A zene régóta nem csak a dallamokról szól, elvégre már Elvis és a Kiss is nagy hangsúlyt fektetett a külsőségekre. Ha emellé a vallással kapcsolatos történeteket is oda illesztjük, akkor megkapjuk a Patriarkh debütáló albumát.
Különleges, a vallással kapcsolatos történetekért nem kell messzire mennünk, sőt még csak csodák után sem kell kutatnunk, elvégre elég Lengyelország felé kacsintgatni, ahol egy írástudatlan, fehérorosz származású ortodox parasztember képes volt egymagában kicsit a feje tetejére állítani a világot. Az 1864-es születésű Eliasz Klimovics, avagy Ilja próféta pontosan ezt tette, mára pedig egy helyi okkult zenekar, a Patriarkh emelte vállára, egy teljes albumot szentelve személyének, amivel könnyen lehet, hogy az év egyik legjobb albuma született meg.
Klimovics a fennmaradt dokumentumok alapján vegyes ortodox-katolikus családban született, a Grodnói kormányzóság területén. Későbbi élete során állítólag titokzatos álmot látott, amit édesapja Isten kéréseként magyarázott meg, miszerint az ifjú Klimovics építsen ortodox templomot a falujában. Ehhez az apa még igazolást is adott, ami megkönnyítette volna Eliasznak a pénzszerzést és az építési engedély megszerzését.
Klimovics aztán 1904-ben kezdte meg a templom építését, ami az első világháború kitöréséig nem készült el, neki pedig a porosz elnyomás elől Oroszországba kellett menekülnie. 15 évre rá, 1919 körül tért vissza szülőfalujába, ekkor már feleségével és lányával, majd nagy valószínűséggel eladta a gazdaságát, és a bevételt a templom építésére fordította, ami miatt a családja elhagyta.
A két világháború között aztán egyre többen bízták rá vagyonukat, és építtették vele a templomot, ami 1929-ben készült el. A hívek a papság helyett egyre inkább Klimovicshoz jöttek, emellett azt mondták róla, hogy „prapavieduje i iscalaje” (prófétál és gyógyít*), és őt magát a bibliai Illés próféta megtestesülésének kezdték tekinteni.
Ezt is ajánljuk a témában
Harmincnégy évesen, tragikusan korán hunyt el a gitáros, aki nemcsak új zenei műfajt teremtett, de hamarosan meg is reformálta azt. 35 éves a Death egyik legfontosabb albuma.
Klimovics maga is Jézusnak látta magát, aki újra eljött a földre, hogy a híveket Isten országába, „Új Jeruzsálembe” vezesse. Ennek köszönhetően alapította meg Wierszalin nevű települést, melyet a világ központjának és új fővárosnak hirdetett meg – „Új Jeruzsálemként” ez lett volna az a hely, ahol az igazak menedéket találnak a világvége után, amelyet szintén Ilja próféta jósolt meg.
Klimovics követői ezzel együtt bibliai tulajdonságokat kezdtek maguknak tulajdonítani, és arkangyaloknak vagy apostoloknak nevezték magukat. Néhányan közülük személyes kinyilatkoztatásokról vagy magával Istennel folytatott beszélgetésekről számoltak be. Emellett viszont az ortodox egyház és a szekta között egyre inkább elmérgesedett a viszony, ami időnként már nemcsak szóváltásig, de tettlegességig is fajult.
Végül a beteljesületlen igehirdetések következtében a csoport megfogyatkozott, Klimovicsot pedig még leghűségesebb követői is kezdték elhagyni. 1939 őszén a második világháború kitörésekor fejezte be tevékenységét, majd a grzybowska csoport felbomlott, és soha többé nem aktivizálódott újra. Klimovics pedig rejtélyes körülmények között tűnt el, sorsára több magyarázat is létezik:
A korábban Batushka néven ismert, lengyel black metal zenekar a tagok között kialakult nézeteltéréseket követően változtatta a nevét Patriarkh-ra, így 2025 elején kiadva első nagylemezét. A teljes egészében Eliasz Klimovics története alapján készült Пророк Илия/Prophet Ilja című konceptalbumról pedig, bár megoszlanak a vélemények, az mindenképpen elmondható róla, hogy egy olyan produkció, amely már egyáltalán nem illik bele az ortodox black metal meghatározásba.
Ezt is ajánljuk a témában
Paradise Lost. Ma már csak úgy emlegetik az angol, Halifaxban alakult zenekart, mint a gothic metal stílus alapítói, az 1990-es, most 35 éves debütáló albumuk azonban csak a kezdet volt.
Bartłomiej „Bart" Krysiuk, a hagyományosabb Hermh és a már kísérletezőbb Batushka után így jellemezte a Patriarkh zenéjét: „Ezzel a kiadvánnyal egy új fejezet kezdődik a történelmünkben. A névváltoztatás mellett a zenénk is természetes fejlődésen megy keresztül. Ennek az albumnak a története arra ösztönzött minket, hogy kiugorjunk a komfortzónánkból, és zeneileg olyan dolgokat tegyünk, amiket eddig még sosem tettünk.”
Ez még mindig black metal? Vagy egyáltalán metal? Rádiójáték, hangoskönyv, színház, filmzene, népdal, performansz… Ezek a kifejezések mind passzolnak ide.”
És mindenképpen van valami abban, amit a frontember mondott a lemez sajtóanyagában, hiszen a Patriarkh megjelenése is egészen egyedi, bár ez már a Batushka esetében is így volt, és a Ghost zenekar kifejezetten felkavaró imázsa óta minden extrémebb csapat egyre sötétebb és látványosabb szerelésben akar megjelenni. A Patriarkh a koncerteken ráadásul mintha csak egy liturgiát végezne el a különböző, a háttérbe helyezett ikonok között.
Zeneileg viszont sokkal kevésbé extrém a végeredmény, mint azt általában a műfaj tradicionális képviselőitől várnánk. A Patriarkh konceptalbumán a templomi kórusokat idéző énekek, a szimfonikus és a népzenei elemek váltják egymást, a lassabb, inkább csak keretet jelentő metalriffeléssel a háttérben, black metalra pedig szinte már csak Bart károgása emlékeztet, ami a többi énekhanghoz képest sem kap kiemelt szerepet a lemezen.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha nem is műfajt teremtett, hiszen az már önmagától alakult, de az biztos, hogy a finn csapat markáns stílusjegyekkel a saját történelmét írta a kilencvenes évek közepén. Ez a Stratovarius.
A 8 fejezetre felosztott Wierszalin azonban onnantól, hogy elhangzik a bevezető dialógus, lényegében még zenei megoldásaiban is egy színház: lassú hullámban bekúszó kórussal, extrém black károgással, balalajkával és különböző népzenei elemekkel és hangszerekkel, ami így egy egységes, különleges képet teremt az összefüggő dalok során. Éppen ezért felesleges bármit is kiemelni a felhozatalból, hiszen igazából összefügg mind. Ha pedig a Wierszalin III valakinek megtetszik, akkor az album többi dalát is szeretni fogja.
Persze hozzá kell tenni, hogy már csak Bart extrém „énekhangja” miatt is inkább azok fogják szeretni a Patriarkh bemutatkozó lemezét, akik a szélsőséges black és extrém metal műfajjal jóban vannak. Krysiuk eszmeiségével (vagy akár a háttérben futó Batushka-balhékkal) nem vagyok képben, de nem is érdekel, mert úgy gondolom, hogy az esetek 90 százalékában a zenét külön lehet választani attól, amit képvisel.
Márpedig a Prorok Ilja album ilyen megközelítés mellett a lengyel falvak népzenei világát, egy mára már egy évszázados hamis próféta és a megvezetett hívők történetét jelenti.
A lengyel zenekar debütáló albuma Ilja próféta története alapján
És mint olyan, egészen egyedi és minőségi élményben lehet részünk. A digipak CD igényes, a füzetben a vidéki életet bemutató, akár korai, a prófétát ábrázoló képekkel. A Prorok Ilja emellett kiváló háttérzenének is, néha gyönyörű énekekkel és dallamokkal. Nem utolsó sorban azt is érdemes megjegyezni, hogy miközben nem lepődnék meg, ha decemberben majd sokaknál az év albumai között szerepelne, április hatodikán még élőben is meghallgathatjuk Eliasz Klimovics történetét, mikor a lengyel csapat a borzalmasan sekélyes Dogma után lép Budapesten színpadra.
Nyitókép: Patriarkh
A Tisza 8 évben maximalizálná a kormányfői tisztség időtartamát. De van itt egy kis bibi! Kovács András írása.
Az öröm ideje jött el, mert a világ a magyar irodalomra figyel. Csender Levente írása.
A keresztény teológia szerint a hit nem hiszékenység, hanem bizonyosság.
Újabb felvonulás a román fővárosban: az Ortodox Testvériség körmenetben űzte el a „rossz szellemeket” a rendezvény fő útvonaláról.
A hit alapvetően minden emberben ott él – válaszolta az album szövegírója. Mi abszolút egyetértünk vele, húsvét előtt pedig különösen jólesik a Kell az ima.
Nemcsak a makói hagyma elismert és világhírű, de a makói black metal is. A külföldön népszerű Thy Catafalque ezt a szintén nemzetközileg is elismert Sear Bliss társaságában bizonyította.
Persze muszáj elvonatkoztatni a rossz hangzású, de a hazai zenei élet számára annál fontosabb Pokolgéptől, pláne 25 év múltán. Ugyanis ennyi ideje fut már a 11. lemezzel jelentkező Kalapács.
A létesítmény május 29. és 31. között fogadja a Londonba tartó, valamint az onnan érkező, kijelölt Wizz Air-járatokat.
Mielőbbi felépülést kívánt a sérülteknek.
