Vörösmartyt elkeserítette, hogy az osztrák sas karmai közé került az ország, és a bujdosás is megviselte lelkileg az amúgy is betegeskedő költőt. Nem is bírta sokáig az idegőrlő időszakot, Pestre utazott és feladta magát, ám végül kegyelmet kapott.
Az egész életében sokan nélkülöző Vörösmarty Mihály végül 1855-ben, csupán 54 évesen hunyt el.
A halála után Deák Ferenc gyűjtést rendezett az árvái megsegítésére. Vörösmarty attól is szenvedett, hogy úgy érezte, nem kapta meg a kellő elismerést az irodalmi munkássága. 1842-ben például saját költségén jelentette meg a könyvét, amelyből azonban csupán 20 példány fogyott. A nehéz helyzetbe kerülő költőt végül Kossuth Lajos segítette ki, aki gyalázatosnak tartotta, hogy az emberek nem vásárolják Vörösmarty kötetét és ennek hangot is adott. Kossuth ajánlása után végül az összes könyvet megvették.