A horrorfilm nem a te világod, nem szereted egyiket sem? Mondd ezt erre a 45 éves klasszikusra! (VIDEÓ)

K.A.B., 1340, Antonio Bay. 100. születésnapját ünnepeli a város, mely árulásra, bűnre, gyilkosságra épült. Most azonban elérkezett lakóinak, a bűn örököseinek végzete, mikor a tenger felől sűrű, soha nem látott, izzó köd érkezik a szárazföld felé, ahol a kutyák megvadulnak, az elektromos szerkezetek pedig maguktól indulnak be. A ködbe rejtve azonban valami mozog és bosszúra szomjazik. Márpedig a bosszú ezen az éjjelen mindent felülír, ahogy elkezdődik a klasszikus horrorfilm. Logikát, józan észt és reményeket egyaránt.

Halloween után, a New York-i menekülés előtt

Ha azt mondom, hogy John Carpenter, akkor talán nem mindenkinek ismerős a név. Az sem sokaknak számít, hogy egy zenész-család sarjáról van szó, ahol apáról fiúra száll a tehetség. Ha azonban olyan filmeket sorolok, mint a Sötét csillag, A 13-as rendőrörs ostroma, a Halloween, a Menekülés New Yorkból, A dolog, a Christine, a Csillagember, A sötétség fejedelme, az Elpusztíthatatlanok, a Nagy zűr kis Kínában, a Vámpírok, az Elátkozottak faluja, vagy Az őrület torkában, akkor minimum az egyik ismerős lehet.

Nekem azonban van helyette két másik kedvencem. Mert bármennyire jól sikerült a bezártságra és bizonytalanságra építő, masszív hangulatú testhorror, valamint bármennyire is klasszikus slasher a Halloween, A sötétség fejedelme ízig-vérig rémálomszerű, szürreális rémületkeltés, amely megmutatja a gonosz igazi „arcát”. A templom mélyére rejtett sátáni erő előtt viszont született egy igazi, vérbeli kísértettörténet is, melyet általában még az is ismer, sőt akár szeret, aki amúgy nem kedveli a horrorfilmeket. Az Avco stúdióval kötött kétfilmes szerződés első darabjaként John Carpenter legendát teremtett.

Vérbeli horrorfilm: megjelenik a köd

Legenda. Olyan legenda, mely egy utólag leforgatott kísértethistóriával indít, melynek segítségével egy idős férfi az éjfélt megelőző percekben meséli el ijesztő történetét a helyi gyerekeknek. Miután éjfélt ütött az óra, megismerjük Antonio Bay lakosait, és miután a rádió tulajdonos Stevie Wayne (Adrienne Barbeau) a tengeren lévő hajósokat kevés sikerrel óvja, a stoppos Elizabeth Solley (Jamie Lee Curtis) és a helyi Nick Castle (Tom Atkins) igen gyorsan egymásra (és egymásba) talál, a polgármester (Janet Leigh) pedig az aznapi ünnepségre készülne, ha Malone tiszteletes (Hal Holbrook) nem zúdítaná rá friss felfedezését, mely szerint őseik szörnyű, eltitkolt bűnt követtek el.

Köd pedig 1980-ig nem tűnt olyan félelmetesnek, mint ahogy Carpenter és csapata hagyományos technikával megoldotta A köd másfél órás játékideje alatt. Sőt, utána sem, mert 2005-ben ugyan megpróbálkoztak egy felesleges remake-kel, az könnyedén illeszthető a valaha készült legrosszabb újrázások közé. Pedig az 1999-es Stigmata kimondottan ötletes film lett, így a rendezőjétől különösképp fájdalmas eredménynek mondható az a borzalom, mely Carpenter 1980-as horrorját dolgozza fel.

KlasszikuSHOCK

Az 1980 januárjában, 45 éve bemutatott A köd nem volt egy nagy költségvetésű mozifilm, de egyedi ötletekkel,  lelkesedéssel és szakértelemmel minden hiányt sikerült pótolni. Dean Cundly operatőr (A dolog, Vissza a jövőbe, Roger nyúl a pácban, Jurassic Park) anamorf Panavision képei verik az akkori sikerfilmek látványát, nem beszélve az olyan kiváló helyszínekről, mint Point Reyes világítótornya, ahova a hatalmas szélben 638 lépcsőfokot kellett minden alkalommal megmászni. Azt gondolom, ilyen eredmény mellett megérte,

A köd ráadásul a szereposztás terén is kiválóan teljesít. Már az is igazi csoda, hogy a Psycho legendássá vált áldozata, Janet Leigh együtt játszott lányával, Jamie Lee Curtissel, de mind Hal Holbrook, mind pedig a sorozatok világából érkező Barbeau nagyszerűen teljesített. Carpenter kifejezett utóbbira írta a rádió tulajdonos szerepét, miután korábbi filmes partnerét elengedve új múzsája, később pedig gyermeke anyja a színésznő lett.

A köd a valaha készült egyik legjobb horrorfilm. Egy misztikus, rémálomszerű mese, amelyben a klasszikus kísértettörténetek és az olasz, Fulci-féle zombifilmek stílusa keveredik olyan kiváló érzékkel és stílusban, hogy egyáltalán nem csoda az, hogy John Carpenter a legnagyobb horrorfilmes alkotók közé került. És bár az 1990-es és 2000-es évekre sikerült néhány gyenge produkciót is elkészíteni, utolsó munkájával a rendező kiköszörülte a csorbát, mikor megszületett A horror mesterei című sorozat egyik legjobb epizódja, a Tébolyító (Cigarette's Burn).

Mégis, A köd a direktor egyik legnagyobb alkotása, amit 45 éves kora ellenére ma, 2025-ben is éppen akkora élmény megnézni, mint elkészültekor.

Nyitókép: Intercom