Magyar Péter tényleg, tényleg elhiszi, hogy alkalmas Magyarország vezetésére – és ez, valljuk be, nem akármi

A történelem a politika múlt ideje. A politika a történelem jelen ideje. Egyik nélkül nem érthető a másik.

Május 8-a ízelítőt adott abból, miként jelenik meg mindez az életünkben. Kezdve ott, hogy e dátum a „győzelem” napja, miközben természetesen a vesztesek számára nem az. Ráadásul Japán még 4 hónapig harcolt, s közben (ezek szerint már a „győzelem” után)

Nézzünk három, látszólag lényeges politikai eseményt aznapról: először is itt volt Magyar Péter előre promotált bejelentése, ami szerinte alapjaiban rendíti meg a kormánykoalíciót. 

ezzel mintegy beárazva, negatív viszonyítási pontként definiálva saját harcostársát (igen, az, hiszen ellenségem ellensége a barátom), korunk legnépszerűtlenebb figuráját, a Böszmét. (Szeretik őt ellentmondásos személyiségnek is nevezni, de nincs benne semmi ellentmondás. Bő két évtizede önazonos: egy komplexusokkal küzdő, az erkölcsöt értelmezni sem képes ön- és közveszélyes szenvedélybeteg.) 

S ha már megidéztük Gyurcsányt, hát övé volt a nap második bombahíre: a felesége szíves közléséből kiderült, hogy Fletó visszavonul, minden tisztségétől megválik és a későbbiekben sem kíván effélékkel foglalatoskodni. Nem hangzott el konkrétan, de korábbi ígérete alapján

A bejelentés második, talán az elsőnél is izgalmasabb részéből kiindulva (amely hősünk egy visszatérő magánéleti problémájára irányítja rá a figyelmet) viszont lehet, hogy búskomorságra adja a fejét, 

És ha úgy véljük, hogy az elmúlt húsz év egyik meghatározó közéleti szereplőjének lelépése és az álompár meglebegtetett válása miatt a mi Narcissusunk reggeli izgágasága a felejtés sorsára jutott, akkor mit mondjunk arra a jelenségre, ahogyan a pápaválasztás híre elsöpört minden más témát a médiából és a közbeszédből.

Sokan szeretnének a történelem részévé válni, sokan akaratukon kívül lesznek azzá. Magyar Péter elhitte, sőt teljesen beleszerelmesedett abba a szerepbe, hogy ő alkalmas lenne a nemzet vezetésére. Az ehhez vezető utat viszonylag frissen kezdte kikövezni, másfél éve még csak az az egyetlen eposzi jelzője létezett, hogy az igazságügyi miniszter férje. Azóta teszi egymás mellé a kockákat, a csütörtök reggeli ennek a girbe-gurba vonalvezetésnek egy különösen selejtes eleme lett. Egy évek óta nyilvános beszédből sikerült azt kiderítenie, hogy

és háború esetén nem zavarná haza a katonáit, mint azt annak idején Linder Béla megtette.

Ennél

puccsal, akarnoksággal, trükkök százaival és hazugságokkal, de mégiscsak a magyar miniszterelnökök sorába emelkedett, ahol Batthyány Lajostól Orbán Viktorig fellelhetők azért korszakos jelentőségű nevek. Ez akkor is teljesítmény, ha tudjuk, hogy Károlyi Mihály, Sztójay Döme, Rákosi Mátyás vagy Kádár János is betöltötte ezt a posztot. De bármit gondoljunk Rákosiról vagy Kádárról, azért kétségtelenül markáns szereplői a históriánknak. Más kérdés, hogy nem fest túl szívderítő képet a magyar baloldal állapotáról, ha valaki 19 évvel az erkölcsi és 16 évvel közjogi elbukása után még mindig tényezőnek számíthatott (vagy magát annak tarthatta). Még különösebb Molnár Csaba ideiglenes elnök megjegyzése arról, hogy vélhetően Dobrev Klára veszi át a párt irányítását. 

Miközben például egy monarchiában (Vatikán) választják az uralkodót.

százezrek a helyszínen (Hadházy hány hidat zárhatott volna le ennyi emberrel!), milliárdok a különböző képernyők, kijelzők, monitorok előtt. A honvédelmi miniszternek az évekkel ezelőtti MTI tudósításokból kisilabizált, botránykeltésre szánt mondataihoz, vagy az öregecskedő feleségek lecseréséről elejtett váteszi szavakhoz képest mennyivel másabb minőség az a két latin szó, ami a Szent Péter Bazilika erkélyéről elhangzott:

Azért is különleges ez az életünkben talán ötször-hatszor megélhető pillanat, mert politika és történelem, világi és transzcendens, földi história és üdvtörténet találkozási pontjaiban áll.

Pár napja Robert Prevost nevét alig ismerték a világban, a katolikusok döntő többsége sem tudott volna egy bővített mondatot elmondani róla. Ma mégis a földkerekség egyik legismertebb arca, s noha pápai neve is csak néhány órája létezik, mégis fényévekkel előzi Magyar Péterét.

Vannak a fontos dolgok, a fontosnak hitt dolgok és a lényegtelenek. Ritka, hogy egyetlen nap alatt mindezt így végignézhettük.

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / Magyar Nemzet)

***