Jön a totális brüsszeli kontroll?

Nyitókép: AFP / Ukrainian Presidential Press Service

Legkésőbb 2025 közepén el kell kezdeni a tárgyalásokat az Európai Unió újabb többéves pénzügyi keretéről, amely a 2028-ban kezdődő költségvetési időszakra határozza meg a fő uniós célokat. Az Európai Bizottság az új ciklusra teljes körű költségvetési reformot tervez, amelynek több részlete napvilágra került. Az Ursula von der Leyen vezette testület mandátuma 2029-ig tart, a következő években pedig a tervek szerint megszilárdítja a védelmi uniót, és megvalósítja a klímacélokat. Ehhez visszavágná a tagállamok hatásköreit, csökkentve az országok szuverenitását, elősegítve Európa föderalizálódását.

Brüsszel pénzügyi keretet érintő reformterveiből kiderül, hogy ezeket a terveket egy központosított forráselosztáson keresztül hajtaná végre. Az Európai Bizottság elnöke szerint a ma ismert szakpolitikai megközelítést „programalapú” szemlélet váltaná.

Mit jelent az új szemlélet?

Az EU végrehajtó testülete évtizedek óta hagyományosan irányadónak tartja a Bruegel nevű agytröszt és más brüsszeli székhelyű szervezetek ajánlásait, s ezekből világosan kiderül, milyen elvek mentén kívánja átalakítani az unió finanszírozását.

Az új támogatáspolitika az „európai közjó” szempontjait helyezné a nemzeti és regionális fejlesztési érdekek elé. Ez azt jelenti, hogy Brüsszel olyan tagállami beruházásokra adna csak pénzt, amelyek túlmutatnak az adott ország határain. Ilyenek egyebek mellett a károsanyagkibocsátás-csökkentési beruházások, amelyekből lényegében nemcsak az adott tagállam, hanem az egész közösség profitál.

Szintén megszabná a bizottság, hogy egy tagállam milyen feltételek mellett kaphatna pénzt az uniós kasszából egy-egy beruházásra. Ilyen feltétel lehet például a nemzeti reformok előírása, a jogállamisági megközelítés, amelyre hivatkozva – egyáltalán nem világos elvárások mentén – az EU jelenleg is visszatartja a hazánknak járó kohéziós források jelentős részét. A szinte teljes körű brüsszeli kontroll érdekében – a bürokráciacsökkentésre hivatkozva – Ursula von der Leyen az említett feltételek teljesítéséhez rendelve egy zsebből finanszírozná az egyes szakpolitikák támogatását jelentő kasszákat, mint a közös agrárpolitika vagy a kohéziós források.

Összefoglalva tehát az Európai Bizottság az új költségvetési ciklusban nem engedné beleszólni a kormányokat az 1200 milliárd euró felhasználásába, a tagállamok a brüsszeli érdekek mentén jutnának csak fejlesztési pénzekhez az uniós kasszából. Ráadásul csak azokra a programokra járna támogatás, amelyek valamelyik uniós prioritást is előmozdítják. Ez a szemlélet garanciát jelentene arra, hogy mindig legyen pénz Ukrajna támogatására, vagyis az Európai Bizottság által megjelölt legfontosabb célra.

Minősített többségű szavazást akarnak

A 2028-ban induló költségvetési ciklus legfontosabb finanszírozandó területei között jelölte meg az Európai Bizottság a védelem- és biztonságpolitikát, a digitalizációt, a tiszta ipar stratégiáját, a 2030-ra és 2040-re kitűzött klímacélokat, a hatékony és gyors reakciót az olyan válsághelyzetekben, mint a koronavírus-világjárvány vagy az orosz–ukrán háború gazdasági hatásai. Szintén kiemelten fontos, hogy Európa gazdasága ismét versenyképes legyen, a versenyképesség előmozdításához Brüsszel a szakpolitikák helyett a szorosabb európai integrációt tartja elengedhetetlennek. E prioritásoknak a megvalósítása elképzelhetetlen két fontos, az EU működését érintő változtatás nélkül.

Az egyik reform az uniós költségvetés jelentős növelését célozza, vagyis vagy nagyobb tagállami hozzájárulásra van szükség, vagy az adó- és vámbevételeken keresztül – a tagállamok kárára – a saját uniós bevételi források növelésére. A javaslatok között szerepel egy újabb közös hitelfelvétel is, noha a következő években a járvány utáni helyreállítást célzó programokra felvett 700 millió euró visszafizetése is egyre nagyobb mértékben terhelheti a kiadási oldalt.

A másik fontos brüsszeli cél, hogy az egyhangú tagállami döntéshozatal helyett minden területen minősített többségű szavazással lehessen határozni. A bizottság nem csinál belőle titkot, hogy ez részben azért szükséges, mert a magyar miniszterelnök többször is élt vétójogával. A minősített többségű szavazás, vagyis a lakosságszám alapján számolt többség azonban igazságtalanul érintené az EU keleti felét, mivel a nyugat-európai tagállamok jóval nagyobb lakosságszámuk miatt a keleti országok támogatása nélkül is többséget élveznének.

A Bruegel részletes jelentése szerint az Ursula von der Leyen által kijelölt hosszú távú tervek megvalósításához legalább 400 milliárd eurós többletforrásra lenne szükség az uniós kasszából. Ehhez a tagállamoknak növelniük kellene befizetéseiket, ám a nettó befizető országok erre várhatóan nem lesznek hajlandók, főleg akkor, ha Brüsszel a továbbiak­ban nem szívesen finanszírozná a tagállami programokat, ha nem a közös célokat szolgálják.

A 2004 után csatlakozó országok várhatóan nem növelnék a hozzájárulásukat. Ennek oka egyrészt a szűkös nemzeti költségvetés, másrészt a brüsszeli kontroll az új tagállamok számára kulcsfontosságúnak számító kohéziós források felett.

Az Európai Unió tagállamai ráadásul megosztottak a kelet-európai háború kérdésében, az Európai Bizottság viszont legfontosabb feladatának Ukrajna feltételek nélküli támogatását tekinti mind a harctéren, mind az újjáépítésben. Brüsszel szerint ugyanis Kijev segítségével, rajta keresztül lehet megteremteni Európa hosszú távú biztonságát.

Az EU-s vezetés és a brüsszeli elemzőközpontok világosan fogalmaznak: az Európai Unió feladata lesz Ukrajna támogatása fegyverekkel és pénzügyi eszközökkel. Úgy vélik, a háborúnak mindaddig folytatódnia kell, amíg Ukrajna nem nyer. Ez pedig csak hosszú anyagháborúban lehetséges, amelyben felmorzsolódnak Moszkva erőforrásai. Ezt a célt Ursula von der Leyenék szerint semmiképp nem szabad feladni, egyrészt egzisztenciális okokból, másrészt az EU jövőbeli védelmében. 

A brüsszeli döntéshozók arra számítanak, hogy az Egyesült Államok a választás eredményétől függetlenül fokozatosan kivonul az orosz–ukrán konfliktusból. Noha az EU védelmi prioritásai ma is a NATO-n keresztül valósulnak meg, a félelmek között szerepel, hogy a kontinensen évtizedek óta meghatározó amerikai kontingensek szerepvállalása fokozatosan csökken. Európának ki kell építenie védelmi iparát, ebben pedig – a bizottság elnökének szavai szerint – Ukrajnára kell támaszkodnia.

A jelentések mindegyike az orosz agresszió európai támogatói között tartja számon a „szélsőjobboldalt”, vagyis az olyan szuverenista vezetőket, mint Orbán Viktor magyar vagy Giorgia Meloni olasz kormányfő. Idesorolják az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója, a Patrióták Európáért képviselőit is, akiktől példátlan módon visszatartanak minden fontosabb pozíciót.

Mindez tehát azt jelenti, hogy az EU vezetése a következő években várhatóan fokozza a nyomást Magyarországon, és mindent megtesz azért, hogy a Fidesz 2026-ban elveszítse az országgyűlési választást. Ezt jól mutatja, hogy az Európai Néppárt és vezetője, Manfred Weber az utóbbi időben többször nyíltan felvállalta, hogy Magyar Pétert, a hazai ellenzék új vezetőjét szeretné a kormány élén látni. A következő időszak nagy kérdése ezért, hogy a Tisza képviselői milyen mértékben támogatják az Európai Parlamentben a brüsszeli célokat, és kiállnak-e a nemzeti érdekek mellett.

A gazdák pénzére fáj a bizottság foga

Az új pénzügyi ciklus többletforrásigényét 400 milliárd euróra becsülik a szakmai szervezetek és maga a bizottság is. Ez megegyezik a közös agrárpolitika költségvetésével. A KAP külön kasszaként garantálja a gazdák termelését elősegítő közvetlen támogatásokat és a beruházási, fejlesztési pályázatok forrásait. Egyes szakértők szerint az uniós költségvetés egyharmadát kitevő agrárkassza túlméretezett, ezért 2028-tól átfogó reformot javasolnak. Brüsszel erre már tett is javaslatot, mivel az elhatárolt uniós szakpolitikákat egy kalapból finanszírozná, amelybe az agrártámogatások is beletartoznának. A tervek között szerepel a teljes mértékben uniós forrásból finanszírozott területalapú és termeléshez kötött közvetlen támogatások 50 százalékos tagállami társ­finanszírozási rendszerének kialakítása. Az uniós bürokraták a területalapú támogatások rendszerét is megváltoztatnák, fokozatosan bevezetve a jövedelemalapú forráselosztást. Brüsszel szerint ugyanis nem az élelmiszer-előállítás ösztönzőjeként kellene tekinteni az agrárköltségvetésre, hanem a környezeti célok megvalósításához kellene hozzárendelni a támogatásokat, a nagy birtokméretű gazdaságok hektáronkénti támogatását pedig meg kellene szüntetni. A területalapú és a termeléshez kötött támogatásokat, vagyis az újraelosztáson alapuló megközelítést az EU vezetése teljes mértékben felszámolná. Bevezetne ugyanakkor egy környezeti kreditrendszert, vagyis a természeti erőforrások védelmében tett vállalásokhoz rendelné a forrásokat.

Az agrárpénzeknél is irányadó lenne az „európai közjón” alapuló szemlélet, vagyis a bizottság adott esetben előírhatja egy-egy tagállamnak például azt, hogy milyen migrációs politikát kell folytatnia ahhoz, hogy a gazdálkodók hozzájussanak a most még tevékenységük szerint alanyi jogon járó forrásokhoz.

A gazdák támogatási rendszerének átalakítása szakértők egybehangzó véleménye szerint veszélyeket hordoz, mivel a közvetlen támogatási rendszer kiszámíthatóságot jelent, és a versenyképességet erősíti. Amennyiben e forrásokat elvonnák a nagy termelőktől, és a kisebb gazdaságoknak vagy a tervek szerint az ökológiai gazdálkodást folytatóknak adnák, azzal veszélybe sodornák Európa élelmezésbiztonságát. A kistermelők és a biogazdaságok ugyanis nem tudják helyettesíteni a nagyüzemi alapanyag-termelést, a forrásmegvonás pedig csökkenti a nagyobb termelők versenyképességét, ezáltal a termésmennyiséget.

Noha Ursula von der Leyen a gazdákkal folytatott stratégiai párbeszéd során ígéretet tett arra, hogy a bizottság nem hoz a hozzájárulásuk nélkül fajsúlyos döntéseket, a tervezett programokból ennek ellenkezője derül ki. A későbbiek­ben a mezőgazdaságra is kiterjesztenék a klímacélok eléréséhez szükséges kibocsátáscsökkentési szigort, vagyis az előző uniós parlamenti ciklusban megbuktatott európai zöldmegállapodás a 2029-ig tartó bizottsági mandátum alatt is tovább élne.

Az uniós vezetés a következő időszakban várhatóan mindent elkövet azért, hogy az alapszerződéseket is érintő mélységi reformokhoz megnyerje az Európai Parlamentet. A két legnagyobb képviselőcsoport, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, valamint az Európai Néppárt tagjai, illetve az Újítsuk Meg Európát, a fogyatkozó Baloldal az Európai Parlamentben nevű frakció és a Zöldek – Európai Szabad Szövetség nagy eséllyel támogatják a föderalizációs kísérleteket, ám a megerősödő jobboldal nagy kihívást jelenthet.

A tagállamok is keresztülhúzhatják a bizottsági terveket, hasonlóan az előző ciklushoz. Ennek oka egyrészt, hogy a nemzeti szuverenitás visszavágását célzó tervek ellentétesek az országok érdekeivel, másrészt a nemzeti kormányok jövője szorosan összefügg az emberek megítélésével, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament tisztségviselőinek viszont nem kell felelősséget vállalniuk közvetlen döntéseikért, mert róluk és az ő pozíciójukról nem szavaz Európa népe.