Aztán jött a kommunista időszak, és 1952-ben egyszerűen bezárták a nemzeti temetkezési helyét…
Még az is felmerült, hogy a kommunisták felszámolják a temetőt, ahol a nemzet nagyjai pihennek, de a történelem közbeszólt. 1956 októberében, a forradalom napjaiban ismét megnyitották és sok olyan embert temettek el itt akkoriban, akik a forradalom vétlen áldozatai voltak, vagy egy eltévedt golyó ölte meg őket, vagy egy szovjet tank lövése után a házak romjai között lelték halálukat. 1956 után ide temették el azokat a pufajkásokat is, akik a forradalom leverése közben haltak meg. A történelmi sírok között
1959-ben nyitották meg a Munkásmozgalmi Panteont, ami egy jól átgondolt ideológiai lépés volt, a munkásmozgalmat ugyanis így próbálták hozzákapcsolni a magyar történelmi múlthoz.
Ettől kezdve nem is temethettek el itt mást, csak a munkásmozgalom idézőjelben vett jeleseit, ezért van az, hogy a Farkasréti temető lett a második nemzeti sírhely, és ott alakítottak ki művészparcellát, ahol az ország művészi életének, sportjának nagyjai nyugszanak és ahová azóta is sokan temetkeznek. A Fiumei úti sirkertben már ritkábbak a nagy temetések. Tavaly itt vett végső búcsút az ország Sólyom László köztársasági elnöktől, aki úgy rendelkezett, hogy nem díszparcellában akar pihenni, hanem egy egyszerűbb sírban nyugszik a temető főútja mellett.