Mindenkihez megérkezett a legújabb nemzeti konzultáció, a tizenegy kérdés az Orbán Viktor által bejelentett új gazdaságpolitikáról szól. A kérdőív megosztja az embereket, sokan pénzkidobásnak tartják, viszont hatékony eszköz a kabinet kezében ahhoz, hogy Brüsszelben világossá tegye: a választópolgárok támogatják a kormányzati politikát.
A blokkosodással szemben
A miniszterelnök szeptemberben jelentette be a gazdasági semlegesség politikáját, amelynek célja, hogy Magyarország kimaradjon a Brüsszel és Washington által – elsősorban Kínával szemben – meghirdetett kereskedelmi háborúból. A magyar irányvonal lényege, hogy azzal kereskedjünk, akivel a legjobban megéri, és ne ideológiai alapon, hanem üzleti érdekeink szerint szervezzük újjá gazdasági kapcsolatainkat a blokkosodó világban.
Ennek szükségességét mi sem támasztja alá jobban, mint a bizakodó várakozásokkal szemben megvalósult gazdasági stagnálás, amelynek egyik fő oka a német ipar teljesítményének mélyrepülése. Ahhoz, hogy ez a függőség a jövőben ne gyakoroljon jelentős hatást a magyar gazdaságra, a kormány világossá tette: nem teljesíti Brüsszel elvárását, miszerint hazánk alkalmazkodjon a Nyugat gazdaságpolitikájához, továbbá a versenyképességet és a nyitott gazdaságpolitikát ideológiai érvekkel háttérbe szorítva ne kereskedjen a világpiac meghatározó és élre törő szereplőivel, például Kínával és Indiával.
A kabinet novemberben megszervezte a Nyugat legnagyobb találkozóját Budapesten, amelynek a magyar uniós elnökség prioritásának megfelelően az egyik fő témája az EU versenyképességének helyreállítása volt. Mindez azt jelzi, hogy megkérdőjelezhetetlen Magyarország elkötelezettsége a szövetségesei mellett. A semlegességre épülő gazdaságpolitika tehát nem a Nyugat elleni lázadást vagy a szövetség elhagyását célozza, hanem azt a huszonegy konkrét célt megfogalmazó gazdaságpolitikai akciótervet jelenti, amelynek célja a jövedelmek emelése, a lakhatási válság kezelése, az otthonteremtés, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása.