Az önbevallástól a teljes tilalomig: így változtat nemet Európa

A nemváltás kérdését a korábbi pszichológiai és orvosszakmai viták után ma már egyre inkább társadalompolitikai és jogi szempontok is áthatják. A pszichológiai vélemények egyértelműen abba az irányba tendálnak, hogy a transzneműség nem pszichés vagy mentális zavar következménye. A jogi megközelítés azonban összetettebb,  az Európai Unió tagállamaiban számos eltérő szabályozási megoldást láthatunk, van ahol az önrendelkezés dominál, máshol továbbra is orvosi vagy jogi feltételekhez kötik a nemváltást – olvasható a Faktum elemzésében. 

Különösen fontos a kérdés összetettsége okán, hogy a törvényhozók ne csak a jogok bővítését nézzék, hanem a döntések következményeit is mérlegeljék. Az egyéni önazonosság elismerése tehát nem zárja ki az állami felelősséget – sőt, akkor van egyensúly, ha az egyéni szabadság és a közösségi rend kiegészítik egymást, nem egymás rovására léteznek.

Az elemzés kitér arra is, hogy a pszichológia látványos szemléletváltáson ment keresztül a transzszexualitás megítélésében. Míg korábban az ellentétes nemű identitást sokáig mentális zavar tünetének tartották, mára a szakma nagy része az identitás természetes variánsaként látja a transzneműséget és az elfogadás igényével kezeli azt.

A nemi identitás megítélése a hivatalos diagnosztikai rendszerekben is változott: korábban mentális zavarként kategorizálták a transzszexualitást, de 2013 óta a „nemi diszfória” elnevezést használják. E szerint nem az identitás a probléma, hanem az azzal járó esetleges szenvedés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-től már nem a mentális betegségek közé sorolja a transzneműséget.

Bár a pszichológia, amelynek alapvető megközelítése a gyógyítás volt, a transzneműség kapcsán az utóbbi időben számos lépést tett az elfogadás felé, az Európai Unió tagállamai között máig látványos különbségek mutatkoznak abban, hogyan szabályozzák a jogi nemváltás és a nemi megerősítő műtétek lehetőségét. Jelenleg négyféle szabályozási keret működik.

1. A nemváltás jogilag nem lehetséges

A hivatalos nemváltoztatás lehetőségét jogilag két ország zárja ki: 

• Magyarország 
• és Bulgária. 

Bár ezeket a szabályokat sok bírálat éri, érdemes feltenni a kérdést: a nemiség kérdését valóban ki lehet-e teljesen szervezni az állam felelősségi köréből?

2. Önrendelkezésen alapul

Az eltérő EU-s szabályozások közül az előző megközelítéssel ellentétes szemléletet képviseli 

• Svédország, 
• Finnország, 
• Dánia, 
• Németország, 
• Spanyolország, 
• Portugália, 
• Írország, 
• Belgium, 
• Hollandia 
• és Luxemburg.

Ezekben az országokban ma már egyetlen nyilatkozattal, orvosi vizsgálat nélkül is megváltoztatható a jogi nem. 

A nemváltás ugyanis gyakran nem csupán jogi adminisztráció, hanem hosszú és pszichológiailag is megterhelő út, amely nem minden esetben vezet boldogsághoz vagy stabilitáshoz. 

3. Kötelező orvosi vagy bírósági értékeléshez kötött

A két szélsőséges szabályozás közé sorolható 

• Franciaország, 
• Görögország, 
• Olaszország, 
• Ausztria, 
• Csehország, 
• Málta, 
• Ciprus 
• és Horvátország szabályozása.

Ezekben a tagállamokban a jogi nemváltás még bizonyos szinten kontrollált: orvosi vagy bírósági értékelést írnak elő, mielőtt bárki hivatalosan nemet változtathatna. Bár ezek az országok már nem kérnek műtéti beavatkozást, továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemi identitás ne legyen teljesen következmények nélküli, önkényes döntés. 

4. Orvosi kezelés, vagy hormonterápia igazolásához kötött

A szigorúbb szabályozás mellett a nemváltoztatást lehetővé tévő országok közé tartozik

• Lengyelország, 
• Szlovákia, 
• Szlovénia, 
• Románia, 
• Észtország, 
• Lettország 
• és Litvánia.

Az érintett országokban van lehetőség a jogi nemváltásra, de feltétele az orvosi kezelés vagy a hormonterápia igazolása. Az állam ezekben az országokban mérlegelni kívánja a nemváltás mögött meghúzódó tényezőket, és abban hisz, hogy egy ilyen horderejű változást nem szabad kizárólag az egyéni döntésre bízni – különösen kiskorúak esetében – egy olyan korban, amelyben a nemi identitás kérdése már nem csupán személyes, hanem politikai és ideológiai frontvonal is lett.

Nyitókép: OLIVIER MORIN / AFP