Ötvenéves a Led Zeppelin albuma – a világ legfontosabb lemezeinek listájáról sem maradhatott le! (VIDEÓ)
2025. február 24. 17:42
Szerepelt az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, de ezen az albumon található a zenekar leghosszabb és legrövidebb szerzeménye is. 50 éve jelent meg a Physical Graffiti.
A doom/deathbe oltott gothic metal, a szimfonikus metal és a death metal után kicsit könnyedebb vizekre evezünk a gitárdallamok és billentyűfutamok tengerén. Már csak azért is, mert 50 éves lett a brit Led Zeppelin talán legfontosabb albuma, az 1975. február 24-én megjelent, a New York-i St. Mark's Place 96 és 98. házait borítóra helyező Physical Graffiti. Sőt, egyből két albumról is beszélhetünk, mivel dupla lemezről van szó, amely ráadásul nemcsak a legendás zenekar talán legnagyobb vállalkozása volt, de egyben számos érdekességet is tartogat.
Az 50 esztendős Led Zeppelin: Physical Graffiti
50 éves a Physical Graffiti
Az például máris egy érdekesség, hogy több dalt is jóval korábban írt meg a zenekar, így a Bron-Yr-Aur-t például még 1970 júliusában, a londoni Island Studiosban rögzítették, még a Led Zeppelin III albumra szánva. A Night Flight-ot, a Boogie with Stu-t és a Down by the Seaside-ot pedig két külön stúdióban, a Led Zeppelin IV-hez vették fel. Végül azonban 1974 elején minden addig hiányzó szerzemény megszületett,
Paradise Lost. Ma már csak úgy emlegetik az angol, Halifaxban alakult zenekart, mint a gothic metal stílus alapítói, az 1990-es, most 35 éves debütáló albumuk azonban csak a kezdet volt.
hogy az angliai East Hampshire megye Headley nevű települése mellett álló egykori szegényházban, Headley Grange-ben rögzítse a zenekar a 15 számos albumot.
Az album számos, akkoriban és a Led Zeppelin életében is kifejezetten egyedi és különleges jellemzővel rendelkezett. Amellett például, hogy a banda számos műfajból merített a dupla lemezen, a dalok sorrendje és egymást követő indítása még úgy is teljesen természetesnek tűnik, hogy négy év alatt, különböző stúdiókban lettek felvéve. Ez annak is köszönhető, hogy az adott dal a következő bevezetése, így lényegében egy összefüggő zenei utazás vár a hallgatóra.
Utazás, hiszen Jimmy Page gitáros stílusa határozza meg a teljes dupla albumot, függetlenül attól, hogy éppen melyik szám, melyik rockzenei alműfaj területére téved be.
A Led Zeppelin
A több éves átfutási időnek vagy talán Page zenei műfajok terén kísérletező személyiségének köszönhetően az album ugyanis számos zenei stílust felölel, így többek között hard rockot (Custard Pie, The Rover, The Wanton Song, Sick Again, Houses of the Holy), keleti hatású szimfonikus rockot (Kashmir), progresszív rockot (In the Light), funkosabb témákat (Trampled Under Foot), akusztikus rock and rollt (Boogie with Stu, Black Country Woman), szerelmes balladát (Ten Years Gone), blues hatással rendelkező rockot (In My Time of Dying), soft rockot (Down by the Seaside), country rockot (Night Flight), és akusztikus gitárrral előadott instrumentális dalt is tartalmaz (Bron-Yr-Aur).
Ezek között ráadásul a Led Zeppelin legrövidebb és leghosszabb stúdiófelvétele is hallható a 2 perces Bron-Yr-Aur és a 11 perces In My Time of Dying képében.
Ha nem is műfajt teremtett, hiszen az már önmagától alakult, de az biztos, hogy a finn csapat markáns stílusjegyekkel a saját történelmét írta a kilencvenes évek közepén. Ez a Stratovarius.
Az említett stílusváltások egyébként kifejezetten jól érezhetők, érzékelhetők, így például az In My Time of Dying ragyogó blues témát hoz a hosszúra nyúlt játékidő alatt, ez pedig biztosan az emberek fülében ragadt – nem véletlen, hogy több mint 10 évvel később a Danzig szinte egy az egyben lemásolta a riffet a debütáló Danzig album (1988) klasszikus Twist of Cain nótájához.
A Led Zeppelin magnum opusa?
A Trampled Under Foot funkys, teljesen laza, fülbemászó témáját; az ezerszer, ezer módon feldolgozott Kashmir keleties hatását; a progresszívebb In the Lightot hallgatva mintha nem is ugyanazt az albumot hallgatnánk. És bár én inkább az olyan korai szerzeményeket szeretem legjobban, mint a Whole Lotta Love (1969) vagy az Immigrant Song (1970), ez nem jelent semmit, mivel a konszenzus szerint a Physical Graffiti a Led Zeppelin egyik legjobb, ha nem a legjobb albuma.
GALÉRIA: Physical Graffiti
50 éves a Led Zeppelin 1975-ös dupla albuma
Az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz összeállításba azonban a zenekar több lemezzel is bekerült (többek között ezzel az albummal), így összességében elmondható, hogy attól függetlenül, hogy a Physical Graffiti a legjobb, vagy esetleg csak a (hasamra ütök) harmadik legjobb korong a banda munkásságából, az biztos, hogy a Led Zeppelin beírta magát a legnagyobbak közé, a születésnapos dupla lemez pedig kiválóan mutatja be azt a zenei irányt, amely(ek)ben John Paul Jones, John Bonham, Jimmy Page és Robert Plant leginkább otthon érezte magát. A hard rock és a rock műfajok kedvelői ki ne hagyják!
Harmincnégy évesen, tragikusan korán hunyt el a gitáros, aki nemcsak új zenei műfajt teremtett, de hamarosan meg is reformálta azt. 35 éves a Death egyik legfontosabb albuma.
A Budafoki Dohnányi Zenekar az MVM Dome után a Budapest Kongresszusi Központban tartotta meg videójátékos koncertjét. De a harmadik Gamer Symphony meglepetése az lett, hogy nem volt meglepetés.
Harmincnégy évesen, tragikusan korán hunyt el a gitáros, aki nemcsak új zenei műfajt teremtett, de hamarosan meg is reformálta azt. 35 éves a Death egyik legfontosabb albuma.
Ha nem is műfajt teremtett, hiszen az már önmagától alakult, de az biztos, hogy a finn csapat markáns stílusjegyekkel a saját történelmét írta a kilencvenes évek közepén. Ez a Stratovarius.
Gyűlnek a hazai és nemzetközi reakciók a vasárnapi választás eredményeire.
p
0
0
6
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 42 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bell & Sebastian
2025. február 24. 21:13
Csak úgy eszembe jutott, általában beájulunk a virtuóz gitáthérókon.
A minap láttam egy 8 éves orosz lehánykát, aki balalajkán nyomta szimfonikusokkal.
Általában balkéz fenn lefog, jobbkéz alul penget. Itt vagy fordítva volt, vagy egyszerre pengetett harmóniát és dallamot.
Technikailag ez annyira lehetetlen, mint Kinizsi kettő karddal a csatában. Nagyon ritkák az egyformán fejlett agyféltekék.
Sokszor mi csak gondoljuk, hogy a fejlett Nyugat így meg úgy. Holott ez még nem bizonyíték, csak egy rossz sejtés.
Nem értem, miért pont ezt kellett kiemelni, hiszen messze nem a legjobb lemezük.
Megjegyezném, egy lemezkritika nem abból áll, hogy pontosan belőjük a track -ek stílusát.
A francot sem érdekli a stílus, meghallgatjuk oszt vagy jó, vagy nem.
Általában azé' tart valami 45 percig, mert addig vagyunk képesek ébren tartani a figyelmet. Kivéve az intenzív térmozit, ott még ez is feleződik és általában fejfájás a vége.
Nekem a keverés a mániám, az el bírja rontani az üzenetet, de legalább alaposan. Meg az, hogy zenehallgatás közben nincs pofázás, mert erősen koncentrálunk a képzettársításokra. Általában mindenki merít valahonnan, nincsen új a nap alatt, megfelelő gyakorlattal megmondható, ki honnan és miért? Vagyis szinte minden zene crossower, alig van tiszta forrás, ami szóra érdemes.
Mondjuk ha valaki jó életkorban kapja ki a Zeppelint, megspórol pár kanyart magának az epigonokkal.
Az első volt az igazi tűzijáték, aki azt ismeri, a többin már meg sem lepődik. Hiszen ez is csak üzlet, amit a serdülő ifjúság fizet meg, de legalább jó drágán. The Cather in the Rye, fejlövés-pozitív produkció,
A IV. album talán a legjobb, többnyire azok a részek elementárisak, ahol Plant háttérben van, szerintem pl. Black Mountain Side (I. album), The Battle of Evermore (IV,), Going to California (IV.), Bron-Yr-Aur (VI.)