Magyarország nem tölthet még egy évet defenzívában – 2025-nek jól kell sikerülnie.
Defenzíva. Védekezés. Stopok, gátak, falak, csökkentések, be nem ruházások, missziók – ebben élünk három éve, és ebben éltük le 2024-et is, habár a gazdasági növekedés mégiscsak halvány pozitívra sikerült, és minden ellenkező híreszteléssel szemben lényegében elkotródott az életünkből az infláció. Persze a helyzet Európában sehol sem sokkal jobb, hiszen lényegében kétféle ország van: stagnáló nettó befizetők, meg EU-s pénzből növekedő helyreállításialap-kedvezményezettek. (S bár utóbbi nyilván nem rossz pozíció, mégis jaj annak a gazdasági uniónak, amelynek egyetlen működő növekedési stratégiája az, hogy adópénzt tologat át Németországból Romániába.)
És az is igaz, hogy ahogy az elmúlt három év nem volt eredménytelen, úgy nem volt hasztalan a 2024-es sem:
elindult végre egy masszív tanári és szakdolgozói béremelés, majdnem kétszámjegyű reálbérnövekedést csinált együtt az állam és a magánszektor, ami a legerősebben a legkisebb keresetűeket érintette, végre ismét a magyaroknak hajt hasznot a magyarok reptere, masszív közúti fejlesztések történtek Soprontól Pápán és Pátyon át Soltvadkertig, megújult számtalan bölcsőde, óvoda, iskola, kórház, a tarifarendszerváltás pedig olcsóvá tette a tömegközlekedést, amelynek így legalább egy jó tulajdonsága biztosan van az ország minden pontján, helyenként több is. Ja, meg szélsebesen elkezdtük hazahordani a pénzt Brüsszelből, minden bizottsági ármánykodás ellenére ömlöttek az eurótízmilliók a magyar gazdaságba. Visszalépni pedig nem kellett semmiben: a rezsi maradt annyi, amennyi, a családtámogatások szinten maradtak, a csok pedig még jobb is lett, mint volt.
Mégis: 2024-ben lényegében azt védtük, ami van, immáron harmadik éve. Ebből látványosan ennyit bírtak a magyarok. Hogy mindez egy nemzetközi vérzivatar kellős közepén történt, és egy külső sokkoktól meg a saját öncsonkításától szenvedő európai gazdasági közegben, melynek önsorsrontó urai azt szerették volna, ha Magyarországon minden sokkal rosszabbul sikerül, mint ahogy sikerült – nos, ez az állampolgárt nem feltétlenül érdekli.
És igazából nem is kell, hogy érdekelje. Azért van kormány, oldja meg.
Érezni tehát, hogy Magyarország nem tölthet még egy évet defenzívában. 2025-nek jól kell sikerülnie, nincs apelláta.
Három lehetetlenül szűk mozgásterű év után a tizennégy éve kormányzó jobboldalnak meg kell mutatnia, hogy ha van mozgástér, azzal ő tud a leginkább a magyarok javára élni.
Utolsó rossz év kimegy, vizsgaév bejön – Magyarországnak defenzíváról offenzívára kell váltania.
Hogy mit jelent ez? Elsősorban és legközvetlenebbül nyilván bérnövekedést – nem csak a hároméves, gigantikus minimálbér-megállapodás sok százezer érintettjének, hanem mindenkinek. De jelenti azt is, hogy a lakosságnak kézzelfogható eredményeken kell látnia: Magyarország megtalálta a helyét a változó világ gazdasági és politikai struktúráiban, s újra emelkedő pályára lép.
A csillagok ehhez kiválóan állnak. A Budapest-Belgrád vasútvonallal, a CATL és a BYD gyáraival a keleti nyitás leglédúsabb gyümölcsei érnek be, melyek egész térségek megemelésére lesznek képesek; a BMW elektromos autókra fókuszáló gyárának megnyitása szimbolizálja, hogy ha az európai autóiparnak van jövője, az a konnektivitásra képes Magyarországon van. Donald Trump – nem csak Orbán Viktor, hanem Magyarország barátja – megnyerte az elnökválasztást,
azaz hazánk az euroatlanti erőtérben nem zárvány többé, hanem bástya; az atlanti szembeszél helyébe atlanti hátszél lép,
ami a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok gyors helyreállását, a konnektivitás stratégiájának kiegyensúlyozódását hozhatja el. Az európai szintéren Magyarország számára egy minden szempontból parádésan sikerült elnökség jelentette presztízsnövekedéssel indul az év, no meg egy újabb trianoni határ de facto elpárolgásával. Idehaza pedig a kormány a gazdasági akciótervvel az ország három legsúlyosabb problémáját vette célba: a béreket, az ingatlanárakat és a magyar kkv-k alacsony termelékenységét. Társul ehhez végre megannyi tehercsökkentés, közszolgálati fizetésemelés, új jóléti intézkedés és egy mindezek ellenére csökkenő költségvetési hiány. A 2014-2019 közötti aranyévek hangulatának kell visszajönnie ahhoz, hogy defenzívából ismét offenzívába kerüljünk, s ennek végre egyszer, úgy tűnik, megvannak a peremfeltételei. Hogy ez sikerüljön, abban minden magyarnak része van.
Hozzuk le hát a földre az új esztendőben a csillagokba írt sikert –
mindannyiunknak ezt kívánom!
Nyitókép: AI-illusztráció
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Nem gondoltam volna, hogy a szélsőségesek közül ők a toleránsabbak.
Egyebek mellett sor kerül a halálbüntetés módjainak szélesítésére akár kivégzőosztag intézményének ismételt bevezetésével.
Teljesen nyílt iszapbírkózás zajlik Amerikában a választókerületek határai átrajzolásának ügyében. A republikánus és demokrata vezetésű tagállamok igyekszenek az ellenfelet kirajzolni a képviselőházból és a választókerületekből. Alegújabb választókerületi proxyharc épp Virginiában zajlik, felkészül Florida. És vajon ki lesz a végén a győztes?
Erről most hallott először.
A brit herceg szerint az Egyesült Államoknak egyedülálló szerepe van a konfliktusban.
A krími támadás komoly károkat okozott az orosz haditengerészeti és a légvédelmi infrastruktúrában.
Ráadásul az uniós mentelmi jogot kikérni sokkal bonyolultabb eljárás.
