Több százezer forintos fizetést és jó lakhatást ígértek nekik. Ehhez képest Budapesten általában a hét minden napján dolgoztatták őket, napi 12-18 órában egy olyan hulladékfeldolgozó gyárban, ahol semmilyen védőfelszerelést nem kaptak, átfagyva kellett dolgozniuk, munkaközi szünetekben leülni sem tudtak, csak a munkagépek szalagjaira, és enni is csak azokon lehetett.
A beígért bérüknek vagy csak egy részét kapták meg, vagy teljes egészében elvették tőlük annak okán, hogy az elkövetők abból fedezik a lakhatásukat és az étkezésüket. Szállást különböző, igen rossz állapotban lévő ingatlanokban biztosítottak számukra Budapesten, Szigetszentmiklóson, illetve Halásztelken.
Olyan ház, illetve lakrész is akadt, ahol sem víz, sem fűtés, sem szigetelés nem volt.
A benti hőmérséklet a kintinek felelt meg. A lepusztult, koszos, igénytelen szállásokon csak minimális élelmet kaptak a sértettek, akiknek elvették az okmányaikat, és nem adták vissza, ezzel is korlátozva az áldozatokat abban, hogy hátrahagyják az őket kizsákmányolókat.
A gyárba általában gépkocsikkal szállították őket, és brigádvezető felügyelte munkájukat. Volt olyan is, akit ház körüli munkavégzésre is rákényszerítettek a 12-18 órás gyári munkát követően. Az őket kizsákmányoló rokonság egymás között cserélgette, adta és vette őket.