Bár Geszti Péter mesélne egyszer ilyen nyíltan és lazán a családi hátteréről.
„Ez nem cápa, ez maga a Vörös polip. Moldován András kivagyisága, avagy hogyan lett milliárdos az IPV vállalat vezetőjének és a MÁV főtanácsosának gyermeke...
Többen ajánlottátok, hogy nézzem meg a Moldován Andrással készült interjút, legalábbis a végét. Bevallom, nem nagyon tudtam, hogy ki ő, nem követtem azt a kereskedelemi műsort, amelyben ismertté vált. De a története óriási. Moldován a műsor egyik pontján elmondja, hogy apja ismert kommunista újságíró volt, aki karrierje egyik csúcsán az IPV, azaz az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalat élére került
»Az apu a cég igazgatója volt«, mesélte most könnyedén [egy '83-as cikkben ügyvezető igazgató-helyettesként említik Moldován Tamást]. Nyilván eszembe jutott erről Kajdi Csaba, aki meg az interagos papával büszkélkedett... A legtöbb kádergyerekkel ellentétben Moldován ezután sem finomkodott, először rákérdezett arra, hogy ez vajon államtitok-e, aztán rátért a titkosszolgálati szálra.
És kimondta azt, amit mi már régen tudunk, amiről Borvendég Zsuzsanna Borvendég is annyit írt, hogy »az IPV az egyik elhárításnak volt a fedővállalata«. Azt, hogy melyiknek, azt inkább nem árulta el. Érdekes – de logikus is – persze a visszafogottság, a kiemelten fontos, és még kiemeltebben titkos MNVK-2.-ről, a katonai felderítésről/hírszerzésről beszélünk. Lásd még: Vörös narkó.
Amikor a riporter megkérdezte, hogy az apja vajon be volt-e szervezve, arra Moldován csak annyit mondott, hogy »olyan volt, hogy megállította a rendőr, és akkor kedvesen elbeszélgettek.« Meg persze bejárt a kis Moldován a Zrinyi utcai BM-klubba gyerekként kajálni. Mert persze nemcsak a papa, ő is szerette a pénzt, már tizenhétévesen csempésztfarmert árult. A riporter Gulyás Márton ezután azért csak felvetette, hogy ezek »nagyon erős csápok az állam felé«.
[Nocsak. Valaki megnézte a Vörös polipot? Annak vannak csápjai ugyebár. Amint láthatjuk is.] De Moldován nem állt le. Elárulta azt is, hogy édesanyja a MÁV főtanácsosa volt. »Az nagyon nagy dolog volt«, »az nagyon jó cucc volt«, mesélte, »állam az államban«. András pedig élt a lehetőséggel, elmondása szerint rábeszélte a »Béla bácsit«, azaz Szemők Bélát, a MÁV akkori vezetőjét arra, hogy ugyan adjon már neki egy kis darabot a Déli pályaudvaron a csomagmegőrzőből.
Ezután állítása szerint az I. kerületi önkormányzatnál megkeresett egy tüneményes hölgyet, és meggyőzte (ezzel a háttérrel nagyon nehéz lehetett), hogy kapjon a csomagmegőrzőből egy csíkot, és nyithatott ott egy cipőboltot. Ott sok pénzt kerestek ám – hetvenkedett.
Ez az interjú-részlet egy csemege. Meg kell írni a Moldován család történetét is. Ha már ilyen szókimondó. Amit – fura vagy sem – tulajdonképpen a javára írhatunk. Bár Geszti Péter mesélne egyszer ilyen nyíltan és lazán a családi hátteréről. Mert hol is dolgozott az apja? Igen, az IPV-nél...”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hogy ne léphessünk ugyanabba a folyóba többször, mindig emeljük fel még létező mutatóujjunkat, ha valaki Ceausescut élteti: eddig és ne tovább! Ungváry Zsolt írása.
Őszintén, legalább a tükörnek ismerd be: igen, teljesen kivételezett helyzetben voltam a Kádár-diktatúrában. Igen, tehetséges voltam, de voltak rajtam kívül még tehetséges emberek, sőt, nálam tehetségesebb emberek is, akiknek az üzemi lap maradt.
Ezelőtt 43 évvel hunyt el a '48-as ágyúöntő székely leszármazottja. Egy magyar író, újságíró, aki az emigráció, és majdnem a világ legelső Gulag-krónikása lett.
A „szeretetország” vezérei különleges hadműveletet terveztek a szeretet ünnepére.
A dolgaink kibeszélésében vagyok érdekelt – szögezi le a Hamis Gulyásban Mező Gábor.
Nem csitulnak az indulatok.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök korábban jelezte: a tárgyalások kulcskérdése a Donbász sorsa – emlékeztetett a Reuters.
