Minden eddiginél nagyobb szabadság jellemez minket, legyen szó mindennapi életünkről vagy szórakozásunkról. Vagy éppen a Sid Meier nevével fémjelzett, díjnyertes Civilization-sorozatról.
A kanadai Sid Meier már olyan fejlesztéseivel beírta magát a videójátékos történelemkönyvekbe, mint az 1987-es Pirates!, az 1990-es Railroad Tycoon, vagy 1999-es Alpha Centauri, az 1991-es Sid Meier’s Civilization, avagy a Civ azonban kétségkívül a fő műve, amely sorozattá fejlődve immáron 34 éve a gamer kultúra része, és amit 1996-ban az amerikai magazin, a Next Generation, a 4. helyre sorolt a „Minden idők 100 legjobb játéka” listáján.
A lap pár évvel később, 1999-ben, a Civilization első két részét aztán a 4. helyre sorolta a „Minden idők 50 legjobb játéka” listáján, arra hivatkozva, hogy “a változók annyira összetettek, hogy ez továbbra is a valaha tervezett legmélyebb, legújrajátszhatóbb stratégiai játék.”
Ezzel együtt talán már azoknak is kicsit nagyobb rálátásuk van a Civilization-sorozatra, akik nem foglalkoznak videójátékokkal. Pedig egyébként akár PC-ről, akár konzolról beszélünk, ez a széria az, ami tényleg érdemes arra, hogy órákra elvesszünk benne. És bár nem a Civ az első olyan stratégiai játék, amely 4X-játékelemeket tartalmazott, mégis a műfaj meghatározó játékának tartják, amely megteremtette annak alapjait. Nem mellesleg a játékot kiadó 2K Games 2024 júniusi eredményei alapján a sorozat összesített eladásai elérték a 70 milliót dollárt. Ez tehát dióhéjban a Sid Meier’s Civilization, mely idén elérkezett a hetedik epizódhoz.
Ezt is ajánljuk a témában
Van abban valami varázslatos, amikor az ember egy régen látott helyszínre tér be újra. Kivétel, ha az a hely tele van zombikkal, vagy éppen meg lehet fagyni és alig van remény.
De mit tud maga a játék? A Civilization-sorozatban a játékos feladata egy egész emberi civilizáció vezetése, több évezreden keresztül, különböző területek, például a városfejlesztés, a felfedezés, a kormányzás, a kereskedelem, a kutatás és a katonaság irányításával, valamint az ezekben rejlő lehetőségek kiaknázásával. Ráadásul a katonaságot tekintve a játékos irányítja az egyes egységeket is, velük felfedezve a játék világát, majd meghódítva és benépesítve azt.
Ez a 4X
A 4X az Explore, Expand, Exploit és Exterminate kifejezések rövidítése, egyben pedig ez jelenti a stratégiai alapú számítógépes és társasjátékok egy alműfaját, legyen szó a körökre osztott, vagy éppen a valós idejű mechanikákról. A játékmenet általában egy birodalom felépítését foglalja magában, a hangsúly pedig a gazdasági és technológiai fejlődésen, valamint a katonai és nem katonai lehetőségek kiaknázásán van. A 4X magyar változatban ezekre épül:
A Civilizationben ráadásul megkapjuk az esélyt arra is, hogy olyan döntéseket hozzunk, mint a kormányzati formák, az adókulcsok és a kutatási prioritások meghatározása. A legizgalmasabb az egészben, hogy a játékos civilizációja versenyben áll más, a számítógép által irányított civilizációkkal, amelyekkel diplomáciai kapcsolatokat köthet, ezzel később vagy szövetséget kovácsolva, vagy éppen komoly háborúkat kirobbantva. De hogy 34 esztendő elteltével, rengeteg kiegészítőt követően, egy hetedik epizóddal mi újdonságot lehet még nyújtani?
Nos, a játékot fejlesztő Firaxis Games az egyik legfontosabb újításnak a Shawnee törzs tagjaival, és Benjamin Barnes shawnee törzsfőnökkel lévő együttműködést tartotta a bemutatók során.
Mindez azért vált olyan fontossá, hogy a vezér Tecumseh történelmileg pontos ábrázolást kapjon a játékban. Tecumseh hangját így például Dean Dillon, egy shawnee szinkronszínész adja. A Firaxis Games és a 2K Games a partnerség részeként ráadásul több százezer dollárt adományozott a shawnee nyelv újraélesztésén dolgozó programoknak.
Ezt is ajánljuk a témában
Ahogy új filmből, úgy új játékból is bőven akad majd 2025-ben is. Jobb és rosszabb, ezért igyekeztünk egy listában összeszedni, hogy melyek 2025 legjobban várt videójátékai.
Ennél persze szerencsére több is változott a 2016-ban megjelent Civ6 (vagy a trónkövetelő Humankind) óta, különben nem is lenne miről beszélni. Mármint ahogy mindig, most is megvannak a játék azon elemei, amik nagyjából a megszokott összetevőit és jellemzőit adják (legfőbb mechanikák és a koncepció, felépítés), illetve van az, ami csak némi fejlesztésen, modernizáláson esett át (például kijelzők, grafikai megoldások), de ezek mellett is sikerült úgy belenyúlni a már ismert receptbe, hogy
aki végig kitartott a sorozat összes része mellett, az a jól ismert és bevált összetevőkön túl is felfedezzen újdonságot, és a komfortérzet társaságában az újdonság izgalma is meglegyen számára.
Érdekes megoldás például, hogy három korszakra oszlik a játékmenet, amik között a saját utunkat járva fejlődünk, amikor azonban érát váltunk, automatikusan megtehetünk olyasmit, ami arra a korra jellemző. Mert lényegében a teljes Civilization 7 arra épül, hogy minél változatosabb, minél több lehetőséget biztosító játékélményben legyen része a vásárlónak. Már az indítás is ezt jelképezi, elvégre válasszunk meg vezetőnknek bárkit, bármelyik korból, utána egy külön népre is rá kell böknünk, melyet aztán az antik kortól menedzselve, a felfedezések korán át a modern korig vezethetünk el.
A stratégiai játékmenet alapjaiban nem változott, hiszen felfedezzük a világot, növeljük városunk méreteit, fejlesztünk, beosztjuk az ételt és a pénzt, viszont mindez nagyon szépen, nagyon olajozottan működik, így különösképpen nem kell küzdenünk a különböző megoldásokért. Legalábbis általában, hiszen az eltérő technológiai újításokat, épületeket, diplomáciai lépéseket és minden egyebet meglévő opciók képében szolgáltatja a játék, nekünk pedig átgondolva a számunkra és civilizációnk számára legjobbnak ígérkező útvonal lépéseit kell kiválasztanunk a legjobbnak tűnő lehetőséget.
A Civilization-sorozattal gyakran hozzák összefüggésbe a „One More Turn Syndrome” (Csak még egy kört-szindróma) jelenséget, amely annyit tesz, hogy a játékos egy adott esemény vagy meghatározott játékmennyiség végéhez közeledve kijelenti, hogy „még egy kör” után befejezi a játékot, de végül több órán át a játék mellett ragad, mert elveszíti az időérzékét. És bizony nincs ez másképp most sem.
Mert bár akadnak hirtelen krízishelyzetek, amiket nagyot nyelve és minden erőforrást felhasználva, ezt-azt beáldozva muszáj megoldani, illetve a gyengébb stratégák (bevallom, nem én vagyok a műfaj ásza, így nem belőlem lesz a következő Napóleon – aki amúgy elérhető extra vezér) érezhetik úgy, hogy a világ szó szerint összeesküdött ellenük – de attól még mindig ott van a „még egy kör” lehetősége.
Saját magamon tapasztaltam meg, ahogy függetlenül attól, hogy katonai vezérként szépen nőtt a birodalmam, egységeim pedig győzedelmeskedtek más civilizációk felett, vagy éppen békében taníttattam ki a népemet, nehezen engedtem el szorgos alattvalóim kezét.
Ezt is ajánljuk a témában
Megjelent az RPG-mester Obsidian legújabb videójátéka. Az Xbox-exkluzív Avowed ráadásul nemcsak világát tekintve mutat rokonságot a világhírű Pillars-sorozattal. És még LMBTQ tartalom sincs benne.
A Civilization ereje egyébként részben ebben rejlik – már persze a kiváló zene és látvány, valamint most már kimondottan felhasználóbarát kezelőfelület mellett –, avagy abban, hogy a játékos valahol kimondottan fontosnak érzi magát, egyfajta felsőbbrendű entitásként igazgatva barbárszerű életeket az ipari forradalom irányába, miközben szinte mindenért elismerést és jutalmat kap, hacsak nem hibázik hatalmasat. Persze utóbbira is van lehetőség, főleg nehezebb fokozaton, nagyobb kihívás mellett.
De szerintem a többség azért is szereti annyira a szériát, mert egy fárasztó nap után leülhet a gép mellé, a WASD kombóra és az egérre ragasztott kézzel pedig mindenhatónak képzelheti magát, azt gondolva, hogy nagy jelentősége van annak, amit tesz.
Ezzel persze lehet vitatkozni – mármint azzal is, hogy mi okozza a Civ sikereit, valamint azzal is, hogy mennyire van jelentősége egy digitalizált és lemodellezett civilizációt babusgatni –, de a tény ettől még tény. Mégis ki kell térnem arra, hogy az új epizóddal nem mindig volt egységes stratégiai játékos érzetem, inkább az jutott eszembe, hogy hosszabb távú célokat nélkülözve különböző küldetéseket játszom az eredményeimtől függetlenül kialakuló korszakokban, amiknek mindenképpen a végére kell érnem a sikerhez. Persze ez is megszokható, de biztosan akad más is, akit zavar.
Ezzel együtt is biztos azonban, hogy a Sid Meier’s Civilization most, évtizedek múltán is ugyanolyan népszerű, és nem véletlenül. A hetedik rész éppen úgy sikeres, mint a korábbi epizódok, ráadásul a stratégiai játékok kedvelői nagyon jól szórakozhatnak vele, és ha a megszokott módon alakul majd minden, akkor az elkövetkezendő esztendők során érkező DLC-k alaposan feldobják az egyébként is nagyon élvezetes és látványos, kimondottan hangulatos játékot.
A Sid Meier's Civilization VII 2025. február 11-én jelent meg PC-re és konzolokra.
Nyitókép: 2K Games, Sid Meier's Cilivization VII, PS5
Több fontos területen lehet komoly változás.
Ez sem fog tetszeni Ursula von der Leyenéknek.
Cs. Szabó László nem véletlenül lett az Európába ágyazandó magyar kultúra ügyének kitartó képviselője: származásilag is egyesített magában két világot. Rajcsányi Gellért írása.
Rod Dreher döbbenetes tapasztalatról számolt be: Londonban a kormány egyszerűen letiltotta az oldalát, mert a migráció veszélyeiről írt.
Hiánypótló: vicceskedő animációkkal rombolhatja le bárki a Kercsi-hidat.
Matthew O'Brien lapunknak adott interjúban mesélt az egyre erősödő iszlamista-marxista szövetségről, és arról miért lett divatos Amerikát utálni.
Laár 10 milliót kapott, most mindent kimond.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
