A Sicario 2. című filmnek van egy figyelemre méltó jelenete. Aki látta az első részt, az tudja, hogy reális elemekből építettek fel egy történetet a mexikói–amerikai határon mindennapos embercsempészet és drogkereskedelem világáról, s persze látványos erőszakos események is helyet kaptak a filmben.
A második rész mind tematikájában, mind alkalmazott eszközeiben az első folytatása. A titkos amerikai megbízott engedélyt kap a washingtoni kormánytól, hogy akár durva eszközökkel is ugrassza össze a mexikói kartelleket. Ehhez erős fegyveres támogatásra van szüksége: helikopterekre, támadódrónokra, kommunikációs rendszerre, orvlövészekre. A fegyverkereskedő csak annyit kérdez: „Ukrajnába mentek?” „Nem, Mexikóba” – szól a válasz. Nem mindegy, mivel „oroszok is vannak a kifizetési listán” – jön a reakció. A filmet 2018-ban mutatták be! Miért éppen ukrajnai beavatkozást vizionált a fegyverkereskedő a jelentős megrendelés hallatán? Mert annak volt valószínűsége egy bennfentesnek látszó ember számára.
A demokratikus rendszerek sajátja, hogy a résztvevők többsége nem lát tovább az orránál, vagy még addig sem, és közben azt hiszi, hogy ő csinálja a politikát. A legújabb „hasznos eszköz” Magyarországon azt találta mondani, hogy Orbán Viktorból mára Gyurcsány Ferenc lett. Aki ilyet mond, az csupán tort ül a mostizmus ideológiájának „időasztalánál”. Ezen ideológia szerint csupán a mát meghatározó kommunikáció és propaganda létezik. A múlt kit érdekel?! A jövő pedig a legképlékenyebb valami a földön. Orbán Viktor egész életében antikommunista volt, ezt senki nem vonhatja kétségbe. S ez nem mellékes kommunikációs ötlet, hanem korszakalkotó elvi szempont. Mindig tudta: a haza és annak szuverenitása az első. S szabadságunk alapja annak elsőrendű védelme – a zsoldosok ellenében is.
A szerző filozófus
(Nyitókép: Földházi Árpád)