Ebbe pedig nehéz nem mást belelátni, mint hogy a kormányzat felesleges koloncként tekint a vidéki közösségi közlekedésre, mint afféle forrásokat zabáló megoldandó rosszra, hisz akinek nincs kocsija, »az annyit is ér«, hogy a miniszter korábbi nagy sikerű mondatára utaljunk.
Különösen annak fényében felháborító a tendencia, hogy mily mértékben támogatják állami forrásokból, 30 éves koncessziókra – NER-közeli – magántársaságoknak kijátszott közútépítéseket, amelyek egyrészt jóval drágábbak, másrészt jóval kevesebb ember érdekeit szolgálják.
Talán idén a vidék jött, de biztosan nem az a vidék, ahol az embereknek meg is kell élniük valamiből, ne adj’ isten nemcsak dolgozni járnak a járásközpontba, de azért is, mert már csak ott maradt diszkó, mert a faluban még kocsma sincs. Csoda hogy a fiatalok elhagyják a falvakat, és inkább a városokban próbálnak szerencsét, ha még az állami szolgáltató sem partner abban, hogy néha elhagyják a lakóhelyüket, és nemcsak akkor, mikor dolgozni mennek?
A vidék itt távoli városokban élő teljhatalmú urakat jelent, az ő számukra próbálják állami forrásból megépíteni az infrastruktúrát, amiből magánjövedelmüket szaporíthatják.
Végső soron tehát 2024 is a nagyurak éve volt. Kérdés, hogy valóban a közszolgáltatásokról fog-e szólni a 2026-os választásokig hátralévő két év, és addig is képesek vagyunk-e elképzelni a közszolgáltatások olyan átalakítását akár a NER leváltása után, akár a jelenlegi rendszerben, ha rá tudja kényszeríteni a saját kiugrott embere, ami a társadalmat (is) szolgálhatja? Vagy abban maradunk, amit mindenki tud, aki közszolgáltatásokat próbált igénybe venni: az állapotok tarthatatlanok, és csak reménykedhetünk abban, hogy valaki majd lekaparja a zsírra szállt port?”