Minden jövőre vonatkozó ötletelés ebből a helyzetből indulhat ki: hogyan lehet képviseleti demokráciát, vagy bármilyen demokráciát restaurálni, kiépíteni, ha nincs képviseletnek semmilyen politikai értelemben komolyan vehető, átlátható rendszere? Van-e út vissza a Magyarország BT-ből legalább a kétpártrenszerbe. Vagy elég-e a kétpártrendszer, esetleg annál nagyobb és erősebb pluralitás kell?
Persze az elmélet billeg. Orbán Viktor és Deutsch Tamás a magyar többpártrendszer legszebb éveiben érett politikussá. Volt idejük tapasztalatot, tudást felhalmozni. És mire mentek vele? Deutsch Tamás egész életműve egy szóban leírható: ennyi.
Orbán Viktor meg annyi hibát, bűnt halmozott fel (és napról napra egyre többet hibázik), hogy nincs az a kommunikációs trükk, az a pénzen vásárolt, agyon sminkelt, feltupírozott propagandamédia, ami le tudná vakarni róla az autokrata ótvart. Ez már ott marad, ez már ráégett, kár minden fáradtságért. És tulajdonképpen etikátlan is, úgy tenni, mintha lenne Orbánban bármi, de bármi menthető, elnézhető. Ha Orbánnak azon kívül, hogy lemond, és vállalja a politikai felelősséget és elszámoltatást – bármilyen megnyilatkozását el lehetne és el kellene fogadni.