A szankciós botrány után tényleg bukik – de nem Orbán, hanem Soros két kitartottja

Na most aztán tényleg feltette az i-re a pontot David Pressman. Az Egyesült Államok még néhány napig regnáló budapesti nagykövete nem csupán a diplomáciai normák megszegésének mintapéldája lett, hanem annak az agresszív amerikai politikának is, amely Magyarországot állandó céltáblává tette. Szép kis örökség!

De nem kell már sokáig várnunk: Biden megy a levesbe, Pressman újra aktivista lesz, érkezik Trump és visszavonja majd ezt a sok-sok butaságot.

Mire volt akkor mindez jó?

Másrészt arra is alkalmas lesz ez az akció, hogy politikai muníciót adjon a magyar ellenzéknek. Ez a vita ugyanis egész 2026-ig napirenden tartható, még akkor is, ha az egész nem több mint

Karácsony Gergely már ki is fejezte háláját... Majd jön sorban a többi ellenzéki szereplő is!

Diplomata helyett helytartó volt

Pressman egyetlen percig sem tisztelte a magyar emberek demokratikus döntéseit. Egyetlen pillanatig sem dolgozott a diplomáciai kapcsolatok megerősítésén. Mert nem ez volt a dolga.

Az volt a dolga, hogy ránk erőltesse a progresszív napirendet: a genderideológiát, a bevándorláspárti álláspontot és persze a Karl Rajmund Poppertől származó nyílt társadalom eszméjét, azaz Soros György politikai praxisát. Ezekben a kérdésekben nem diplomataként, hanem politikusként nyilvánult meg.

Ez volt a dolga. Politikai célok mozgatták mindvégig. Beavatkozás volt a szándéka, nem az együttműködés.

Az viszont csak részben a mi dolgunk, hogy ezekre a politikai ügyekre gigantikus mennyiségű amerikai adófizetői pénzt is elköltött. Reméljük, felelősségre vonják majd odahaza!

Célkeresztben a magyar kormány

Az Egyesült Államok még néhány napig regnáló vezetése képtelen elfogadni Magyarország szuverén döntéseit. A szankciós listák és a nyílt beavatkozások egyértelműen a globális hatalmi érdekek kiszolgálásáról szólnak, nem pedig az igazság vagy a demokrácia védelméről.

Rogán Antal szankciós listára helyezése nem pusztán jogi, de még csak nem is politikai kérdés, hanem szimbolikus hadüzenet. Arról szól, hogy

És bele is döglöttek…

Volt egy minta

David Pressman nem hagyományos nagykövetként lépett fel, hanem egy olyan politikai ügynökként, aki nyíltan beavatkozott Magyarország belügyeibe. Távozása előtt pedig még gondoskodott arról, hogy a magyar ellenzék számára politikai muníciót hagyjon hátra.

Az efféle lépések azonban nem új keletűek: 

Obama elnöksége idején az adóhivatal akkori elnökét, Vida Ildikót hurcolták meg koholt vádakkal. Akkor André Goodfriend ideiglenes ügyvivő indította a támadást, amivel kapcsolatban az amerikaiak később elismerték: semmiféle bizonyítékuk nem volt... 

Azaz kiderült, hogy nagy humbug az egész! 

Erről is ki fog – ide a rozsdás bökőt! 

Bukik… de nem Orbán

A még néhány napig regnáló amerikai kormányzat valójában a Soros György által finanszírozott szervezetek jelentéseire hivatkozva próbálja megingatni a magyar kormány stabilitását. A „véletlenek” láncolata még a legnaivabb megfigyelők számára is egyértelművé teszi: itt politikai manipulációról van szó, nem pedig objektív igazságkeresésről.

Ezzel egyértelműen jelezve, mennyire összefonódott az amerikai kormányzat és a Soros-hálózat. Az amerikai jobboldal nem is hagyta szó nélkül a döntést: egyes republikánus politikusok szerint a kitüntetés ára Soros politikai és anyagi támogatása volt.

Az elnöki kegyelem nemcsak adócsalás és fegyvervásárlási törvénysértések alól mentette fel Huntert, hanem minden, 2014 és 2024 között elkövetett bűncselekmény alól. Az amerikai igazságszolgáltatás ezen megcsúfolása éles kontrasztot mutat azzal a morális felsőbbrendűséggel, amelyet az USA gyakran hangoztat más országok felé.

De minden hiába.

Bryan E. Leib, aki a Pressman esetleges utódjaként emlegetett amerikai politikus, már most ígéretet tett arra, hogy a Trump-adminisztráció visszatérésekor az amerikai-magyar kapcsolatok új aranykorát éljük majd meg. Ennyi.

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila