Karácsonyi családi konfliktusok kezelése: hogyan őrizzük meg a békét az ünnepek után is?

2024. december 27. 11:04

Boldog családok a fa körül, bejgliillat és végtelenített Mennyből az angyal – álmainkban így néz ki az ünnep. A valóság időnként más képet mutat, ám ha kicsit megerőltetjük magunkat, a szívünkbe végül csak beköltöző béke és nyugalom jövőre is kitarthat.

2024. december 27. 11:04
Cheerful extended family talking during Christmas dinner at home.
Farkas Anita

Nyitókép: Getty Images

Egy rendőr ismerősöm mesélte, hogy amikor ők az egész világ ünnepel, az ő számukra az éppen az esztendő legterheltebb időszaka. A karácsony ugyanis, hiába szól papíron a szeretetről és az együttlétről, bőven teremthet alkalmat a családtagok közötti, a mindennapi rohanásban szépen szőnyeg alá söpört problémákból adódó konfliktusok kirobbanására is. Amelyek – pláne ha az ünnepi traktát alkohol is bőven kíséri – akár a végletekig eldurvulhatnak.

Az év legszebb ünnepe, csak kicsit stresszes

A legtöbb családban szerencsére szó sincs efféle, külső beavatkozást igénylő szélsőségekről,

de a feszültség érzése sokunk számára ismerős lehet már a decemberi készülődés idejéből. 

Különösen az ajándékok beszerzéséért, a menü elő-, illetve elkészítéséért és egyáltalán a varázslatos hangulat megteremtéséért jobbára felelős nők számára lehet mindez megterhelő. Egy 25 európai országban és az Egyesült Államokban végzett 2016-os kutatásban közel 21 ezer embert kérdeztek a karácsony témaköréhez kapcsolódóan, és bár szinte mindenki az év legszebb ünnepének jelölte meg Jézus születése napját, a felmérésben részt vevő nők 46 százaléka azt sem rejtette véka alá, mennyi stresszel jár odáig eljutni, hogy a gyerekektől a nagyszülőkig mindenki elégedetten ülje körül a szépen megterített asztalt – a férfiaknál ez az arány 37 százalék volt.

Ideális esetben ilyenkorra már kitör a nyugalom és a béke, és ahogyan az elvárásokat egészségtelenül felturbózó netflixes karácsonyi filmekben is láthatjuk, kicsik és nagyok boldogan mosolyogva, sőt felszabadult nevetések közepette örülnek egymásnak, majd bontogatják önfeledten a pont megfelelő tárgyakat rejtő csomagokat. 

A kevésbé ideális és a valósághoz talán egy cseppet közelebb álló forgatókönyv szerint azonban a – sok valóban boldog, meghitt pillanat és minden jó szándékú erőfeszítésünk mellett – még ilyenkor sem biztos, hogy ki tudunk kerülni néhány rejtett aknát. 

Mert lehet, hogy a gyerekek hirtelen összekapnak valamin, és az év végi hajtásban amúgy is hullafáradt szülők önuralma egy pillanat alatt semmivé foszlik, arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek könnyű jópofát vágni egy-egy, amúgy soha nem látott, „nem szeretem” rokonhoz, vagy felszólításra enni az amúgy szintén „nem szeretem” ételekből.

És bár erősen kabaré jellegű szituációnak hangzik, én magam is voltam egyszer részese egy sírásig fajuló „bejgliharcnak” két nagymama között, aminek sietős távozás és az akkor még óvodás, kisebbik lányom révén egy „Inkább ne legyen soha többet karácsony!” felkiáltás lett a vége. Azt már csak slusszpoénnak írom, hogy a bejglit amúgy nem igazán szereti nálunk senki, csak a szokás miatt erőltettük évekig, ma már tudom, hogy teljesen feleslegesen.

Előretervezéssel a holiday blues ellen

Ha viszont olyan szerencsések vagyunk, hogy az összes karácsonyi ebédet és vacsorát átvészeltük  hasonló sértődések vagy nagyobb viták és veszekedések nélkül, nem árt figyelnünk rá, hogy a jó hangulat, a lelassulás adta nyugalom, a szívünkbe beköltőző békesség érzése kitartson legalább az új év kezdetéig – sőt, ha lehet, még tovább is.

Különösen, mert az ünnepek a maguk ismétlődő rítusaival nem csak a múltat kötik össze a jelennel, a megújulás lehetősége ugyanúgy bennük van. Így amikor kis időre megállva nagy levegőt veszünk a hétköznapok szorításai között, jó, ha a hiányok leltározása vagy az esetleges félresiklásokon való szüntelen lamentálás helyett 

számba vesszük azt is, miért lehetünk hálásak.

Például azért, hogy volt, van egyáltalán kivel ünnepelnünk a karácsonyt, ami egyáltalán nem  annyira magától értetődő sokak számára a világon. A sérelmek napvilágra kerülése szintén nem feltétlenül jelent csak rosszat, úgy is felfoghatjuk, mint alkalmat az őszinte és a nagy vihar után lecsendesedett, higgadt beszédre, ami először mindig fájdalmas, de hosszú távon kizárólag ez biztosíthatja a családi stabilitást. 

Azon is elgondolkozhatunk, mi hogyan segíthetünk a jövőben a többieknek, hogy azok ne érezzék magukat lehangoltnak, feszültnek, túlterheltnek; ez a házimunka megosztásától a közösen és lehetőleg offline eltöltött idő növeléséig bármi lehet, lényeg, hogy ne csupán a saját, hanem a másik fél igényeit és szükségleteit is figyelembe vegyük a tervezéskor. 

Ennél konkrétabb, de hatásos módszer lehet az új évben elérni kívánt célok összeírása úgy, hogy azok megvalósítására reális esély is legyen – különben csak a hiány- és kudarcérzet növekszik bennünk. 

És nem lehet elégszer elmondani a rendszeres mozgás a test mellett a szellemre, lélekre gyakorolt jótékony hatásait sem.

Mindezzel nemcsak a következő karácsony békéjét alapozhatjuk meg – ha az ember magával rendben van, könnyebben viseli a környezetében lévőket is –, hanem egy másik megterhelő időszakot ugyancsak könnyebben túlélhetünk. A pszichológiában külön kifejezés van az ünnepek (nyaralások) utáni depresszióra; ez a holiday blues, amikor a felfokozott pozitív érzelmeket, az időnkívüliséget és a gondtalanságot a szürke hétköznapok rutinja csapja le kegyetlenül.

 

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Tibi72
2024. december 27. 20:29
Nekem Zámbó szomszéd és a fiam balhéja megcsinálta a karácsonyt... Fiam a 20-a óta a lépcsőházban parkoló zöld elektromos Mol bubi biciklit fogta és elindult vele otthonába. Erre a szomszéd család utánaszaladt, majd két perccel később, hozták vissza a házunkba a Bubi kerékpárt. Kiabáltak ahogyan a torkukon kifért az ablakom felé fordulva, úgyhogy kimentem, megtudni mi van. Elmondták, hogy a fiamat leütötték a picsába, a biciklire pedig a szememet rá ne merjem vetni, mert azt ők bérlik a Bubitól, heti húszezer forintért, a fiam, pedig egy lopós tolvaj. Erre egy kicsit ideges lettem, mert már volt a rovásukon. Bizony ilyen volt az élet az V. kerület Vámház körút közepén december 25-én este.
templar62
2024. december 27. 14:55
Si vis Pcem , para Bellum .
Ugandai Bubu
2024. december 27. 12:04
El kell felejteni végre a karácsonyt meg a pofátlan mohó magyarzabálást, picsába a legóval is.
2024. december 27. 11:27 Szerkesztve
hogyan őrizzük meg a békét az ünnepek után is? ---- menjünk be az első templomba és adjunk hálát.... a Fidesznek a nyomorunkért, ami megosztja a férj és feleség békéjét. Uram nem vagyok méltó hogy hajhlékomba jöjj, mégis bekölztöztetted a nyomort, üresen hagyva a lelket és gyomort. Ámen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!