Miért szoktunk le Jókai Mórról, aki az olvasóit is felzaklatta, amikor egy 55 évvel fiatalabb nőt vett el feleségül?

Jókai Mór egykoron a legolvasottabb írók közé tartozott itthon, mára viszont mintha leszoktunk volna róla. Ön szerint miért? 

A hatvanas-hetvenes években még fontos eleme volt a műveltségnek a klasszikusok ismerete, így Jókai olvasása is – mondja Hansági Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtudományi doktori iskolájának tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. – A német egyesülés után empirikus kutatások is igazolták, hogy a demokráciában hamarabb fordultak el a klasszikusoktól, a diktatúrában az emberek sokkal több „magasirodalmat” olvastak, főleg mert nem volt más, és persze ez egyfajta szabadságfaktort is jelentett. A rendszerváltás környékén a művelődés szerkezete nagyon megváltozott. Megjelentek a könyvesboltok polcain a populáris regények és főleg korlátlanul hozzáférhetővé váltak a külföldi közönségfilmek, 

A huszadik század első felében, aki leérettségizett, tudott latinul, németül, franciául, ismerte a Bibliát, az antik auktorokat. Jókai fókuszált figyelmet igényel, ebből pedig egyre kevesebb van… Pedig a klasszikus regényekhez gyakorlott olvasó kell.

Mi volt Jókai titka?

Jókai teremtette meg a modern magyar regényt és novellát: ez egyszerre jelentett új témákat, formákat, de talán ennél is fontosabb, hogy újfajta nyelvet. Az elődökhöz – Jósika Miklóshoz vagy Vas Gerebenhez képest – más minőséget hozott. Számos olyan, kifejezetten modern társadalmi kérdést tematizált – a nők gazdaságban, politikában betöltött szerepétől a tömegmédia valóságkreáló hatásáig –, és sok olyan, akkoriban formabontó elbeszélési módot próbált ki, amelyek a következő írógenerációt, Bródy Sándort, Gárdonyi Gézát, Justh Zsigmondot, Herczeg Ferencet, Mikszáth Kálmánt, Krúdy Gyulát vagy Csáth Gézát és Márai Sándort is inspirálták. Szerintem 

Volt egy pillanat, amikor szinte egyedül maradt a nagy regényírók közül. Túlélte Kemény Zsigmondot, Eötvös Józsefet, Mikszáth Kálmán pedig regényekkel csak a kilencvens években lépett a színre. Jókai az 1850-es évektől egyre kiterjedtebb olvasótáborral rendelkezett és ha belegondolunk, Mikszáth berobbanásáig Jókai egyeduralkodó volt, a piac egyetlen meghatározó szereplője. 

Olyannyira, hogy a napilapok folytatásban hozták az ő regényeit is. Az ember azt gondolná, ha a könyv megjelenése előtt lehoznak egy regényt napilapban, az rossz hatással van az eladásra, de az ön hazai és külföldi kutatásai is igazolták, hogy mindez nem így történt.

A tárcaközlés a könyv leghatékonyabb reklámja volt a háborúig egész Európában. Beszédtémát adott az embereknek, akik izgatottan várták a folytatást és azt találgatták, mi fog történni a következő epizódban? Remek marketingstratégia volt és a könyveladásokat ösztönözte.

Jókai maga is faragta a szobrát a történeteivel, de sok legenda is fűződik a nevéhez. Például az, hogy Laborfalvi Rózával, a későbbi feleségével 1848. március 15-én este, a színházban találkozott először. Ez ugye nem igaz?

Nem. Tudni lehet, hogy Jókai szoros barátságban állt a drámaíró és rendező Szigliget Edével, az ő felesége, Sperling Franciska pedig Laborfalvi legjobb barátnője volt. Szinte bizonyos, hogy már 1846-ban ismerték egymást, Jókai lakott is a Szigligeti-házaspárnál. 

A tengerszemű hölgy című regényében szerepel, és később a hivatalos narratíva része lett. Laborfalvihoz kapcsolódik az a városi legenda is, hogy rendszeresen bezárta az írót a balatonfüredi villa dolgozószobájába. Jókait nem kellett kényszeríteni, ugyanis az írás számára örömforrás volt, gyönyörűség. Fegyelmezett emberként korán kelt és minden nap írt, ráadásul rengeteget. 

Jókainak sokan a szemére vetették, hogy nem harcolt fegyverrel az 1848-as forradalom alatt és azt is, mintha látszólag túl gyorsan egyezett volna ki a Habsburgokkal…

A magyar függetlenséget támogatta, de nem akart háborút, ennek a számlájára írható, hogy aztán a forradalom alatt nem harcolt fegyverrel. Ő is változást akart, elég, ha elolvassuk azokat a Habsburg-ellenes szatíráit, amelyeket még a szabadságharc előtt írt. Ferenc Józsefet például egyszer túrós batyuba pottyant kisegérként jellemezte. Kétségtelen, Rudolf trónörökössel kifejezetten baráti viszonyt ápolt, Erzsébet királyné rendszeres olvasója a regényeinek, szívélyes az íróval, és az uralkodóval, Ferenc Józseffel is többször találkozott. Azért azt látni kell, hogy bár 

A századfordulón alig találunk már olyan kispolgári háztartást, ahol ne akadt volna egy Sissit vagy „Ferenc Jóska apánkat” ábrázoló bögre! 

Azt viszont a javára írják a kortársak is, hogy gyászbeszédet mondott Kossuth Lajos temetésén, pedig sosem volt harmonikus a kapcsolatuk.

Nem kedvelték egymást. Az írót is meglepte, hogy amikor Kossuth 1894-ben meghalt, a fiai őt kérték fel a gyászbeszédre. Azóta az is kiderült, mi győzte meg Jókait, hogy elvállalja. A veje, Feszty Árpád elmesélte neki, hogy Kossuth torinói száműzetésben rendszeresen olvasta az új regényeit. Történeti ívű, megindító beszédet mondott a temetésen, a végén a Kossuth-fiúk meg is ölelték, a tömeg szeme láttára. Itt, ebben a pillanatban történhetett meg a kiengesztelődés Jókai és Kossuth között. 

Jókai Mór irodalmi elismertsége megkérdőjelezhetetlen, ellenben idős korában az olvasói számára is megosztó döntést hozott, hiszen elvette feleségül a nála 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. 

Ezt a szokványosnak éppen nem mondható kapcsolatot szélsőségesen ítélte meg az olvasóközönsége is. Az eladások visszaestek, de számtalan olyan levél is fennmaradt, barátoktól és idegenektől, amelyek a lojalitásukról biztosítják Jókait, arról, hogy tiszteletben tartják a döntését. 

A szegénységből érkező Nagy Bella kapcsán sokakban felvetődött, hogy a pénz és a hírnév vonzotta az íróhoz, fordítva pedig, hogy Jókai valójában a jómód és az ismertség ígéretével vásárolta meg egy fiatal lány szerelemét. 

Jókai külföldön is népszerű szerző volt, ez viszont valamiért nem annyira hangsúlyos. Ön szerint miért?

A kommunista korszak hivatalos narratívja szerint Jókai nem annyira értékes, mert szórakoztató, szemben a filozófiai kérdéseket firtató Keménnyel. 

A saját korában és a II. világháborúig nem volt kérdés, hogy Jókai a legfelső polcon van, a világ minden nyelvén megjelentek a regényei. Németországban, Angliában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, mindenhol. Népszerűségére jellemző, hogy Csehov, a modern orosz irodalom kezdeményező alakja is kiváló ismerője volt Jókai regényeinek. Csehov úgy próbált befutni, hogy fogadást kötött egy folyóirat szerkesztőjével, ír egy novellát Jókai stílusában, és mindenki azt hiszi majd, hogy a magyar író műve. Ebből született meg a Hiábavaló győzelem című alkotása, amely által tényleg ismertté is vált a neve. Jókai akkoriban olyan népszerű volt Oroszországban, mint Charles Dickens vagy Viktor Hugo. Az is jellemző, hogy amikor Henrik Ibsen, a norvég drámaíró vagy éppen a világhírű amerikai táncművész, Isadora Duncan Budapestre látogatott, szinte az első útjuk Jókai Mórhoz vezetett. 

Ma egy kortárs író nehezen tud megélni a könyveladásból, ellenben Jókai a könyves bevételei után villát építhetett a Svábhegyen és Balatonfüreden. Jól bánt a pénzzel?

Nem annyira. Még az 1850-es években vásárolt a Magyar utcában egy kétemeletes bérházat, azt gondolta, ebből jól megél majd. Az egyik lakásban a baráti Szigligeti-házaspár lakott, a másikban a sógora a családjával, tőlük nem szedett lakbért, az alagsori lakásba pedig befogadott egy nyolcgyerekes, szegény cipészmestert, aki viszont nem tudott fizetni. 

A biztos pont Jókai életében a svábhegyi kert és villa, 1853-tól a haláláig ez a bázis. A balatonfüredi villát inkább a család nőtagjai használták, Jókai nem szeretett fürödni, csak „mártózott” a tóban, a nyarak nagy részét is inkább a Svábhegyen töltötte. 

Jókai hagyatékán sokáig pereskedett a nevelt lánya, Jókai Róza és a már említett Nagy Bella? Mi lett a ma már felbecsülhetetlen értékű kéziratok sorsa?

Sok a lappangó kézirat, gondoljunk csak bele, Feszty Masa, Jókai Róza lánya laponként, egyesével ajándékozta el a regények kéziratát. 

Persze vannak csodák. A hatvanas években egy magyar származású, Amerikában elhunyt gyűjtő hagyatékából került ajándékozás útján a szegedi Somogyi-könyvtárba a Mire megvénülünk kézirata. Az egyetlen megoldás az lenne, ha el tudnánk indítani egy digitális archívumot, ahová mindenki feltölthetné a nála lévő Jókai-kéziratot, levelet, ami így a kutatók és a nagyközönség számára is elérhető lenne. 

Hogyan lehetne Jókait ismét kedvelt szerzővé tenni?

Ha valaki szeretne ráhangolódni a Jókai-olvasásra, annak érdemes a novellákkal és a kisregényekkel kezdenie az ismerkedést. Ezeken keresztül be lehet lépni Jókai fantasztikusan gazdag nyelvi világába, és el lehet jutni a nagyregények olvasásáig. 

Nyitókép: A kétszáz éve született Jókai Mór az életművének kutatója szerint újra felfedezésre vár. Forrás: Wikipedia