Az angolok egészen Franciaországig mentek, hogy háborúzzanak, mi pedig csak örülhetünk ennek

2024. november 08. 12:31

Legalábbis akkor, ha a meghatározó élményeket szem előtt tartva nem félünk egy kis drámától sem. Filmes évforduló!

2024. november 08. 12:31
Böjtös Gábor
Böjtös Gábor

Nyitókép: Samuel Goldwyn Films/Courtesy Everett Collection, V. Henrik

V. Henrik (Samuel Goldwyn Films/Courtesy Everett Collection)

Pont a minap lett 30 éves a Mary Shelley’s Frankenstein, amelyben Kenneth Branagh szörnyetegét maga Robert De Niro formálta meg egyedi módon, most pedig Branagh első, debütáló filmrendezése töltötte be a 35-öt. És ezt persze igazságtalanság volna konkrétan összehasonlítani a napokban moziba került független magyar filmmel, ami szintén első rendezés, azért az ember csak nem állja meg, hogy némi párhuzamot vonjon.

Már csak azért sem, mert Shakespeare, ha élne, elégedetten csettintene egyet, mikor véget ér a több mint két órás V. Henrik, amely úgy idézi meg a színpadot, hogy végig egyértelműen a vásznat tekinti otthonának.

Ezt is ajánljuk a témában

V. Henrik, Szent Crispin és Szent Crispián napján Franciaországig ment

IV. Henrik (1367–1413) halála után 26 éves fia, V. Henrik vette át a koronát, trónra lépését követően pedig nemcsak szóban tartott igényt a francia trónra, de áthajózott a kontinensre, hogy ott elfoglalja Harfleur városát. Az azincourt-i csatában (agincourt-i az angolok szerint) 8000 katonájával győzte le közel kétszeres túlerőben lévő ellenfeleit. A király meghódította Normandiát, trónigényét a francia uralkodó is elismerte, majd feleségül vette ellenfele lányát, Valois Katalint.

És bár Shakespeare kissé eltorzította az arányokat, hiszen királydrámájában ötszörös a túlerő, a Szent Crispin és Szent Crispián napján lezajlott csatára már csak műve miatt is sokáig emlékezni fogunk.

Ehhez a fennmaradó legendához aztán Kenneth Branagh is sokat hozzátett, mikor leforgatta első, 1989-ben bemutatott filmjét, az V. Henriket. Nem véletlen ugyanis, hogy Marlon Brando és Stanley Kubrick is a kedvencei között emlegette ezt alkotást: Branagh kiváló érzékkel húzza be a filmnézőt a történetbe, amely olyan, mintha szimplán csak a színpadon játszódna, ehhez képest azonban

kimondottan nagyszabású díszleteket biztosít egy-egy jelenethez, amik a hirtelen váltásoknak köszönhetően még nagyszabásúbbnak érződnek.

V. Henrik: Kenneth Branagh és Ian Holm (Samuel Goldwyn Films/Courtesy Everett Collection)

Kiváló választás volt Derek Jacobi, aki mesélőként keretet nyújt a cselekményhez, meginvitálva a királydráma szemtanúját a különböző helyszínekre, monológjaival rövid helyzetismertetést biztosítva ahhoz, hogy tudjuk, idő és hely tekintetében merre járunk. Jacobi igazi klasszikus színész, színpadra termett karakter, aki úgy biztosítja ezt a szerepet, mintha csak maga Orson Welles rendezte volna a darabot, mely itt a filmvásznon éled újra.

És Crispin, Crispián el nem múlik,
E naptól fogva világvégeztéig,
S benne minket is megemlegetnek,
a boldog keveset, egy falka testvért;
Mert ki vérét velem ontja ma,
Fivérem lesz; s akármilyen alantas,
Megnemesíti helyzetét e nap.”

A nagyszerű rendezés és fényképezés (Kenneth MacMillan kiemelkedő munkája) mellett külön ki kell emelnem a zeneszerzőt, Patrick Doyle-t. Mert miközben Branagh azért aggódott, hogy Shakespeare hosszú művének filmadaptációja az érthető egyszerűsítések okán túl vágottá, darabossá válik egy-egy elem hiányával, zeneszerzője kiváló megoldást biztosított a problémára az összekötő, interpretáló zenével, amely minden esetben megteremti a kor és az adott hely hangulatát.

A zeneszerző kimondottan a klasszikus zenei jegyeket használja, a dinamikus dallamokkal pedig Henrik erőtől duzzadó, bátor és egyben nemesi mivoltát is kiemeli, zenébe foglalja.

Ezt is ajánljuk a témában

De emellett a teljes színészgárda remekel, és gyerekként már az ifjú Christian Bale is megvillantja később kicsúcsosodó tehetségét. Társaságában olyan színészeket találunk, mint Ian Holm (A nyolcadik utas: a Halál, A Gyűrűk Ura-trilógia és a többi), Emma Thompson, Brian Blessed vagy Paul Scofield. Ez pedig, a produkció többi összetevőjével együtt szinte garancia. Ha nem is az egyértelmű sikerre, de legalábbis a minőségre.

V. Henrik (Samuel Goldwyn Films/Courtesy Everett Collection)

A legjobb Shakespeare-feldolgozás?

Az V. Henrik ugyanis nem lett hatalmas kasszasiker. Nagyjából 9 millió dollárra becsült büdzséje alig több mint 10 milliós bevételt eredményezett világszerte, ami kifejezetten megdöbbentőnek érződik mai szemmel, mikor újranézzük a filmet. Messze többet érdemelne mind Kenneth Branagh, mind műve, amelyre első filmként pláne büszke lehet. Főleg, hogy Laurence Olivier után ő a második színész, aki az V. Henrik filmadaptációjával rendezőként debütált, sőt eljátszotta a főszerepet.

Tudtad?
Október 25. Szent Crispin napja. A hagyomány szerint Szent Crispin, az ikertestvérével, Szent Crispinianusszal együtt, a gallok között végzett térítőmunkát Diocletianus császár uralkodása alatt. A testvérek nappal prédikáltak, éjjel pedig cipőket készítettek, amiért is a cipészek, tímárok, vargák és egyéb bőrművesek védőszentjeként tartják őket számon. A legenda szerint előbb folyóba akarták őket fojtani, végül lefejezték őket.

Számomra az 1989-es V. Henrik a valaha készült legjobb Shakespeare- és színházi adaptáció, amely filmre került, magasan kiemelkedve a kor hasonló és akár Kenneth Branagh többi rendezése közül. Hangulata átható, tényleg a színpad előtt érezzük magunkat, rendkívül erős monológjaival igazi előadásnak érződik, vérbeli színészekkel, akik a lelküket is kijátsszák a produkció érdekében. Egy gyönyörű film, ritka nagy kincs a fércművek rengetegében.

És ha nem is Szent Crispin napján és nem is harcolva, de filmet nézve, mindenkinek javaslom a rendező főművének újranézését vagy első megtekintését. Nem mondom, hogy hibátlan, de minden egyes tökéletlenségével együtt is kiemelkedő darabja a filmtörténetnek, miközben az irodalom előtt őszinte csodálattal és tisztelettel áldoz, ezzel is bizonyítva Branagh Shakespeare-rajongását – amire így visszatekintve sajnos úgy tűnik, hogy a mainstream vonalon és a tömegek részéről nem volt semmiféle igény. Valahol ez is egy komoly dráma, még ha nem is királyi.

S sok úr, ki Angliában ágyba van most,
Magát, hogy itt nem volt, sorsvertnek érzi,
S ocsolja férfivoltát, hallva mástól
Hogy velünk harcolt Szent Crispin-napon.”

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 36 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
canadian-deplorable
2024. november 08. 16:35 Szerkesztve
A 100 éves háború nem az agincourt-i csatával kezdődött. Az első nagy ütközet Crecy-nél volt, 1346-ban, nagy angol győzelemmel. Az angol királyoknak pedig volt valami igazságuk, amikor Normandiát követelték. A 900-as években Rollo vikingjei meghódították a mai Normadia egy részét. Mivel a frankok nem tudták elűzni őket, ezért inkább adtak nekik még több területet, és cserében a letelepedő vikingek a francia király hűbéresei lettek. A 10-ik század végére a vikingek a frankokkal keveredtek és átvették a francia nyelvet is. 1066-ban a francia normannok átkeltek a csatornán és meghódították Angliát. Hódító Vilmos angol király lett. A francia király a hűbéri viszony miatt magának követelte az angol trónt, amit Vilmos megtagadott, ezért a francia király elkobozta a normannok normandiai birtokait. A 100 éves háború ezekért a területekért tört ki, jó 300 évvel később.
Akitlosz
2024. november 08. 14:29
Csak a szokásos hollywoodi gagyi. A valódi középkor teljesen más volt. Hollywoodban még a királyok is sisak nélkül mennek a csatába. A valóságban egyik király sem volt ekkora idióta. De semelyik sima lovag sem.
sternerregnix
2024. november 08. 14:13
Egyetértek! Nagyon magasra tette a lécet bármilyen további feldolgozás előtt. De azért szerencsére nem állt meg egy Shakespeare dráma megfilmesítésénél.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!