023-ra.
Az, hogy egy európai ország 10 éves időtávon jelentős mértékben növelni tudta volna a termékenységi arányszámot, ritkaságszámba ment. A négy legsikeresebb családpolitikai fordulatot mutatja az 1. ábra. A tengelyen a 0 érték az adott ország neve után zárójelben szereplő évet jelenti, az 1 a következő évet, stb.
Az aranyérmet Bulgária szerezte meg, melynek termékenységi rátája 1997-ben 1,09-es mélyponton volt. Ám a gazdaság stabilizálásával, családtámogatással, szülési szabadsággal emelkedő pályára tudták tenni a mutatót. Ennek következtében 10 év múlva már 1,49 volt a termékenységi mutatójuk, ami 37 százalékkal volt magasabb, mint az 1997-es érték. A trend ráadásul azóta sem tört meg, ahogyan az ábra mutatja.
Az ezüstérmet Észtország érdemelte ki, melynek termékenységi rátája 1998-ban 1,28-as mélyponton volt. Az abban az évben elfogadott családi ellátásokról szóló törvénnyel, szülési támogatással, havi gyermeknevelési támogatással, lakhatási támogatással ők is meg tudták fordítani a negatív trendet. Ennek következtében 10 év múlva már 1,72 volt a termékenységi mutatójuk, ami 34 százalékkal volt magasabb, mint az 1998-as érték.
Hosszú távon viszont már nem tudták tartani ezt a pozitív trendet, az elmúlt években pedig meredek esést láthatunk.
A bronzérmet Csehország szerezte meg, melynek termékenységi rátája 1999-ben 1,13-as mélyponton volt. A gazdaság stabilizálása, valamint a demográfiai trendek közbeszédbe vonása azonban segített javítani a helyzeten. Ennek következtében 10 év múlva már 1,51 volt a termékenységi mutatójuk, ami 34 százalékkal volt magasabb, mint az 1999-es érték. A lendület ráadásul még 10 évig kitartott, az utóbbi években azonban ott is meredeken zuhan a mutató értéke.
Az elmúlt 65 év európai dobogójáról épen lemaradva a negyedik helyet a magyar családpolitika érdemelte ki. A termékenységi rátánk 2011-ben 1,23-as mélyponton volt. A jobbközép kormányok családbarát intézkedései azonban egyértelmű emelkedést hoztak. Ennek következtében 10 év múlva már 1,61 volt a termékenységi mutatónk, ami 31 százalékkal volt magasabb, mint a 2011-es érték.
Az 1950 és 1953 között egészségügyi miniszterként tevékenykedő Ratkó Anna nevét generációk ismerhették meg. Mai napig legendás az, ahogyan a csökkenő magyar termékenységi ráta trendjét megfordította. Eredményei jelentőségét jól mutatja, hogy külön nevet kaptak az 1950 elején született gyermekek leszármazottjai is (Ratkó-unokák), hiszen intézkedéseinek hosszú távú hatása az 1970-es években is látható volt a születésszámok megugrásában.
Kevésbé ismert, hogy Magyarországon az 1960-as évek elején is volt egy pozitív fordulat a termékenységi ráta alakulásában.
Ekkor a lakásépítési programok jelentették azt a pluszt, ami a gyermekvállalási döntés meghozatalában támogatást jelentett.
A termékenységi ráta alakulásában az elmúlt 75 évben a harmadik pozitív fordulatot pedig a 2010 utáni családbarát kormányzás hozta. Az Orbán-kormányok támogatási rendszere ugyanis jelentős és hatásos segítséget jelentett a magyar családoknak.
De melyik volt a fenti három trendváltás közül a legsikeresebb? A köré épült legenda volumenét tekintve egyértelműen Ratkó Anna a nyertes. Az ő programját sokszor azok is elismeréssel említik, akik a Ratkó-unokák születésekor még csak nem is éltek. De mi a helyzet, ha objektív mérőszámokat vizsgálunk?
Ha a szempontunk az, hogy hány éven keresztül hozott emelkedést a reform a termékenységi rátában, akkor Ratkó Anna mítosza komoly csapást szenved.
A 2. ábra mutatja a fenti három trendforduló tartósságát. A tengelyen a 0 érték az adott trendváltás központi figurája után zárójelben szereplő évet jelenti, az 1 a következő évet, stb.
Ratkó Anna intézkedéseinek pozitív hatása lényegében két évig tartott csak. A magyar termékenységi ráta az 1952-es mélypont után 1954-ben tetőzött, és innentől közel egy évtizedes csökkenést mutatott. A legenda tehát jóval nagyobb, mint az intézkedések valós hatása volt.
A Kádár-korszak lakásépítései már tartósabb emelkedést hoztak. Az 1962-es mélypont után hat éven át emelkedett a mutató értéke. Ezt rövid stagnálás követte. Fontos megjegyezni, hogy az ábra végén található emelkedés már nem az 1962-es fordulat, hanem a Raktó-unokák hatását mutatja.
Tartósság tekintetében a leghosszabb és legjelentősebb pozitív fordulatot az Orbán-kormányok családbarát politikája hozta.
2011-től 2021-ig lényegében végig emelkedett a termékenységi ráta értéke. Ez 10 éves fordulatot jelent, ami ötször olyan hosszú, mint a köztudatban legendaként élő Ratkó-csomag.
De persze nem csak a hossz lényeges. Ha a szempontunk az, hogy 10 éves időtávon mikor növekedett a legnagyobb mértékben a termékenységi mutatónk, akkor összesen két versenyzőnk van az elmúlt 75 év tekintetében. A 3. ábra mutatja ezen két trendfordulóban a termékenységi mutató alakulását. A tengelyen a 0 érték az adott trendváltás központi figurája után zárójelben szereplő évet jelenti, az 1 a következő évet, stb.
1965-ben 1,82 volt a magyar termékenységi ráta. 10 évvel később már 2,34 volt a mutató értéke. Ez 29 százalékos emelkedést jelent. Ezzel szemben 2011-ben 1,23-on állt a termékenységi rátánk. 2021-re pedig 1,61-re emelkedett az értéke. Itt 31 százalékkal lett magasabb a születési arányszám. A narancssárga görbe ráadásul sokkal egyenletesebben emelkedett, azaz a teljes horizonton sokkal többet emelt a magyar születésszámokon. Arról nem is beszélve, hogy ahogyan azt korábban is írtam, a piros görbe végén már a Ratkó-unokák hatása látható, így a piros görbe igazából két független intézkedéscsomag együttes hatását mutatja.
A 2010 utáni Orbán-kormányok tehát minden fontos és lényeges mérce szerint az elmúlt 75 év legsikeresebb családbarát programját hajtották végre Magyarországon.
Mind a termékenységi fordulat hossza, mind pedig annak mértéke tekintetében példa nélküli eredményekkel jártak. Emellett az elmúlt bő 60 évben a negyedik legsikeresebb európai program címét is elnyerték.
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi
A párhuzamosan igényelhető támogatásoknak köszönhetően a magyar családok minden eddiginél magasabb összegű vissza nem térítendő támogatásra és kamattámogatott hitelre lehetnek jogosultak.
Az ellenzék teljes erővel támadja a kormány államilag támogatott lakáshitelét, pedig az még el sem indult. Eközben Magyar Péter és a TISZA Párt a korábbi balliberális kampányígéreteket átvéve saját lakás helyett albérletet kínál a fiataloknak.
Most 15%-kal növeljük meg a nők fizetését!
Mennyi hitelt igényelhetünk? Mekkora lesz a tölesztőrészlet és mennyit kell visszafizetni? Jobban megéri az Otthon Start Program segítségével lakást venni mint bérelni? Milyen feltételeknek kell megfelenünk, hogy részt vehessünk a programban? Íme a válaszok és még sok egyéb információ!
Felpörgeti-e a piacot a szeptember 1-jén induló kormányzati hitelprogram? Mit eredményez majd az építőiparban, és az új lakások piacán? Nőni vagy csökkenni fognak az bérleti díjak és olcsóbb lesz-e a kenyér a 3 százalékos hiteltől? Balogh Lászlóval az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.
Társadalmi szemléletváltás szükséges a spanyol lap szerzője szerint.
Az orosz kormány indítványozta az 1987. november 26-án elfogadott, az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát célzó egyezmény felmondását.
A párhuzamosan igényelhető támogatásoknak köszönhetően a magyar családok minden eddiginél magasabb összegű vissza nem térítendő támogatásra és kamattámogatott hitelre lehetnek jogosultak.
