Perintfalvi hozzátette, ezzel a régi szép időkben udvarias gesztusnak számító mozdulattal azért is hadilábon áll, mert a magyar miniszterelnök tette azt, amikor felköszöntötte nőnapon Hámori Lucát.
A teológus az Orbán-kormány nexusát is elemezte a gyengébbik nemmel kapcsolatban:
Mert azt gondolták, hogy a nő mindig a férfi tulajdona, egy ideig az apjáé, aztán a házastársáé. No meg persze a hatalomé! És tudjuk, hogy Viktor és kormánya pont ugyanezt gondolja a nőkről!
Perintfalvi úgy látja, a magyar kormány semmit nem tesz a nőkért, a családon, kapcsolaton belüli erőszak ellen. Sőt némileg nehezen követhető panaszáradatát így folytatja:
„Arra nem emlékszem, hogy mikor nemrég itt volt az AfD vezére a leszbikus Alice Weidel, aki egy bevándorlóval él együtt, sőt nevel gyermeket, neki csókolt-e kezet? Vagy az már neki is derogál? Az viszont élesen az emlékezetemben él, ahogy Angela Merkel, Németország kancellárja, mindig igyekezett elrántani a kezét a kényszeredett és engedély nélkül kézcsókjai elől. Mert az ő kultúrájában olyan nem fordulhat elő, hogy egy férfi beleegyezés nélkül belép egy nő intim szférájába. De ezt Viktor soha nem bírta megérteni, mert nem is érdekelte, hogy mit gondol a nő, aki szemben áll vele!”
Sorait a politikai éleslátás jegyében így zárta:
Bizonyos vagyok benne, hogy Magyarország ébredésében és az elnyomó hatalom lerázásában kulcsfontossága lesz azoknak a nőknek, akik nem hiszik el azt, hogy a hatalom bármit megtehet velük.
Nyitókép:MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán