Kormányon nem lehet sumákolni

Magyar Péter politikai karaktere az utóbbi hetekben kezd eltűnni az olyan, számára meglehetősen kényelmetlen kérdéskörök húsdarálójában, mint a Pride felvonulások vagy Ukrajna támogatása és uniós csatlakozása. A többi, mára csonttá aszott baloldali szereplő pedig nyálcsorgatva várja, hogy szavazótáborának lehulló darabjait ismét a magáévá tehesse. Nyilvánvaló, hogy a Tisza Pártnak egyik kérdésben sem lenne valami nagy mozgástere, ha kormányzati pozícióba kerülne, a lavírozás pedig a szavazatvesztés minimalizálásáról szól.

A miniszterelnök évértékelője óta tudjuk: a kormány arra készül, hogy a nemzetközi politikai erőtér átalakulását és megnövekedett mozgásterét kihasználva tovább szélesítse a gyermekek védelmét szolgáló jogszabályok rendszerét. Ezért a jövőben nem lesz lehetőség a Pride vonulások megtartására. A belpolitikai térben az ügyben a másik oldalt azok képviselik, akik a gyülekezéshez való jogot priorizálják, és úgy vélik, a gyermekek védelme nem indokolja a korlátozását.

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz szavazótábora támogatja a kormánypártok lépéseit, ahogy velük szemben a baloldalon is van egy kemény mag, amely elutasítja azokat. Magyar Péter köre azonban látványosan lapít, hiszen olyan választókat is maga mögött akar tudni, akik a legkevésbé sem hívei a szivárványos fesztiváloknak. Azon a kérdésen sem kell sokáig rágódnunk, hogy vajon mit gondolnak minderről a Tisza Párt külföldi szövetségesei. Az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság határozott választ ígért a Pride hazai betiltására. A legnagyobb ellenzéki párt e három malomkerék – a gyermekvédelmet előnyben részesítő és a Pride-ot féltő választók, valamint az európai liberális elit – között őrlődik.

Magyar Péterék azért szenvednek, mert még a szavazóbázisuknak sem tudnak olyat mondani, ami ne okozna azon belül számottevő megosztottságot. A legkínosabb mismásolást az a Bódis Kriszta mutatta be, aki a hírek szerint a Tisza Párt választási győzelme esetén egy miniszteri poszt várományosa. Közleményének tételmondata így hangzik: „Ellenállni a kísértésnek, tűrni a megaláztatást a szabadság nevében, azért, hogy visszavegyük a hazánkat, és visszaállítsuk a demokráciát.” Ezzel azt írja körül, hogy – a demokrácia helyreállítása jegyében – inkább nem mondják el, mit tennének a hatalom megszerzése esetén egy olyan kérdésben, amely az előző hetekben a közbeszéd egyik központi témájává vált, és amelynek kapcsán az emberek többségének határozott véleménye van. Önmagában az is szimbolikus, hogy a közlemény éppen az ő neve alatt jelent meg. Ismeretes, Bódis a Csipke Józsika című mese szerzője, a magyarországi lmbtq-­mozgalom ismert alakja, a Pride fesztiválok kapcsolódó rendezvényeinek szervezője. Sokáig nem kell találgatnunk, hogy miként viszonyulna a gyermekvédelem kontra Pride összevetéshez egy olyan kormány, amelynek ő is a tagja. A macska sem azért játszadozik az egérrel, mert olyan jó barátok lennének, mindenki tudja, hogy mit fog tenni vele, ha a karmai közé kerül. Ha valakinek mégis kétségei lettek volna, annak tépelődését Magyar Péter szavai zárják rövidre, aki a Deutsche Wellének adott interjújában gyakorlatilag a szavát adta, hogy eltörölnék az lmbtq-parádét tilalmazó jogszabály-módosítást: „Azt mondhatom önöknek, hogy inkább a gyülekezési jogról kellene beszélnünk, ami kulcsfontosságú, és ami az alkotmányaink középpontjában áll. Azt hiszem, az Európai Unió összes alkotmányában benne van, és minden lehetséges módon meg kell védenünk. Mi pedig ennek megfelelően fogunk cselekedni – mondta, majd hogy senkinek ne maradjon fikarcnyi kételye sem, hozzátette: – Amit megígérhetünk és meg is fogunk tenni, az az, hogy a gyülekezési jogokat megtartjuk, ahogyan az korábban volt.”

Ahogy nem lehet csak kicsit terhesnek lenni, úgy ebben a társadalmi dilemmában is kizárólag A és B opció létezik: vagy lesz Pride, vagy nem lesz Pride. Ha pedig a Tisza Párt kormányra kerül, akkor egyértelmű, hogy ismét lehet majd lmbtq-felvonulást tartani. A kérdés inkább a következő: 

Mire tartja egy ilyen párt és egy ilyen politikus a választókat? A Bódis-féle kommüniké szerint a kormánypártok – amelyek a többségi akaratnak megfelelően a gyülekezési jog fölé helyezik a gyermekvédelem ügyét – ezzel csupán a Tisza Pártot akarják eltántorítani az útjától és a céljától is. Utóbbi pedig nem más, mint az „Orbán-rendszer megszüntetése”. Ebből azonban legfeljebb annyit szűrhetünk le, hogy ők együtt, politikai közösségként ennél tovább nem is látnak. 

Ám ahogy közelítünk a választáshoz, az embereknek ez egyre inkább kevés lesz. Főleg, ha vonakodva árulják el, mit is tennének, ha megkaparintanák a hatalmat. Hasonló kép rajzolódik ki előttünk Ukrajna ügyében is. Láthatóan lehetetlen összeegyeztetni a magyar választók túlnyomó többségének akaratát a Tisza Párt európai szövetségeseinek elgondolásaival, ezért igyekeznek ködösíteni. Manfred Weber tavaly áprilisban világossá tette: az Európai Néppártnak csak az lehet a tagja, aki kiáll Ukrajna mellett. Ráadásul a Tisza Párt vezető politikusai között is bőven akadnak olyanok, akik keleti szomszédunk támogatása mellett vannak. Egyik európai parlamenti képviselőjük, Kollár Kinga korábban az ukránoknak és az akkori amerikai kormánynak hálálkodott azért, mert „megállították az oroszokat”, tavaly novemberben az egész delegáció „Addig támogatjuk Ukrajnát, amíg szükséges” feliratú pólóban díszelgett a brüsszeli ülésteremben, most pedig Kijev uniós csatlakozásáról is összevissza hebegnek. Magyar Péter többször is azt állította, hogy a kérdés nem aktuális, Ukrajna Európai Unióba való belépése még messze van, és „senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez most releváns kérdés” – noha Ursula von der Leyen már februárban arról beszélt Kijevben, hogy „az érdemeken alapuló folyamat” olyannyira jól halad, hogy a csatlakozás már 2030 előtt megtörténhet. Az Európai Parlamentben talán lehetőség van arra, hogy a Tisza Párt inkább tartózkodjon, amikor Ukrajna fegyverekkel, pénzzel vagy uniós tagsággal való megsegítése kerül terítékre, kormányzati pozícióban azonban már más a helyzet. 

Az utóbbi években Magyarország többször egyedül vétózott meg olyan döntéseket, amelyek hazánk érdekeivel és a választók nagy többségének akaratával ellentétesek, ám ha ezekben a kérdésekben a magyar miniszterelnök nem mond nemet, lényegében hozzájárul a fősodor akaratának megvalósításához. A kormányzás tehát veszélyes üzem, ott már nem lehet maszatolni, és ezt a választók figyelembe fogják venni 2026-ban.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője