Kinek mi a jó suli? – Az MCC és az Oktatási Hivatal idén első alkalommal közzétett országos gimnáziumi rangsorát értékeltük

Őry Krisztina és Boros Júlia írása a Mandiner hetilapban

2025 februárjában megjelent a Mathias Corvinus Collegium és az Oktatási Hivatal közép­iskolai rangsora, amely hét új szempont alapján állította sorrendbe az ország száz legjobb gimnáziumát. A leginkább az érettségieredményekre, a felsőoktatási felvételik sikerességére és az iskolák tehetséggondozási eredményeire építő rangsorban új szempontok is megjelentek. Körbejártuk, mit mutat és mit nem az új toplista, hogyan vélekednek róla az iskolaigazgatók, és mit érdemes egyáltalán mérni egy iskola megítéléséhez.

Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője elmondta, a rangsor összeállí­tásánál az Oktatási Hivatal legfrissebb adatállományát vették alapul, a fő akadémiai dimenziók a felvételi statisztikák, a kompetenciamérések és az iskolai tanulmányi eredmények voltak. 

ettől konzervatív és versenyelvű a lista – fogalmaz. – Ami igazán érdekel bennünket, az a hozzáadott érték – hangsúlyozza Setényi. – Vannak elit iskolák, ahol az intézmény hozzáadott értéke nem olyan magas, míg vannak olyan gimnáziumok, ahol szerényebb családi háttérből érkező gyerekeket juttatnak el kiváló érettségi szintig. Ezt is jó volna megjeleníteni a szempontok között. Le fogunk ülni az Oktatási Hivatallal, és áttekintjük, hogy a meglévő adatállomány mentén milyen innovatív indikátorokat tudunk még beemelni a rangsorba. Célunk, hogy a továbbtanuláson gondolkodó szülők és gyerekek egy továbbfejlesztett, cizellált rangsort kapjanak” – mondja az oktatáskutató, és megjegyzi, mivel ez egy kommunikációs eszköz is, az egész oktatási szféra figyeli az ügyet. 

A 100-as listáról szólva Setényi János úgy fogalmaz, az első 75-ben benne lenni kifejezetten jó gimnáziumra vall. Fontos a lakóhely szerinti választás is, helyben egy középosztálybeli társaság tud összeverődni, jó szellemű iskola jó szellemű tanárokkal, ahol a fiatalságukat is megélik a gyerekek. „Érdemes benézni egy tanterembe, látni a tanárok arcát, utánanézni, mi van az adott iskoláról fent az interneten. A tanárok mindenütt vegyesek – a pedagógusi az egyik legnagyobb foglalkozási csoport Magyarországon, 130 ezer fő –, ha van egy-két nagy hatású tanár, aki egy életen át elkíséri az embert, már komoly érték. Az osztály minősége is fontos, hogy egy szabad szellemű, jó hely legyen, ahova a gyerek szeret járni. Persze mindig vannak különleges képességű gyerekek, ők versenyistállóba valók, mert bírják, sőt igénylik a teljesítménynyomást. Az ilyen iskolákban meghajtják a diákokat, hogy a gyöngyszem kiguruljon belőlük” – fejti ki az oktatáskutató. 

A lista alsó harmadában szintén fontos középiskolák találhatók, azok is lehetnek keltetők. A tehetséges gyerekek egy része, különösen a fiúk, későn érnek, és 16 éves koruk körül jön meg az eszük, akkor összekapják magukat, és egy ilyen gimnáziumból szintén bejutnak egyetemre – mondja Setényi János. „A szülőknek azt a kérdést kell feltenniük, hol tart a gyerekük. Nem gimit kell választani először, hanem a saját gyerekünket kell megismerjük, ő a kabát, és ehhez varrjuk a gombot, nem pedig fordítva.”

S hogyan vélekednek a listáról az iskolaigazgatók? Mennyire tartják az új mutatókat irányadónak? Két budapesti gimnázium igazgatóját kérdeztük. 

Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium igazgatója lapunknak elmondta, a rangsoroláshoz használt szempontok közül egyértelműen relevánsnak tekinthetők a tizedikes kompetencia-mérések, illetve a gimnáziumi közép- és emelt szintű érettségi vizsga eredményei. Ezek ma a legfontosabb mutatói a diákok és így az egyes középiskolák teljesítményének. Épp emiatt ezeket az eredményeket akár több indikátorként is hasznosítani lehetne, azaz külön a matematika- és külön a szövegértés-­kompetenciamérések pontjait, s az érettséginél is szerencsésebb lenne tantárgyanként vizsgálni az elért jegyeket. 

Az, hogy egy iskolába hányan jelentkeznek, Csapodi Zoltán szerint önmagában nem hibátlan mutató. Kifejtette, hogy a Trefortban büszkék arra, hogy évről évre hatszoros túljelentkezés van, de nem örülnének, ha ennél is több jelentkezőt kellene regisztrálniuk. A szóbelire való behívás magas ponthatára miatt az alacsonyabb pontszámúak be sem adják a jelentkezési lapot, hisz esélyük sincs bekerülni, így ez a mutató ebben a formájában nem jelzi egy gimnázium minőségét. Az országos középiskolai tanulmányi verseny (OKTV) fontos megméretés, de 

korrekciós tényezők beszámításával ez az indikátor a jövő évtől már remélhetőleg jobban fogja tükrözni a valós rangsort – tette hozzá Csapodi.

A Trefort igazgatója szerint manapság divat megmérni a teljesítményt, s így meghatározni egy tanár, diák vagy épp az egész iskola „értékét”. Teljesítményt elsősorban a versenyek mérnek, főleg, ha jól meg vannak határozva a szabályok és a feltételek. A valóság Csapodi szerint azért izgalmas és érdekes, mert szubjektív, ő például az épp az MCC által szervezett országos középiskolai problémamegoldó versenyt (OKPV) szereti a legjobban, mind felkészítő tanárként, mind zsűritagként. Úgy véli, összetett kompetenciákat mér, sőt fejleszt: szükség van történelmi, földrajzi, gazdasági ismeretekre, de sokkal inkább kreativitásra, előadókészségre. Ezek nem mérhetők, de szubjektív módon megítélhetők, sőt fejleszthetők. A való világban is erre lesz szükségük az iskolából kikerülő fiatal felnőtteknek: problémamegoldó képességre, csapatban való együttműködésre, vitakészségre és előadókészségre, szerinte ezek az úgynevezett hozzáadott értékei a gimnáziumnak.

Arra a kérdésre, hogy miben tud segíteni egy ilyen toplista, azt feleli: a szélesebb közvélemény is figyeli a rangsorokat, azaz nem csak azok, akik épp iskolaválasztás előtt állnak. Középiskolát alapvetően mégsem listák alapján érdemes választani. Fontos szempont, hogy jó gimnáziumot találjunk a gyermekünknek, de egy szülő szerinte sokkal több szempontot mérlegel, s jó esetben elsődlegesen személyes benyomások és információk alapján dönt. Az igazgató az öt gyermekének három különböző gimnáziumot választott, s utólag is úgy látja, hogy jól döntöttek. Csapodi szerint fontos, hogy a gyermekünk személyiségének és életállapotának megfelelő intézmény mellett döntsünk.

Barlay Bence, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója vitatja, hogy az új rangsor mutatói jól írják le egy-egy középiskola valódi kvalitásait. A felvételi eredmények pontszámai önmagukért beszélnek – véli Barlay –, ám az élmezőnyhöz tartozó gimnáziumok körében gyakori jelenség, hogy a végzős diákságnak a 30-35 százaléka külföldre megy egyetemre, így az ő eredményeiket nem tartalmazza a rangsor. Ami a kompetenciamérés számait illeti, a Szent Imre igazgatója szerint országos szinten is nagy dilemma, mennyire tükrözik egy gimnázium oktatási teljesítményét. Ebből az adatból nem lehet megállapítani, hogy egy iskola tulajdonképpen mennyi hozzáadott értékkel dolgozik, hiszen nem veszi figyelembe az adott oktatási intézmény földrajzi, szociológiai helyzetét – érvel. 

Barlay Bence szerint az érettségi eredmények átlaga fontos mutató, ahogy az emelt szintű vizsgák aránya is. A gimnáziumi felvételihez első helyen írt középiskolai központi eredményeket vitatják a leginkább tanári, iskolavezetői vagy oktatási körökben, ezt ő is kifogásolja, mert szerinte nem veszi figyelembe a lokális adottságokat, sem a népsűrűséget. Néhány esetben látványos változás van a rangsorban az eddig ismert toplistához képest: van olyan iskola, amely egyértelműen ennek a számadatnak köszönhetően ugrott előkelő helyre, ami épp ezért vitatható.

Az első helyen jelentkezők arányát mérő mutató kapcsán az igazgató elmondja, a felvételi bizottságuk egyetlen gyerektől sem kérdezi meg, hányadik helyen jelölte be az iskolát. A gimnáziumban azt tapasztalják, vannak olyan szülők, akiknek fontos, hogy az intézmény ott legyen az élbolyban, ám érdekes szituációk is előállnak, például amikor a család szembetalálkozik azzal, hogy ez egy katolikus iskola, amivel bizonyos kötelezettségek is járnak. Az, hogy hányan jelölik meg első helyen a gimnáziumot, megint csak egy megelőlegezett információ, és nem mutatja az intézmény hozzáadott értékét – teszi hozzá Barlay Bence. Az OKTV-döntősök arányával kapcsolatban megjegyzi, az jó mutató lenne akkor, ha figyelembe vennék az iskola méretét, szerinte ezt az adatot a 10–12.-es évfolyam diáklétszámához képest lenne célszerű megvizsgálni. 

Arra a kérdésre, hogy hogyan segít az iskolaválasztásban a rangsor, Barlay azt feleli, bízik benne, hogy a szülők nem csak a statisztikák alapján választják a Szent Imrét. 

Nem mutatja a cserkészetet, a regnumot, a diákszínpadon folyó tehetséggondozást, az iskola spirituá­lis, mentális tevékenységét. S hogy mire van szüksége egy kamasznak a középiskolás években? Arra, hogy az érettségi napjaiban elmondhassa, életre szóló barátokra tett szert, olyan tartást és muníciót kapott az élethez, amilyennel gerincesen megállhatja a helyét a nehéz helyzetekben, és olyan élményeket, amelyeket majd hatvanévesen is örömmel idéz fel – fejti ki az igazgató.

Fontos az iskolák összemérése, de leg­alább olyan fontos a vita, amely napjainkban folyik arról, mi a dolga egy középiskolának. Mint Setényi János felidézi, a 19. századi gimnáziumnak a feladata a klasszikus műveltség átadása, úriemberek és részben úrinők képzése volt. Az érettségi egyfajta beavatási szertartás volt a középosztályba – fogalmaz az MCC szakembere. A gimnáziumok tömegessé válásával külön humán és reálgimnázium jött létre, de továbbra is maradt a kiművelt emberfők nevelésének a feladata. Ez ma sem változott az oktatáskutató szerint. Ugyanakkor két nagy kihívást lát a gimnáziumok előtt. Az egyik, hogy mennyire engedik be a külvilágot, és feladatuknak tekintik-e az arra való reagálást. Ilyen például a drogprevenció, a családi életre való felkészítés, a környezettudatosság, a digitális kompetenciák tanítása stb. „Nyugat-Európa bizonyos részein ez már bekövetkezett, és a hagyományos tantárgyak rovására egy projektalapú salátát eredményezett. Csakhogy időközben a nyugati világ vesztett jelentőségéből, a világgazdaság központja Ázsia lett, és helyt kell állni a versenyben. 

– mutat rá Setényi. A másik kihívás a pszichikai problémák medikalizációja. Elterjedőben van egy új nyelv, a klinikai pszichológia nyelve, az oktatásról e nyelven beszél ma a Nyugat, azt sugallva, mintha robbanásszerűen nőne a problémás gyerekek aránya, ám ez koránt sincsen így. Inkább családi, neveltetési zavarokról van szó, az önszabályozás, a fegyelem, a fókusz zavarairól – állítja az oktatáskutató.

Az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója Goethét idézve hangsúlyozza: a jó oktatás gyökereket és szárnyakat ad. A fiataloknak tudniuk kell, kik ők, mik az erősségeik, tudatosítani kell bennük a gyökereiket. De szárnyakat is kell adni nekik: képzelőerőt, tudásvágyat, a tanulás képességét. Ha mindig csak annyit szabunk ki nekik, amennyit biztosan meg tudnak csinálni, és ezért hatalmas dicséretet adunk, akkor ahhoz szoktatjuk őket, hogy túlontúl gyakorlatias, pragmatikus életet éljenek. Holott az életet jó értelemben véve idealistán kell élni, magasra kell célozni” – véli.

Nyitókép: Mandiner-grafika