Csángó néprajzkutató: A román főpap azt állította, kóbor gyerekek írták alá a magyar mise iránti kérést

Decemberben számoltunk be róla, hogy 2024 végétől rendszeres magyar nyelvű misézésre lehet számítani a moldvai Pusztinában, bár ennek is akad árnyoldala, hiszen a jászvásári püspök utasítására a magyar misét éppen a bákói magyar mise napján és időpontjában kell tartani. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a csángóföldi magyar nyelvű misék bevezetéséért évtizedek óta küzdő pusztinai Szent István Egyesület elnöke akkor aggodalmának adott hangot, elvégre azzal, hogy a két misét egy időben kell tartani, megosztják a magyar misék látogatóit.

Nyisztor Tinka, avagy a „konok asszony”, a Pusztinában élő néprajzkutató most a vasarnap.hu cikkében nyilatkozott arról, hogy milyen hosszú út vezetett addig, hogy legalább ez megvalósulhasson. Mint a portálnak elmondta: „Még lőttek ’89-ben, amikor már megfordult az eszünkben, hogy nekünk vallás és oktatás, templom és iskola kell”. Azt is hozzátette, hogy akadtak ugyan „időközben elmorzsolódó nagy álmok Kelet-Európában”, de a magyar nyelvű miséből nem engedett.

Nyisztor Tinka ehhez képest elmesélte a portálnak, hogy „1998-ban voltam Robu Ioan érsek atyánál, három perces kihallgatáson Bukarestben, és többet soha nem mentem. Azt mondtam, hogy ennyit én is megengedhetek magamnak, hogy egy ilyen emberhez nem megyek többet könyörögni, ahol kilométerről lehetett érezni a taszító energiát.” Mint visszaemlékezett: „kóbor kutyáknak nevezett bennünket, amiből akkoriban 1998-ban sok volt Bukarestben. Azt állította, hogy kóbor gyerekek írták alá a magyar mise iránti kérést.”

Miközben pedig Nyisztor Tinka nem adta fel, tíz év telt el, mire a bukaresti nunciatúra nyomására Jászvásár is fogadta, mivel szerinte legalább Bukarestben belátták, hogy ebben az esetben végre párbeszédre van szükség. Mint elmondta, „2000 és 2004 között zajlott a jászvásári zsinat, amelyen részt vettünk, végig imádkoztunk”. De ez is csak egy kis győzelem volt: „ott annyit értünk el, hogy ha magyar csoport jön, és van magyar papjuk, akkor misézhetnek magyarul a templomban.”

Magyar misét hallgatni, vagy magyarul imádkozni azonban még ekkor is tilos volt a pusztinai templomban. 2006-ban aztán Nyisztor Tinka még a Vatikánba is elzarándokolt, mert ez volt „az utolsó kártya, amit ki lehetett játszani”. A Szentszék nyomására pedig Pusztinában lecserélték a papokat, sőt időközben, még 2005-ben a román diszkriminációellenes hivatal, a román kormány diszkriminációért marasztalta el a jászvásári püspökséget.

Nyisztor Tinka úgy emlékszik vissza, hogy „a nuncius pedig nagyon jajgatott, hogy precedenst kreáltunk, hogy elmarasztalták a jászvásári püspökséget diszkriminációért.” Mint elmondta, „ilyen még nem volt a Vatikán történetében.” Ettől függetlenül egészen addig, nagyjából „1996 és 2006 között a saját portámon, a szabad ég alatt tudtunk magyarul misét hallgatni a nagy ünnepek alkalmával: karácsony, húsvét, Szent István, Szent Péter, Halottak napja.”

A konok asszony mindent megtett, hogy a hagyományokat tarthassák és a magyar ne csak szitokszó legyen, többek között azzal is foglalkozott, hogy minden év augusztus 15-e előtt Szent István miséket hallgathassanak a templomban. És mint elmondta, „igen szép miséket szerveztünk, még Majnek Antal püspök atya is volt misézni Pusztinában, és szegény még ő volt a legjobban felháborodva, hogy a teljesen magyar faluban miért nincs misézés.”

Aztán mielőtt 2019-ben Ferenc pápa ellátogatott volna Csíksomlyóra, Bakóban már jóváhagytak egy misét.  Más kérdés, hogy ezt is csak havonta, de aztán a pusztinaiak kérését a pápalátogatás ellenére továbbra is beseperték a szőnyeg alá. Végül 6 évbe került, de 2024 júliusában a jászvásári püspök végre lehetővé tette, hogy Pusztinában hivatalosan is lehet magyar mise.

Még nincs vége, nem lehet hátradőlni

Nyisztor Tinka örül is meg nem is, hiszen mint elmondta, „csakhogy azt is kiravaszkodták úgy, hogy a havonta egyszeri magyar miséket Bákóban és Pusztinában is egy időben tartják. Így aki Pusztinában megy, az nem tud Bákóba is elmenni, és így nem lehet egy hónapban két magyar misét hallgatni, mégha más településen is.” Hozzátette: „Találkozni sem tudunk, mert ki, ki a saját templomában hallgatja a misét!”

És hogy megérte-e az a rengeteg küzdelem? Nyisztor Tinka alapvetően boldog, hogy elértek végre valamit, amiért régóta küzdöttek, de közben a jövő miatt aggódik: „lassan elmegy az a generáció, akik még végig sírták a misét, amit itt, a saját portámon tartottunk. Most jön az új generáció, és hát alig tudnak magyarul. Nem tudjuk mi lesz, próféták nem vagyunk, ember tervez, Isten végez.”

Nyitókép: MTI/Veres Nándor