Utolsó rossz év kimegy, vizsgaév bejön

Defenzíva. Védekezés. Stopok, gátak, falak, csökkentések, be nem ruházások, missziók – ebben élünk három éve, és ebben éltük le 2024-et is, habár a gazdasági növekedés mégiscsak halvány pozitívra sikerült, és minden ellenkező híreszteléssel szemben lényegében elkotródott az életünkből az infláció. Persze a helyzet Európában sehol sem sokkal jobb, hiszen lényegében kétféle ország van: stagnáló nettó befizetők, meg EU-s pénzből növekedő helyreállításialap-kedvezményezettek. (S bár utóbbi nyilván nem rossz pozíció, mégis jaj annak a gazdasági uniónak, amelynek egyetlen működő növekedési stratégiája az, hogy adópénzt tologat át Németországból Romániába.)

elindult végre egy masszív tanári és szakdolgozói béremelés, majdnem kétszámjegyű, reálbérnövekedést csinált együtt az állam és a magánszektor, ami a legerősebben a legkisebb keresetűeket érintette, végre ismét a magyaroknak hajt hasznot a magyarok reptere, masszív közúti fejlesztések történtek Soprontól Pápán és Pátyon át Soltvadkertig, megújult számtalan bölcsőde, óvoda, iskola, kórház, a tarifarendszerváltás pedig olcsóvá tette a tömegközlekedést, amelynek így legalább egy jó tulajdonsága biztosan van az ország minden pontján, helyenként több is. Ja, meg szélsebesen elkezdtük hazahordani a pénzt Brüsszelből, minden bizottsági ármánykodás ellenére ömlöttek az eurótízmilliók a magyar gazdaságba. Visszalépni pedig nem kellett semmiben: a rezsi maradt annyi, amennyi, a családtámogatások szinten maradtak, a csok pedig még jobb is lett, mint volt.

Mégis: 2024-ben lényegében azt védtük, ami van, immáron harmadik éve. Ebből látványosan ennyit bírtak a magyarok. Hogy mindez egy nemzetközi vérzivatar kellős közepén történt, és egy külső sokkoktól meg a saját öncsonkításától szenvedő európai gazdasági közegben, melynek önsorsrontó urai azt szerették volna, ha Magyarországon minden sokkal rosszabbul sikerül, mint ahogy sikerült – nos, ez az állampolgárt nem feltétlenül érdekli.

Érezni tehát, hogy Magyarország nem tölthet még egy évet defenzívában. 2025-nek jól kell sikerülnie, nincs apelláta.

Utolsó rossz év kimegy, vizsgaév bejön – Magyarországnak defenzíváról offenzívára kell váltania.

Hogy mit jelent ez? Elsősorban és legközvetlenebbül nyilván bérnövekedést – nem csak a hároméves, gigantikus minimálbér-megállapodás sok százezer érintettjének, hanem mindenkinek. De jelenti azt is, hogy a lakosságnak kézzelfogható eredményeken kell látnia: Magyarország megtalálta a helyét a változó világ gazdasági és politikai struktúráiban, s újra emelkedő pályára lép.

A csillagok ehhez kiválóan állnak. A Budapest-Belgrád vasútvonallal, a CATL és a BYD gyáraival a keleti nyitás leglédúsabb gyümölcsei érnek be, melyek egész térségek megemelésére lesznek képesek; a BMW elektromos autókra fókuszáló gyárának megnyitása szimbolizálja, hogy ha az európai autóiparnak van jövője, az a konnektivitásra képes Magyarországon van. Donald Trump – nem csak Orbán Viktor, hanem Magyarország barátja – megnyerte az elnökválasztást,

ami a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok gyors helyreállását, a konnektivitás stratégiájának kiegyensúlyozódását hozhatja el. Az európai szintéren Magyarország számára egy minden szempontból parádésan sikerült elnökség jelentette presztízsnövekedéssel indul az év, no meg egy újabb trianoni határ de facto elpárolgásával. Idehaza pedig a kormány a gazdasági akciótervvel az ország három legsúlyosabb problémáját vette célba: a béreket, az ingatlanárakat és a magyar kkv-k alacsony termelékenységét. Társul ehhez végre megannyi tehercsökkentés, közszolgálati fizetésemelés, új jóléti intézkedés és egy mindezek ellenére csökkenő költségvetési hiány. A 2014-2019 közötti aranyévek hangulatának kell visszajönnie ahhoz, hogy defenzívából ismét offenzívába kerüljünk, s ennek végre egyszer, úgy tűnik, megvannak a peremfeltételei. Hogy ez sikerüljön, abban minden magyarnak része van.

mindannyiunknak ezt kívánom!

Nyitókép: AI-illusztráció