Az amúgy korrekt cikk alapos háttérinformációkat ad a szerről, a hatásairól, beszámol a jogi kiskapukról és persze megelőlegezi a várható hatósági fellépést: »A HHC nem szerepel sem az 1961-es, sem az 1971-es ENSZ-egyezményben, így az EU-s intézmény tudósai jelenleg Új Pszichoaktív Anyagként (NPS) kezelik. Mivel egységes jogszabály alá nem tartozik, jelenleg országfüggő, hogy mi lesz a HHC sorsa, de a Cannabis Kultusz magyar marihuána-tematikus magazin szerint borítékolható a tiltás.«
Az említett magazin YouTube vlogjában ugyancsak bemutatja a HHC lényegét, s leszögezi: »Az egyes szerek betiltásán alapuló drogszabályozás legnagyobb kockázata a hasonmás vegyületek megjelenése. Az élelmes vegyészek mindig kitalálják hogyan hozzanak létre újabb és újabb szereket, melyek hatása nagyon hasonlít egy-egy klasszikus szer hatására, csak épp nincsenek betiltva. Így jöttek létre a 2000-es évektől a szintetikus kannabisz utánzatok is – például a JWH, a herbál és társaik.« Az érvelés végül oda fut ki: jobb lenne engedélyezni a természetes marihuánát, hiszen minden mesterséges vegyület komoly veszélyeket hordozhat.
Részletes összeállítást közöl a szerről a Drogriporter nevű portál is, amely ugyancsak részletesen tájékoztatja olvasóit a szer megjelenéséről, hatásairól, sőt még veszélyeiről is. Összefoglalója végén tanácsokkal is szolgál az érdeklődőknek, s a látszólag korrekt javaslatok között azonban az alábbi meghökkentő javaslatot is elolvashatjuk: »élvezd ki a gandzsát! Meglepőnek tűnhet, hogy ezt tanácsoljuk. Nem azt jelenti, hogy bárkit fogyasztásra buzdítanánk. Hanem arról szól, hogy ha már fogyasztasz kannabiszt, akkor a minőségen legyen a hangsúly. A gond mindig ott van, amikor a mennyiség kerül a minőség elé: amikor valaki már nem az élvezetért, hanem azért füvezik, hogy tompítsa a józan valóságtól érzett szenvedését. Kutatások igazolják, hogy aki tudatosabban kiélvezi a kannabisz hatását, annak a kannabisz-fogyasztása nem válik annyira problémássá.«