Ilyen az, ha valahol atombomba robban – Gojira 70 éve próbálja felszabadítani a traumatizált Japánt

Nyitókép: Embassy Pictures, Getty Images, Godzilla – Gojira

Sok-sok mítosz kering az 1954-es Gojira gyártásával kapcsolatban, ezek közül pedig az egyik az, hogy ez és A hét szamuráj (1954) leforgatása majdnem csődbe vitte a Tohót. Azonban ott van még egy, szintén ebben az évben készült Toho-film, az I. Szamuráj: Musashi Miyamoto (1954). Elmondható, hogy mindhárom produkció drágább lett a korábbi japán filmeknél, emiatt pedig komoly pénzügyi kockázatot jelentettek a Toho számára.

Más kérdés, hogy miközben Kuroszava mesterműve hivatkozási alappá vált, amihez a magasabb filmművészet és az amerikai kultúra is előszeretettel nyúlt, a Gojira egészen más utat járt be. A legendás szörnyfilm ugyanis nemcsak hivatkozási alapot jelent mind a napig, de komoly és egyben majdhogynem állandó bevételi forrássá vált a keleti és nyugati filmiparban. Erre pedig a közel 40 folytatás és újraértelmezés jelenti a bizonyítékot.

Feldolgozni a feldolgozhatatlant

Sokan leírták már, de nem lehet elégszer: Japán az egyetlen olyan nemzet, amely ellen atomfegyvert vetettek be. A Gojira pedig a kezdetektől úgy készült, hogy erre egyértelműen utalt. Így az is felmerült a tervezési fázisban, hogy a szörnyeteg feje a gombafelhőt juttassa a nézők eszébe. De nem ez az egyetlen kapcsolódás a szörnyű japán valósággal.

Az első Gojira-filmet és folytatásait rendező Honda Isiró életrajzának egyik szerzője, Steve Ryfle azonban arról is beszélt egy interjúban, hogy bár sokan kizárólag az atombomba metaforájaként könyvelik el az óriásszörny megjelenését, az nemcsak a háborús pusztításról, hanem a fejlődő tudomány veszélyeiről is szól, amire Dr. Serizawa dilemmája a bizonyíték. Bevesse a fegyverét a szörnyeteg ellen vagy ne?  

A radioaktivitás és az atombomba azonban csak az első Godzilla-filmnek volt központi eleme, ez később nem igazán került előtérbe az olyan újabb japán filmekig, mint például a Godzilla Minus One, amely talán mind közül a leghűségesebb követője a filmklasszikusnak. Az 1954-es produkciót követően a földönkívüli veszélyek mellett többek között a környezetszennyeződés is felbukkan a háttérben, mint fontos elem.

Gojira vagy Godzilla

A japán film története viszonylag egyszerű. Mivel több hajó is felrobban és elsüllyed az Odo-sziget közelében, Kyohei Yamane professzor, a lánya, Emiko, valamint Hideto Ogata tengerészgyalogos a szigetre indulnak, hogy kivizsgálják a történteket. A helyszínen aztán szemtanúi lesznek, ahogy a helyiek által Godzillának nevezett óriási szörny felbukkan és pusztításba kezd. Közben megismerjük Emiko barátját, a tudós Serizawát, aki egy új, oxigénpusztító fegyvert fedezett fel.

Így egyszerre egy szörnyfilmet kapunk, a tomboló Godzilla főszereplésével; de az 1954-es Gojira emellett kőkemény dráma is; nem utolsó sorban maga a felfedezés és annak szerepe is komoly hangsúllyal rendelkezik. Egy felfedezés maradjon-e inkább titok? Vagy váljon fegyverré? A drámai részhez azért az is hozzátartozik, hogy a majdnem 100 percből sokáig egyáltalán nem Godzilla a lényeg, utána pedig egy-egy jelenetnél konkrét háborús élményeket dolgoztak fel az alkotók.

Hogy, hogy nem, Amerika azért ebből a személyes traumából is elkészítette a saját verzióját, miután Joseph E. Levine 25 000 dollárért megvásárolta a film jogait, majd az Egyesült Államokban és világszerte Godzilla, King of the Monsters! címmel egy 80 percre rövidített verziót mutatott be 1956. április 27-én. Ebbe Raymond Burr kanadai színész is bekerült néhány új jelenettel, amiket Honda felvételeivel vegyítettek, közben eltávolítva a japán változat számos súlyos és fontos elemét.

Mégis, minden negatívuma ellenére ez a verzió lett az, amely a karaktert és a franchise-t is világszerte megismertette a közönséggel.

Godzilla öröksége az ökörség vagy a dráma

Így 70 év után már nehéz objektíven értelmezni és értékelni egy olyan filmet, amibe egy nemzet tragédiája is bele lett sűrítve. Tény, hogy a Godzilla felett sok szempontból elment az idő, így technikai megoldásai a színészi játékkal együtt (kivétel Simura Takasi) hagynak kívánnivalót maguk után. Legalábbis, ha kifejezetten kritikus szemmel nézünk a produkcióra, figyelmen kívül hagyva annak korát. Ebben az esetben

De ha a többség elnézi nekem, akkor mindezt meghagyom másnak. Már csak azért is, mert mindent egybevetve a Gojira a saját idejében remekmű volt, olyan zenével, amely a mai napig kiemelkedő és felidézhető, ahogy tették azt sokan Ifukube Akira művével. Hatásai pedig kimondottan jelentősek, amivel évtizedekre előre meghatározott egy filmzsánert. Ha olyanokkal vetjük össze, mint a szintén 1954-es Them! (Gordon Douglas), vagy az 1955-ös Tarantula, avagy az Óriáspók (Jack Arnold), érezni a szörnyfilmek közötti kapcsolódási pontot, ami a felfegyverkezés, az atomveszély és a hidegháború hatására született meg.

A kaiju-filmekre (óriásszörnyes produkciók, mint a Gamera, a Tűzgyűrű vagy az Ultraman) gyakorolt hatásai vitathatatlanok, ahogy az a 70 év és több mint harminc folytatás és variáció is, amely megszületett ezen idő alatt. Persze, a Godzilla-filmek átmentek burleszk pankrációba, ezzel némileg az élét véve a komoly, drámai történetnek, de a rossz filmek legjobbjaiként ezek a Godzilla-folytatások is beleírták magukat a történelembe.

A legutolsó japán változat, az előzményként szolgáló Godzilla Minus One emellett végre nemcsak visszatért a gyökerekhez, hanem ehhez méltó módon a drámát is kellően kihangsúlyozta, közben teljesen szakítva az elmúlt évtizedekre jellemző komikummal. Így tehát arra is van remény, hogy a szörnyek királya nemcsak az agyatlan, nagy szörnybunyókat tartalmazó mainstream látványfilmek között hordhatja büszkén a koronáját, de akár a komolyabb mondanivalóval rendelkező alkotások között is.

38 még gombócból is sok

Nemhogy Godzilla-filmből! Mondhatnánk, de nincs így. Persze, bőven akadnak nézhetetlennek mondott, jóval gyengébb darabok az összes elkészült epizód között, de ha nem vesszük komolyan, ezek is szórakoztatóak lehetnek. Amik pedig a teljesség igénye és nem objektív sorrend alapján legjobbak:

• Godzilla Minus One (2023)
• Godzilla (1954)
• Godzilla, Mothra and King Ghidorah: Giant Monsters All-Out Attack (2001)
• Godzilla Against Mechagodzilla (2002)
• Godzilla (2014)
• Destroy All Monsters (1968)

Mindent egybevetve boldog születésnapot kívánunk a szörnyek királyának, és így 70 esztendő, valamint a Minus One után azt is, hogy ha egyszer igazán megfárad és eljár felette az idő, akkor méltósággal vonuljon nyugdíjba, valami hasonló minőség mellett, ne pedig olyannal, mint az 1967-es Son of Godzilla.