A MAHASZ-lista élén még mindig metal az ész – A Kalapács a Pokolgép nélkül is robbant? (VIDEÓ)

Azért azt meg kell hagyni, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években messze könnyebb helyzetben voltak a zenészek, mint manapság. Nem volt akkora túlkínálat (nemrég néztem, hogy egy hónapban akár több száz új metal album is megjelenhet), ráadásul bőven akadt lehetőség a kísérletezésre, miközben igazi klasszikusokat, akár himnuszokat hagytak rá az utókorra. Mert melyik az igazán kiemelkedő szerzemény? Olyan, hogy ha meghallod a kezdő riffjét és dallamait, rohansz be a tömegbe vagy felhangosítod a rádiót. És ilyen dalokkal Kalapács József mind a Pokolgép, mind az Omen idejében bőven rendelkezett.

És bizony éppen úgy, mint mondjuk, az Iron Maiden (Wasted Years, Run to the Hills, Fear of the Dark), a Judas Priest (Painkiller, Breaking the Law, Ram it Down), vagy a Metallica (Master of Puppets, For Whom the Bell Tolls, ... And Justice for All) örökzöldjeinél, úgy Kalapács legendás dalainál is garantált a siker mind a mai napig. Ehhez viszont a megfelelő zenészeken felül a megfelelő korszak is szükséges volt, ami így már pont elég nehézséget állít egy mai, circa 30 esztendővel később alkotni kívánó előadó elé. A kérdés az, hogy ilyen múlttal a Kalapács leküzdi ezt a komoly akadályt?

Kalapács: Ezerből egy

Mondhatni, ezerből egy mai dalnak van esélye arra, hogy klasszikussá válhasson, és lehet, még alaposan alá is becsültem ezt a számot. Némiképpen lelőve a poént azt egyből hozzá is teszem, hogy a 25. születésnapját ünneplő Kalapács (no nem az énekes, hanem a zenekar) 11. albuma, a 12 tételes Ezerből egy nem, vagy éppen csak megugorja azt a bizonyos szintet, ami ehhez szükséges. Megjelenése óta többször meghallgattam a lemezt, és bár rossznak egyáltalán nem mondanám, nem érzem úgy, hogy kiemelkedő korong született. Pedig bőven olvasni olyan véleményt, hogy ez az egyik legjobb nagylemeze a zenekarnak.

És persze, a Kukovecz-Nagyfi-Pazdera-Tarca brigád már rég megfogyatkozott, a Weisz László (gitár, vokál), Nagy Máté (gitár, vokál), Beloberk István (basszusgitár, vokál), Beloberk Zsolt (dob, vokál) és Sárközi Lajos gitáros visszatérésével hatfőssé vált zenekar egy teljesen más korszakot és mentalitást jelent, de... de a riffeknek ideális esetben súlyuk van, külön életet élve kúsznak be az ember dobhártyáján keresztül a belső szervekhez, hogy ott rengessenek meg mindent, amit érnek. Ezt pedig az új lemezen még három gitár mellett sem érzem.

Átlag és jó témák szólalnak meg a korongon, amikhez átlag és jó szövegek tartoznak, de úgy érzem, hogy ezek közül kevés lesz olyan, amit 5-10 év múlva magunktól dúdolni kezdünk. A szándékot így is érzem és értékelem, így nemcsak a lendületes és erőteljes Útvesztő vagy a címadó, hasonlóan erőtől duzzadó Ezerből egy tartozik a jobban sikerült dalok közé, de akár a ballada Mindig szabad legyél is, ami Kalapács szövegét és énekét tekintve egyaránt közeledik ahhoz a minőséghez, amit a névtől elvárunk. Hogy ez azonban így sem éri el azt a szintet, mint amit egy A háború gyermeke, egy Tisztítótűz, egy Vallomás, Éjszakai bevetés vagy akár néhány Omen-dal képvisel, az megint más kérdés.

Meghasonlás

Egyébként nem akkora a szakadék, sőt azt is újra kiemelném, hogy az Ezerből egy egyáltalán nem rossz lemez, néhol olyan érdekes szembenézéssel, mint amit a Meghasonlás képvisel. Egyszerűen csak nem érzem kiemelkedőnek – legjobbjai egy legendás album középtájékán helyezkednének el, a rosszabbjai pedig teljesen felejthetők. Ilyen például a Nehéz idők idején, a Gyilkos játszma, ami nagyjából bármilyen metal lemezre felkerülhetne, vagy éppen a Tudod jól, hogy ki vagyok, ami alatt folyton a Ne bántsd a fiút refrénjét hallottam.

Elismerem, nagyra tartom és kimondottan becsülöm Kalapács Józsit. Legendás énekes és a magyar metal színtér olyan tagja, aki nemcsak megkerülhetetlen, de jó eséllyel sokakat indított el ezen az úton (1986-ban engem is megJELölt), később pedig beérett annyira, hogy a musical és a színház világában is legalább ugyanilyen hírnevet szerezzen. Ettől függetlenül és amellett, hogy a MAHASZ-listák élén nyitó Ezerből egy lemezt nem hallgatom rossz szájízzel, hiába jó a szándék, hiába nem rossz a végeredmény, csak hiányzik valami frissesség és valami igazán átütő a Kalapácsból.

Nyitókép: H-Music Hungary