„Csak a magánéleti botrányairól és a nyári VIP-bulikról akarja elterelni a figyelmet” – megszólalt az egészségügyi államtitkár Magyar Péter kórházi hőmérőzéséről

Nyitókép és fotók: Mandiner / Földházi Árpád

Romokban van, hamarosan összeomlik az egészségügy – olvashatjuk sokszor. Ön hogy írná le az ágazat állapotát?
Ezek klasszikus balos szlogenek, amelyek mögött nincs igazságtartalom. Kétségtelen, nem tökéletes a rendszer, de sosem állítottuk, hogy az. Sőt. Az egészségügyet folyamatosan lehet és kell is fejleszteni, ám egy biztos: jobb állapotban van, mint amit gondolunk róla.

Vagyis?
A koronavírus-járvány időszakában is mindenki hányta az epét, az élen Szabó Tímeával meg az álmentős Korózs Lajossal, ám egyértelműen kiderült, valójában mennyire szervezettek vagyunk. A védekezés eredményes volt. Az elhamarkodott következtetések helyett érdemes alapul venni a járvány alatti többlethalálozás alakulását az objektív összehasonlításhoz: látható, hogy Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is bőven magasabb volt, mint nálunk. A régióban messze Magyarország teljesített a legjobban, itt volt a legrugalmasabb az ellátás szervezése, így azok is hozzájutottak a kezelésekhez, akik nem a vírus miatt betegedtek meg. Az is tagadhatatlan, hogy véghez vittük Európa legsikeresebb oltási programját. A magyar egészségügy – hála a benne dolgozó elkötelezett embereknek – persze nem csupán járvány idején állja a sarat, mégis ezer rémtörténet kering, amely rombolja a megítélését. Szívesen dolgozom együtt az OECD-vel, amely komoly szakmai szervezet, szemben az Európai Unióval. Egy vizsgálat során két kérdést tettek fel mindenütt. Először: „Ön szerint az ön országában a betegek hány százaléka nem kapja meg a megfelelő egészségügyi ellátást?” – erre a magyarok átlagban 22 százalékot mondtak. Másodszor: „Önnel vagy a hozzátartozójával az elmúlt öt évben előfordult-e, hogy nem kapta meg a megfelelő egészségügyi ellátást?” Erre a megkérdezettek csupán 1,6 százaléka válaszolt igennel. Ekkora szakadék az érzet és a tapasztalat között egyetlen másik országban sem volt. Ezért mondom, hogy sokkal jobb teljesítményt nyújtunk, mint amit a közvélekedés feltételez.

Vegyük sorra a jellemző kritikákat! A magyar kormány GDP-arányosan jóval az uniós átlag alatt költ az egészségügyre, ráadásul csökkenő mértékben. Erre mit mond?
Az Eurostat szerint nagyjából 7,4 százalék ez a szám, ami kétségkívül elmarad az átlagtól, csakhogy kifejezetten az állami költségvetés „pántlikázott” pénzeit veszi számba. A legnagyobb csökkenés akkor következett be, amikor az egyetemi modellváltás révén kikerült a büdzséből számos intézmény közvetlen finanszírozása. Ne feledjük, az egyetemeken végzik az összes kezelés egyharmadát. Csakhogy az a forrás nem tűnt el, a közalapítványoknál van. Nem részei továbbá a központi, teljesítményalapú költésnek az amortizációs ráfordítások sem, amelyek más kiadási soroknál látszanak. Ott vannak még az egyházak által fenntartott intézmények is. A valós arány tehát 9 százalék körül van. A Pénzügy­minisztériummal pedig azon dolgozunk, hogy növeljük az egészségügyre jutó forrásokat. Megjegyzem, kétlépcsős szakdolgozói, illetve többéves orvosi béremelést vittünk végbe 2020 óta, csak ez a két intézkedés évente 540 milliárd forintnyi növekedést jelent.

Régi elvárás a hatékonyság növelése is.
Ezen a téren is léptünk előre, beszerzéseket központosítottunk, például a gyógyszerek és az orvosi eszközök terén, így is tudunk spórolni – csak az infúziós eszközök és az alapvető kórházi gyógyszerek esetében országosan 8 milliárd forintot. Fontos, hogy a kórházaknak nem egyenként kell tárgyalniuk a beszállítókkal, jobban érvényesíthető a forgalmazókkal szemben a megrendelés volumenéből fakadó árengedmény.

Ettől nem lett lassabb és bürokratikusabb az ügymenet?
Csak amikor először csinálja az ember. Ma már kiforrott gyakorlat mentén zajlik az eljárás, minden csak szervezés kérdése. Ugyanezt várom most a műszaki üzemeltetés terén is.

Tessék, egy újabb központosítás!
Ahol van értelme, igenis meg kell valósítani a centralizációt, például a már említett beszerzések és a műszaki üzemeltetés terén. Viszont épp nemrég utaltunk vissza vármegyei szintre jelentős döntési kompetenciákat a kórházak esetében.

Azért nem mindenkinek tetszett, volt némi ellenállás a műszaki üzemeltetés kiszervezése miatt.
Lehet, de hosszú távon mindenki jól jár vele. Elképesztő eltérések voltak országos szinten a kórházi üzemeltetési költségek tekintetében. Ráadásul az állam most 60 milliárd forintos többletforrást nyújtott erre; volt kórházigazgatóként mondom, mennyire nehéz akár csak a takarítás megszervezése. Ez a teher most lekerül az intézmények válláról.

Szép, de a Magyar Orvosi Kamara szerint 1000 milliárd forint hiányzik az egészségügyből.
Ezt valószínűleg tőlem vették, de ebben benne van az orvosi és szakdolgozói béremelés fedezetéül szolgáló 540 milliárd forint is, amit azóta beépítettünk.

Hogyhogy öntől vették az 1000 milliárdos összeget?
Szakmai beszélgetések során merülhetett fel. Sosem titkoltuk: tervezéskor mindig van forráshiány a magyar egészségügyben, ám ezt paradox módon épp a kormány, illetve az adott fenntartó szokta év végén rendezni, vagyis kifizetni az intézmények adósságát, kipótolni a gyógyszerkasszát, megemelni az egészségbiztosító kereteit ott, ahol szükséges. Tehát a cech a végén mindig ki lett fizetve, de a folyamat rossz üzenetet hordoz. Ezért javasoltam, hogy menjünk a dolgok elébe. Megbeszéltük a Pénzügyminisztériummal, hogy idén nem egy nagy, hanem több évközi konszolidáció lesz. Jövőre pedig új szisztéma indul, ideje volt felülvizsgálni az úgynevezett homogén betegségcsoportok szerinti finanszírozást. Az előző két évben a kumulált egészségügyi infláció jócskán meghaladta a lakossági szintet: 56 százalékos volt. Ez is rávilágított arra, hogy át kell tekinteni az Egészségbiztosítási Alaptól érkező kórházi térítési díjakat. Ráadásul folyamatosan újabb technológiák jelennek meg, amiket szintén meg kell fizetni. Mindezek nyomán mondhatjuk, hogy az eladósodás kódolva van a rendszerben. Hozzáteszem, nemcsak nálunk, más nyugati országokban is – legfeljebb ott nem a kórházak, hanem a központi fenntartó vagy a biztosítók szintjén jelenik meg. Csehországban például a hét egészségbiztosítóból három csődeljárást kért, egy pedig máris csődben van. Ott egy megoldás maradt: a drasztikus járulékemelés. Ide nem szeretnék eljutni.

Hogyan lehetne megoldani a konstans forráshiányt?
Önmagában a több pénz nem orvosolná az egészségügy összes problémáját, nyilván a hatékonyságot is növelni kell. Az a cél, hogy valamennyi betegségtípusra a leggyorsabb és lehetőség szerint a leginkább költséghatékony megoldásokat találjuk meg, és a finanszírozási rendszerben ezeket preferáljuk. Örömteli, hogy robbanásszerűen elterjedtek nálunk is az egynapos sebészeti beavatkozások, így nem kell minden kórházba fekvőbeteg-sebészeti osztály, az esetek 60-70 százalékát a legtöbb műtétes szakma meg tudja oldani úgy, hogy a páciens aznap hazamehet. Neki is jobb, akárcsak az ellátórendszernek. A kórházi ágyak ettől még megmaradnak, csak megfelelő funkciót kell nekik találni. Nekem volt negyvenöt ágyas urológiai osztályom a János-­kórházban, ám egyszerre legfeljebb tizenöten feküdtek benne. Mivel elöregedő társadalom vagyunk, egyre nagyobb szükség lesz tartós ápolásra, érdemes lenne ezt figyelembe véve konvertálni a felesleges aktív ágyainkat.

Gondolom, az érintett főorvosok ennek aligha örülnének.
Tudom. De ezek a kórházak, illetve a magyar egészségügy ágyai, nem az övéik. Óriási kihívást jelent, hogy az ápolókat is az új viszonyoknak megfele­lően képezzük ki, azaz képesek legyenek több osztályon is helytállni. Ehhez motiváció is kell: a krónikus osztályokon lévő szakdolgozókat éppen ezért soroltuk a kiemelt fizetési kategóriába. Fontos az is, hogy lehetőleg rotáljuk a kórházakban dolgozókat, felszámolva a minifeudális világokat. A betegek és az ellátás érdekében a rugalmasság kultúráját kicsit még erőltetnem kell, de nem adom fel.

Az, hogy sorra érkeznek a hírek az utóbbi időben bezárt osztályokról, akár szülészetekről, már a hatékonyság jele, vagy inkább az orvosok hiányoznak?
A rendszert 10,5 millió emberre tervezték, s évi 140-150 ezer születésre. Mindkét szám jelentősen csökkent. Elérhető szülészeti ellátást továbbra is mindenütt biztosítunk, de például érsebészeti osztályt vagy fekvőbeteg-bőrgyógyászatot felesleges minden kórházban fenntartani. A legbonyolultabb beavatkozásokat pedig lehetőség szerint a nagyobb intézményekbe érdemes centralizálni, ahol a legjobb orvosok és a legmodernebb eszközök állnak rendelkezésre. Hisztériakeltésre persze minden észszerűsítés alkalmas, de nekem fontosabb a betegek érdeke és biztonsága.

Gyakran elhangzik, hogy a kormány tudatosan tereli a magánellátás felé az embereket, a lerohasztott állami egészségügy pedig legfeljebb a szegényeknek marad meg. Biztos hallotta.
Ez hülyeség. Már csak azért is, mert a magánegészségügy egy idő után nem tud kellő biztonságot adni. Nézzünk a számok mögé! A járóbeteg-ellátás 13 százalékát végzik ilyen cégeknél, csaknem a fele nő­gyógyászat. A laborvizsgálatok esetében az előző öt év átlaga 20 százalékot ad ki, ám ne feledjük, ebbe a pcr- és egyéb tesztek is beleszámítanak, a fekvőbeteg-beavatkozások viszont 2 százalék alatt vannak. Az állami rendszerhez való hozzáférést eközben folyamatosan javítjuk, könnyen lehet online időpontot foglalni, az EgészségAblak applikációban egyre több funkció érhető el. Azt pedig ellenőrizzük, hogy a kiírt rendelési időben tényleg elérhető-e az ellátás. Apropó, foglalások: ellenzéki polgármesterek szívesen sírják körbe a sajtót az egészségügy már emlegetett összeomlásával, én meg örömmel mutatom meg nekik, hogy az online rendszerben több ezer szabad időpont van szinte valamennyi szakterületen. Na de kik nem csatlakoztak az online időpontfoglaló hálózathoz?

Csak nem az ellenzéki vezetésű önkormányzatok szakrendelői?
Dehogynem. Például arra hivatkoznak, hogy nem akarják megfosztani a lakosságot a telefonos foglalás lehetőségétől. Csakhogy ez butaság, nincs olyan elvárás, hogy azt meg kéne szüntetni a csatlakozással. A most induló Digitális állampolgárság programba is bekapcsolódunk, bevezetjük a digitális oltási kiskönyvet, jön az e-táppénz, összekötöttük az EESZT-t és a KRÉTA rendszert, amit hamarosan Maruzsa Zoltán oktatási államtitkárral jelentünk be. Így a háziorvosi igazolások elektronikusan is elérhetők lesznek az iskolák és a szülők által. A következő időszakban szeretnénk széles körben megismertetni az egész modern és ügyfélbarát szisztémát.

A várólistás beavatkozások száma 40 ezerről 47 ezerre nőtt – hangzott el tavasszal egy szakmai konferencián. Hogy jön ez össze azzal, hogy több ezer szabad hely van a rendszerben?
Várólistáról műtétek esetében beszélünk, nem a járóbeteg-ellátásban. Akkor kell vezetni, ha az adott beavatkozásra hatvan napnál többet kell várakozni. Jelenleg országosan három ilyen típus van: csípő- és térdprotézisműtét, illetve kiterjesztett stabilizáló gerincműtét. Most már arra is van lehetőség, hogy a szomszédos vármegyébe szervezzünk át egy előjegyzési listán lévő beavatkozást, ha ott hamarabb sorra kerül az illető. Eddig több mint 1500-an éltek a lehetőséggel – ettől az újítástól még nagy előrelépést várunk. Egyébként várólistás műtétekből évente 225 ezret végzünk, ehhez mérten kell értékelni a várakozók számát.

Heves üzengetésbe keveredett Magyar Péterrel, aki sorra járta a kórházakat, és mostoha állapotokról számolt be. Felkészült a kormány a kánikulára?
A légtechnikával kapcsolatos hibákat a lehető leghamarabb el tudjuk hárítani, csak erre félretettünk 1,5 milliárd forintot. Az egyre gyakoribb hőhullámok miatt a kormány 2019-ben mérte fel a területet, azonosítva a legsérülékenyebb helyeket, klímaberendezésekre, illetve hálózatbővítésre 40 milliárd forintot szántunk. Az eltelt években tizennégy kórházban teljesen kicseréltük a klímát, és a munka nem állt le.

Miért nem egyszerre végezték el mindenütt a cserét?
Nem lehet egyszerre még az érintett kórházak egyharmadában sem leállítani a műtőket, mert azzal veszélyeztetnénk a betegellátást. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, hazudik és tudatosan hergel.

Magyar Péter szerint épp ön hazudik.
Nincs új a nap alatt. Láttuk, mit műveltek a stabil jobboldali kormányzás miatt frusztrált globalista bajkeverők korábban, ismerjük a módszereiket. Már a kérdéseik is hazugságok. Például: „Miért állítják, hogy minden rendben van?” Ha tud valaki ilyen idézetet mutatni tőlem, annak fizetek egy sört vagy fagyit. „Miért nem tett semmit a kormány azért, hogy…” Semmit? Csaknem 800 milliárd forintot költöttünk 2010 óta infrastruktúra-fejlesztésre, több mint 500 mil­liárdot tettünk bele a dolgozói béremelésbe. Aztán: „Miért titkolja el a kormány, hogy…” Soha semmit nem titkoltunk el, nem is lehet, bárki körbefotózhatja betegként a kórtermeket. Nonszensz, amit Magyar Péter művel, bolsitempó. Egyszer szívesen meghallgatnék tőle egy önálló gondolatot, de ő leginkább csak érzelemmentes géphangon megismétli azt, amit mástól hallott. Ugyanez igaz a performanszaira is: Bangóné Borbély Ildikótól Jakab Péteren át Hadházy Ákosig másolja szellemi elődjeit.

Tényleg csak miatta kapcsolták be több helyen a klímát, ahogy azt a Tisza Párt vezetője állította?
Erre nem is mondok semmit. Értjük, Magyar Péter afféle messiásnak képzeli magát, ám a kormányt nem ő irányítja. Szakmai alapon, szisztematikusan dolgozunk, nem Facebook-posztok mentén. Ő pedig csak a magánéleti botrányairól és a nyári VIP-bulikról akarja elterelni a figyelmet a kórházi hőmérőzéssel.

Lesz budapesti szuperkórház?
Más a makrogazdasági klíma, mint amilyen a covid előtt, a fővárosi fejlesztésekről szóló eredeti tervek elkészültekor volt. A szuperkórházat most nem tartom gazdasági realitásnak. Van azonban B tervünk: úgy fejleszteni az ellátórendszert, hogy növeljük a komfortfokozatot, vizuálisan és funkcionálisan is javítsunk az állapotokon. Ezért fájt kicsit, hogy a járványidőszakban elvégzett kórházfelújítási programot nem tudtuk kellő mértékben bemutatni, pedig ez volt a kormányzásunk alatt Budapesten a legnagyobb ilyen kezdeményezés. Háromszázezer négyzetméternyi kórházat újítottunk fel csaknem 100 milliárd forintból. 
A munkát a központi kórház-üzemeltető, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság végezte el, így képbe került a műszaki állapotokról is. Emlékezetes: ez a program a kórtermek és a várótermek kifestésének indult, aztán átfogó, teljes műszaki rekonstrukció lett belőle. És még folytatjuk.

A liftek még hátravannak? Magyar Péter beszorult másfél percre egy kórházi felvonóba…
Amikor a KEF átvette az üzemeltetést, 416 lift nem működött, most „csak” 207 nem üzemel éppen. Haladunk. Megjegyzem, több mint 1600 kórházi liftről van szó.

Az ellenzéki politikus egy VIP-részleget is emlegetett a Honvédkórház esetében, ön pedig korábbi, jobb ellátást kérő üzeneteket emlegetett. Hogy is volt ez?
A Honvédban szó sincs VIP-ellátásról, az egy emelt biztonságú részleg. Egyébként olyan létezik, hogy ha valaki hajlandó fizetni bizonyos többletszolgáltatásért, az kérhet magának egyágyas, jobban felszerelt kórtermet, tévét a szobába, egyebet. Aztán van ennek az illegális formája, amikor az érintett megkeresi a vezetőt, intézzen el neki valamit gyorsan, soron kívül, kivételezve. Magyar Péter korábbi húzása ez utóbbi kategóriába sorolható: nem akarta, hogy a nagymamáját 
a területileg illetékes János-kórházba vigyék. Az sms megvan a telefonomban, tudunk róla, hogy nem én voltam az egyetlen egészségügyi vezető, aki ilyet kapott tőle.

Napirenden van még a szakrendelők átvétele az ön­kormányzatoktól? Az ellenzék ágált ellene.
Én a kórházak alá szerveztem volna a szakrendelőket, ám a kormány nem fogadta el az érvelésemet. Van ilyen. Pedig a szakrendelők esetében szignifikánsan hosszabbak a várakozási idők, az irányító kórházak segítségével pedig jobban, hatékonyabban össze lehetett volna hangolni a szolgáltatásokat. Épp a napokban járt nálam Karácsony Gergely főpolgármester, és közöltem vele, hogy elengedtük a témát. Az országosan bevezetendő – és a kezdeti hisztériakeltés dacára bevált – új ügyeleti rendszer októberben Budapesten is elstartol, erről is egyeztettünk. Rendkívül konstruktív beszélgetés volt, végig őszinte hangnemben és jobbító szándékkal zajlott – remélem, ez a hozzáállás a későbbiekben is megmarad a főváros részéről. Az Országos Mentőszolgálat vezetőjével, Csató Gáborral részletes tájékoztatást adtunk a tapasztalatokról és a tervezett budapesti rendszerről. Itt volt az orvosi kamara képviselője is. Még ha bizonyos részletkérdésekben eltérnek is a szempontjaink, úgy hiszem, valamennyiünknek a betegek érdeke a legfontosabb.

Mit lehet tenni a háziorvosi rendszer hosszú távú fennmaradásáért? Kifejezetten magas az átlagéletkor a körükben.
Kezdjük ott, hogy a szakma jó ideig másodrangú orvosoknak tartotta a háziorvosokat, ami miatt kevésbé volt vonzó ez a hivatás. Ezen változtatni kell, ebben együttműködünk az egyetemekkel. Ősszel, részben épp a presztízs javítására, további, még a Gyurcsány-korszakban elvett receptfelírási jogosultságokat adunk a kollégáknak. Itt is érvényes az, hogy a hálózat a jelenleginél egymillió fővel nagyobb lakosságra lett kitalálva. Emiatt vagy egyéb okokból ma is vannak pár száz fős körzetek, így a betöltetlen praxis emlegetése csalóka lehet. Ráadásul az alapellátás mindenütt, mindenkinek elérhető, függetlenül attól, van-e helyben saját háziorvos. Az Országos Kórházi Főigazgatóság külön orvosokkal le tudja fedni a hiányosabb területeket, a hátrányos helyzetű településeken pedig a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen hamarosan mozgó háziorvosi szolgálatot indítunk be. Így olyanokhoz is eljutunk, akik eddig lényegében el voltak zárva az alapellátástól. Csupán ebből az egyetlen problémakörből is látszik, hogy az egészségügy mennyire összetett rendszer. Folyamatosan fejleszteni, alakítani kell, hogy a mindenkori ellátási igényeknek a legjobban meg­feleljen. Vannak ötleteink, abban pedig mindenki biztos lehet, hogy mi nem spóroljuk meg ezt a melót.