A nemzetközi politika belpolitikává vált

„A szuverenista magyar jobboldallal szemben mindenkor és bármikor szerveződő »domináns ellenzék« ennek a politikának akar véget vetni és lényegében átadni a kormányrudat a globalista erőknek. A nemzeti szintű hatáskörgyakorlásra allergiás globalista erők számára ugyanis egy »különutas«, valójában a saját útját járó, önérdekkövető, magabíró kormányzat tüske a köröm alatt. A nyomásgyakorlási eszközök változatosak: hol erőszakba fulladó »tömegtüntetések«, hol feles többséggel történő alkotmányozásról szövögetett tervek (»a jogállam ideiglenes felfüggesztése a jogállam helyreállítása érdekében«), hol az Országgyűlés pulpitusának vagy a közmédiának "élőtestes elfoglalása", hol sajtómanipuláció, hol a baloldal kampányának közvetlen, illegális finanszírozasa, hol egy amerikai nagykövetnek öltözött túlfeszült aktivista. És mindig volt hozzájuk egy kintről ledobott vagy belülről kiemelt plakátarc, aktuális rising star a baloldalon: Mesterházy, Bajnai, Vona, Jakab - legutóbb Márki-Zay.(»Kár értük, jó ügynökök voltak.«)

Ezek mind elfuserált puccskísérletek lettek, s a puccsisták mindannyiszor felsültek a négyévente tartott általános országgyűlési választásokon. Egy ideig ilyenkor volt köldöknézegetés vagy a választók lehülyézése/parasztozása, aztán helytartóik továbbléptek és kitaláltak valami újat: most éppen Magyar Pétert meg az előrehozott választásokat (bár tény, utóbbi nem túl invenciózus, Gyurcsány Ferenc már akkor is ilyet követelt korábban, ha a Fidesz elvesztett egy külsős bizottsági helyet egy kistelepülési önkormányzat képviselő-testületében).

Az újdonság most persze az, hogy Magyar »tervét« igyekeznek tág politikai koordináta-rendszerbe helyezni, mint egy valódi alternatívát, kiutat »a jelenlegi, megroggyant politikai helyzetből« – holott ha a magyar alkotmányos-politikai rendszer valami, akkor stabil. Magyarországon nincs társadalmi kataklizma, nincs általános sztrájk, nincsenek valódi anarchista tömegtüntetések, utcai rendbontás, tömeges erőszak rendőrök és a magántulajdon ellen (ahogy pl. szilveszterkor volt ilyen számos nyugat-európai nagyvárosban). Igen, Franciaországban, ahol nincs stabil parlamenti többsége a kormánynak, Németországban, ahol szétesett a kormánykoalíció, vagy Ausztriában, ahol épp most mondott le a kancellár, ott valós alternatíva/szükség az előrehozott választás – Magyarországon egy hivatalában zsinórban négyszer megerősített miniszterelnök, stabil kormánytöbbség van, működő parlament, elfogadott költségvetés. A felvetés tehát nem pusztán alkotmányjogilag hülyeség (az államfő jelen helyzetben az alkotmány szerint nem oszlathatja fel az Országgyűlést, maximum maga a testület mondhatná ki önmaga feloszlását abszolút többséggel), de politikailag is irreleváns.

Az akció célja tehát pusztán a hangulatkeltés, a demoralizálás, a szuverenista kormány legitimitásának kommunikációs aláásása – mondhatnánk, hogy egy külföldi megbízásból tevékenykedő reklámügynök pancserpuccs-kísérlete. Ha jogilag, pláne politikailag nem is fog nyilvánvalóan célt érni, előrevetíti, hogy a '26-os választásokig hátralévő időszak is a globalisták és szuverenisták küzdelméről fog szólni. A tét is világos: vagy egy, kizárólag Magyarország érdekét néző és annak stratégiai autonómiáját megóvni szándékozó kabinet - vagy azt kibuktatva a hatalomból egy, a legfőbb kérdésekben (migráció/multikulti, »transzgenderizmus«, ukrajnai háború) a nyugati globalista elit kívánságait követő, egyebekben meg trendi-fancy módon jóemberkedő komprádorkormány.

Igen, a nemzetközi politika belpolitikává vált.”

Nyitókép: Szánthó Miklós Facebook-oldala

***