Rendszerszintű korrupció nincs is

„Másról sem szólt a magyar politikai élet elmúlt másfél évtizede, mint az újra és újra megismétlődő külföldi beavatkozási kísérletekről. A globális háttérhatalom egy percre nem hagyta szabadon lélegezni és nyugodtan dolgozni a választók által kétharmados többséggel felruházott Orbán-kormányokat, hiszen a legkülönfélébb intrikákkal és mestertervekkel igyekeztek káoszt és felfordulást kelteni, indulatokat korbácsolni s hatalomba segíteni a saját ágenseiket. (...)

Még érdekesebb azonban Ligeti Miklós, a Soros-hálózathoz tartozó Transparency International igazgatójának beismerése, hogy ők keresték meg az FBI-t, s ez az ügy vezetett Rogán Antal kitiltásához. Figyelem! Annak ellenére tették meg a szokatlanul durva lépést, hogy Ligeti utóbb kijelentette: a »konkrétumokról egyáltalán nincs információja«, s »egyáltalán nem biztos, hogy az általuk feltárt ügy Rogán Antalhoz kapcsolható«. Ennyi erővel feketevágás vagy a jugoszláv imperialisták békaembereivel való összeesküvés is lehetett volna a vád, csak ezeket a terminológiákat egy másik diktatúra már lenyúlta. Milyen érdekes ugyanakkor, hogy már megint a Transparencyre bízták a piszkos munkát!

Egy normális világban a legbüszkébb jogállamtól, azaz az Egyesült Államoktól nyilván elvárnánk, hogy ha itteni nagykövetük a magyar kormány egyik legfontosabb tagját korrupcióval vádolja meg, akkor valamiféle bizonyítékkal is álljanak elő. Ám úgy tűnik, Pressman sem különb elődjénél, Goodfriendnél, és a nagy erőlködésben megint csak egy »zöld dossziés« műbalhét sikerült összevakarni.

Azt is csak kicsinyes bosszúból, amiért a nagy zseniknek éppen Rogán Antalba törött bele leginkább a bicskájuk. Ne feledjük el, hogy a kabinetminiszter a 2015-ös munkába állása óta egyfajta hadvezérként irányítja a szuverenitásvédelmi akciókat, jelentős részben neki köszönhetjük, hogy Magyarországon megbukott az Alinsky-projekt, s ellenfeleink ezt soha nem bocsátják meg neki.

Ha Magyarországon még volna kabaré (és nem Somogyi András-féle fekáliazsákok vinnék a mezőnyt), akkor a »rendszerszintű korrupción« mint nyelvi leleményen nagyokat hahotázhatnánk. A mai szomorkás időkben csak annyit tehetünk, hogy bevezetjük az értelmező szótárunkba a nyelvújítást: rendszerszintű korrupció az, ami nem létezik. Reméljük, hamarosan csak ez a szócikk emlékeztet majd minket a Pressman-félék gyalázatos ténykedésére.”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP