Tizenkét pontatlan pont – mennyiben hitelesek Rácz András jövendölései?

Rácz András, Oroszország-szakértő 12 pontba szedve egy terjedelmes Facebook-posztban foglalta össze Ukrajna és a világ állapotáról alkotott nézeteit a Trump-Zelenszkij találkozóra és annak következményeire reagálva – olvasható a Faktum Projekt cikkében. A portálon így folytatják: noha a szerző leszögezi, hogy annak idején az EU-s biztonság- és védelempolitika fejlődésének történetéből doktorált (ez egyébként sajnos nem feltétlenül képesíti egy valóban működő biztonsági rendszer megértésére), a közzétett szövegben jócskán akad meghökkentő vagy meredek állítás, ezek valóságtartalmát jártuk körbe.

Mi marad, mi múlik?

Második pontjában Rácz leszögezi: „a nagyhatalmi politikát, ideértve a katonai műveleteket is, jellemzően hosszú kifutású, komplex, stratégiai érdekek határozzák meg. Nem nagyon van olyan, hogy egyetlen, csúcsvezetői találkozón dőlnének el véglegesen dolgok, főleg nem negatív irányba.” A negyedik pontban tovább szövi a hosszú távú stratégiai érdekek vízióját:

„Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült. Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni. Igen valószínű tehát, hogy lesz megoldás.”

Nem kell sok hozzá, hogy hamarosan mindennek éppen az ellenkezőjét mondja. Nyolcadik pontjában Rácz kijelenti: „a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr.” Az elnök döntései mögött nem lát logikát. Úgy fogalmaz: „ez nem hatdimenziós sakk vagy valamiféle mesterterv, hanem sajnos nagyon súlyos inkoherencia.” Az elnöki adminisztráció számára értelmetlennek tűnő működésétől kijelenti, hogy idővel talán javulni fog, „de az alapvető kiszámíthatatlanság nem fog változni, ameddig Trump az elnök – sőt, várhatóan csak rosszabb lesz.” Nem tűnik föl az elemzőnek, hogy a „javulni fog” és a „rosszabb lesz” kizárja egymást. De az igazi ellentmondás nem ez, hanem a kilencedik pontban megfogalmazott vélemény: „a Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk”. Végezetül tizedik pontjában Rácz azt is leszögezi: „Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez.”

Az ellentmondás két dolgot jelenthet: vagy Trump nem látja Amerika hosszú távú érdekeit, amelyek Rácz szerint lényegében változatlanok a második világháború óta, vagy Rácz nem érti azt a tényt, hogy a megváltozott világban megváltoztak az Egyesült Államok prioritásai is, ezért nincs visszatérés a „status quo ante-hez.” Lehet, hogy Trump nem doktorált az EU biztonság- és védelempolitika fejlődésének történetéből, de biztosan mögötte állnak a világ legfontosabb országának kormányzati think tank-jei, illetve az USA teljes adminisztratív gépezete. Az is lehet, hogy Trump döntései kiszámíthatatlanok és inkoherensek, de a legfontosabb döntéshozók lehülyézése semmiképpen sem lehet alapja komoly és lelkiismeretes elemzői véleménynek. Amikor Rácz nem érti az Egyesült Államok új irányvonalát, nem biztos, hogy az USA-ban van a hiba, az események kimenetele szempontjából pedig biztosan az utóbbi lesz releváns.

A teljes elemzést ide kattintva tekinthetik meg!

Fotó: korábbi találkozó Zelenszkij és Trump között – MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat