A világ egyik legjobb zenekara, valamint a világ egyik legjobb zenekarának egyik legjobb albuma – mondhatnánk. Sőt, mondjuk is, mert a Faith No More a King for a Day album idejében még a csúcson volt.
Miből lesz a cserebogár? A kérdés pedig akkor is aktuális lehet, ha éppen a Faith No More zenekar életútját nézzük. Elvégre a nyolcvanas évek legelején, 1981 és 1982 környékén már létezett egy Faith No Man elnevezésű zenekar, amely azonban lényegében összeomlott Mike „The Man" Morris kirúgását követően, és miközben az alkoholizmusa miatt távozó csapatfőnöknek köszönhetően egy ajtó bezárult, egy másik kinyílt, hogy teret adjon az 1995-ös King for a Day albumnak.
Addig azonban hosszú út vezetett, elvégre az 1982-ben alakult Faith No More felállása még mindig nem nevezhető ideálisnak, noha a magot már ekkor Billy Gould (basszusgitár), Roddy Bottum (billentyű) és a magyar vérvonallal is rendelkező Mike Bordin (dob) jelentette.
A Faith No More indulásakor azonban még Chuck Mosely lett a San Francisco-i banda frontembere, aki a We Care a Lot (1985) és az Introduce Yourself (1987) albumokat énekelte és rappelte fel. És noha a zenében már elég határozottan megjelentek a tipikus FNM-stílusjegyek, egészen 1988-ig kellett várni arra a szerencsés együttállásra, amely a zenekari válság hatására érkezett el: ekkor a tagok kirúgták Moseley-t, helyére a fiatal, akkor még csak 20 éves, kaliforniai Mike Patton került, a Faith No More pedig beírta magát a zene történelmébe.
Ezt is ajánljuk a témában
A zene régóta nem csak a dallamokról szól. Ha pedig a külsőségek emellé a vallással kapcsolatos történeteket is oda illesztjük, akkor megkapjuk a Patriarkh debütáló albumát.
Már az 1989-es, sokak által a legjobb lemeznek tartott The Real Thing is kiemelkedő lemez, teljesen egyedi hangzással és dalokkal, olyan billentyűs témákkal, basszus-hangzással és -játékkal, ami önmagában figyelemreméltó, ráadásul a Faith No More-hangzás az újonnan érkezett Jim Martin gitáros kicsit súlyosabb témáinak hála is nagyot fejlődött. Nem véletlen, hogy a lemez és többek között a funky-metal Epic elhozta a világhírnevet. A zenekar viszont még komoly változáson ment keresztül, ami részben annak volt köszönhető, hogy
Patton ekkora teljes értékű tag lett, hátrahagyva Moseley hagyatékát, ahogy Martin is, ki apját elvesztve még komolyabban rágyúrt a keményebb gitárriffekre.
Az eredmény? Az 1992-es Angel Dust, amely a valaha készült egyik legegyedibb metal album, amely szerintem a legjobb mind közül, és ezen már Patton is megmutathatta azt, hogy mire képes igazán. A sokak által csak „a hang”-nak hívott énekes nem véletlenül játszott már számos egyéb projektben, akár nem is énekelve, csak a mikrofonnal és torzítókkal, effektekkel különböző hanghatásokat elérve. Ahogy énekel, ordít, sikolt – ahogy bármiféle hang kijön a torkán, az önmagában egyedülálló. Egy Caffeine pedig már önmagában elég volna a hírnévhez, miközben a korong tele volt a Caffeine-jellegű dalokkal. Aztán jött a most harminc esztendős, születésnapos King for a Day…
Az 1993-as év azonban komoly változást hozott a zenekar életébe. Jim Martin kijelentette, hogy kilépett a bandából. Részben az állandóvá váló csatározások miatt, részben mert a Faith No More átváltott „meleg diszkóra”. Bottum ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a csapat rúgta ki a gitárost, méghozzá faxban tudatva vele a döntést. A King for a Day-t így már Patton egyik projektjének, a Mr. Bungle-nak a gitárosával (Trey Spruance) vették fel. És bizony ez a lemez a problémák és a változások ellenére még igazi FNM-album lett. Ha van olyan képzeletbeli trió, amely a rajongók szerinti legjobb lemezeket tartalmazza, akkor annak az 1995-ös korong is a része.
Már a nyitó Get Out is a megszokottan egyedi, markáns stílusjegyeket hozza, miközben a hatodik Cuckoo for Caca és a nyolcadik Ugly in the Morning egy az egyben az Angel Dust őrületét és komorságát viszi tovább.
Más kérdés, hogy bár a lemez olyan fantasztikus és jól megírt dalokkal is rendelkezik, mint a The Gentle Art Of Making Enemies vagy a lassabb Take This Bottle, a King for a Day tele van slágeresebb, populárisabb szerzeményekkel, ezzel megágyazva a későbbi, Album of the Year-vonalnak. Hozzáteszem, hogy még a klipes sláger, a Digging the Grave is zseniális, míg a kimondott katarzissal rendelkező Just a Manről éppen úgy csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mint a kimondottan laza, bárokba illő Star A.D.-ről – mégis, az Evidence, ha nem is rossz, de már elindított egy folyamatot, amelynek nem mindenki örült.
Ezt is ajánljuk a témában
Szerepelt az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, de ezen az albumon található a zenekar leghosszabb és legrövidebb szerzeménye is. 50 éve jelent meg a Physical Graffiti.
Szerencsés vagyok. Olyan szempontból legalábbis mindenképpen, hogy az Epicet hallhattam és láthattam az MTV-n, mikor újdonság volt, majd életem első igazi nagy koncertje (persze nem számítva olyanokat, mint gyerekként a Kaláka, 100 Folk Celsius és Halász Judit) 14 évesen a Guns N' Roses + Soundgarden + Faith No More lehetett 1992-ben. A zenekar akkor már számos dalt az Angel Dustról hozott, pedig a lemezhez emlékeim szerint még hozzá sem sikerült jutni.
Majd a Petőfi Csarnokban újrázni is sikerült a zenekarral, ami valahol még meghatározóbb élmény volt, főleg ahogy például a The Real Thing Woodpeckers From Mars száma megszólalt élőben.
Harminc éves a King for a Day album
Szóval végig követhettem a zenekar útját, egészen a Szigetig. Mike Patton és bandája nemcsak számomra, de még sokaknak a korszak talán legmeghatározóbb hangját és zenéjét hozta, amely 30 év távlatából sem vesztett semmit a varázsából – még úgy sem, hogy a King for a Day bármennyire is remek, a kiemelt hármasból nálam még mindig ez áll a legalsó dobogón. Emellett viszont azt mondom, hogy bár mostanában is születne olyan alsó dobogós album, mint ez.
A Faith No More jelentősége ráadásul önmagában is vitathatatlan: nélküle többek között a System of a Down sem létezhetne. Király tehát nem csak egy napra lehetett a zenekar... rajongóik azonban egy életre a bolondjává váltak.
Nyitókép: AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Harmincnégy évesen, tragikusan korán hunyt el a gitáros, aki nemcsak új zenei műfajt teremtett, de hamarosan meg is reformálta azt. 35 éves a Death egyik legfontosabb albuma.
Ezt látni és hallani kell.
Gödöllő 1989-ben a thrashesek egyik fellegvára volt. Roszík Gáborék itt buktattak MSZMP-t először. A többi történelem. Maráczi Tamás írása.
Rekordszámú látogatóra számítanak idén is a szervezők.
A hazai könnyűzene és ifjúsági kultúra egyik meghatározó figurája 80 éves volt.
„A továbbiakban a Tisza Párt politikai csatározásaitól elhatárolódunk”– fogalmazott a Kormorán zenekar vezetője.
Az ukrán elnök kijelentette, hogy ezzel szemben Oroszország, illetve a hozzá kötődő személyek elleni szankciókkal, valamint kemény vámokkal és más kereskedelmi korlátokkal kell fellépni.
Ott vagyunk, ahol a part szakad: valódi garanciákat egyedül az Egyesült Államok tudna adni.
