L. Simon László: A kormány igazán azzal segítene a vállalkozásokon és a napelemmel rendelkező lakosságon, ha a németekéhez hasonló rendszert vezetne be

(Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád)

A szerző író, kultúrpolitikus

Orbán Viktor miniszterelnök bejelentését a Demján Sándor-programról kitörő örömmel fogadták a lakosság jelentős részét foglalkoztató kkv-k tulajdonosai. Már a gesztus is sokat jelent: a multinacionális tőke hazánkba csábítása mellett a kormány a hazai tulajdonú cégeket is fontosnak tartja. Sokan reménykednek most abban is, hogy a vállalkozások rettenetes adminisztrációs terhei is csökkenni fognak. A célok, az irány és a kommunikáció is helyes.

Ám az elektromos áram díjának megfizetésével kapcsolatos szabályozás lehetetlen helyzetbe hozza a hazai vállalkozásokat. A kormány a rezsicsökkentési programmal már egy ideje védi a családokat, részben kompenzálja az egekbe szökő áramdíjakat. Most azt is érzékelte, hogy a magas áramdíj a vállalatok versenyképességét is veszélyezteti, ezért úgy döntött, hogy az egyetemes szolgáltatásra a lakossági fogyasztók mellett a mikro­vállalkozások egy része is jogosult lesz. Ez a szabály azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek az összes felhasználási helyükön együttesen 3×63 ampernál nem nagyobb a csatlakozási teljesítményük, s ők 4606 kilowattóra/év fogyasztásig rendeletben meghatározott kedvezményes áron kapják az áramot. Azonban a többi vállalkozás helyzetén is javítani kellene, mert a kkv-k jó része bele fog fulladni a sok utólag kiszámlázott rendszerhasználati díjba.

A kkv-szektorban az MVM és a szolgáltató (pl. az E.On) közötti áramátvétel is gondokat okoz, ezért sokan nem a valós villanyszámlát kapják meg, hanem egy magasabb, becsült értéket számláz ki az MVM. A napelemnél továbbra is hiányzik az éves szaldó­elszámolás, azaz az 50 kilovoltamper alatti, háztartási méretű naperőművek nem léphetnek éves szaldóba, csak haviba. Így nem térülnek meg a napelemes be­ruházások. A fogyasztók piaci áron veszik az áramot, az általuk termelt, de az adott hónapban el nem használt áramot viszont kilowattóránként 5 forinton kell betudniuk az áramszolgáltatónak. A szolgáltató ezt a betermelt áramot piaci áron értékesítve extraprofitra tesz szert. De még az ilyen elszámolás megtartása mellett is üdvös lenne, ha a naperőmű által betáplált energia eladási és vételi árát közelítenék. Ma ennek hiányában az önerős lakossági napelemes beruházások, illetve a kisebb vállalkozások beruházásai az 50 kilovoltamper alatti naperőművekbe szinte megszűntek, csak a nagyobb, visszatáplálás elleni védelemmel ellátott kiserőművek valósulnak meg, ezeknél eleve nem lehet áramot táplálni a hálózatba. Ezek viszont csak a folyamatos fogyasztást produkáló cégeknek éri meg. Például egy borászatnál a szüreti és az erjedési időszakban nagy az áramfelvétel, az év többi hónapjában kicsi. Az ilyenkor betermelt áramot viszont nem fizetik meg, sőt a rendszerhasználati díjak utólagos kiszámlázásával tönkretehetik a vállalkozásokat. A szolgáltatók láthatólag a rendszerhasználati díjjal kompenzálják azt, hogy a napelemes áramtermelés miatt csökkent a profitjuk.

A kormány igazán azzal segítene a vállalkozásokon és a napelemmel rendelkező lakosságon, ha a németekéhez hasonló rendszert vezetne be. Ott a napelemek tulajdonosai csak a hálózatba betáplált és onnan vételezett energia különbsége után fizetnek díjat.

ha nem akarjuk, hogy számos kkv bedőljön a nemritkán több évre visszamenőleg kiszámlázott, akár az éves árbevételüket megközelítő rendszerhasználati díj miatt. Ez nem pusztán gazdasági, hanem a választási eredményeket befolyásoló politikai kérdés is.

A kulturális területre is figyelni kell: számos olyan alapítványi és egyesületi formában működő galéria, művelődési és előadóművészeti intézmény van, amelyeket ugyancsak ellehetetlenítenek a magas áramdíjak és a rendszerhasználati díjak. Ráadásul hiányoznak a kulturális szektor napelemfejlesztéseit támogató programok. A kultúra területén is számítunk a patrióta kormányra.