Teljesen kiakadt Hont András: egy darab gőzölgő szarhoz hasonlította az elemzőt
„Nem tudom, hogy a mai nap után még hová lehet süllyedni” – írta a publicista.
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Nyitókép: Képernyőfotó
„Pár nappal ezelőtt itt a Facebook-on azt javasoltam, hogy az értelmiség álljon már fel a karosszékből és kezdjen felvilágosító országjárást, melynek során a kormánypropaganda népbutító álhíreit, – nemzetközi vonatkozásúakat ugyanúgy, mint a hazait – tegye helyre a kevésbé tájékozottak körében.
Azt írtam, hogy ez nemzeti érdek és igenis van feladata az értelmiségnek a népbutítás megfékezésében. Nem nézheti tétlenül mi történik e területen, mert eljöhet az az idő, amikor már ilyen misszióra sem lesz lehetősége, mert a demokratikus jogállamból autokrácia, majd diktatúra lesz.
Egy barátom felhívott telefonon, viccesnek vélte kezdeményezésemet és azt javasolta, hogy mielőtt belekezdek nagy lelkesedéssel e munkába, nézzem meg milyen színvonalra süllyesztették már a közgondolkodást.
Nézzél meg néhány tévéműsort, a legnépszerűbbeket, a legnézettebbeket, aztán látni fogod, hogy sziszifuszi feladatot vállaltál.
Az elmúlt napokban, így tegnap is ezzel töltöttem az estémet. Belenéztem olyan műsorokba, mint a TV2-őn futó Házasság első látásra, a Dancing with the stars, a Tények Plusz, illetve az RTL-en futó X Faktor. Kellett hozzá erő és türelem, mert nekem mindegyik műsor érdektelen, kvázi nézhetetlen volt. E műsorok mindegyike igazi trash produkció a legaljából. Mindenekelőtt a Tények Plusz, és a Házasság első látásra. Üdítő kivétel ugyanakkor az RTL Hiradó, ami az egyetlen olyan népszerű adás, ami felnőttként kezeli a nézőt, ami törekszik objektív képet mutatni a valóságról.
Ezeket a műsorokat százezrek nézik napról napra, sőt lehet, hogy milliók. Feltételezem, hogy nem kényszerből, hanem mert erre van igényük, ezek a műsorok szórakoztatják őket.
Feltételezem, hogy közöttük igen kevés művelt, kultúrához vonzódó, azt értő néző van és még kevesebb olyan, aki a híreket érti, aki képes különbséget tenni tények és álhírek között.
Azaz ilyen nézők most már hazánkban is milliószámra vannak, nem csak Amerikában.
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény. Viszont a hazai és külföldi politikai történések, hírek igazságmagvának feltárásában, közvetítésében elemi kötelességünk a segítség, saját és utódaink jövője érdekében magunkra kell vállalni e feladatot. Normális országban erre nem lenne szükség, mert ott működik az állami média közszolgáltató funkciója. A BBC például minden nap elemzi a híreket abból a szempontból, hogy igazak, vagy álhírek.
Nagyon színvonalasan cáfolja az összeesküvés elméleteket és a hazug propaganda híreket. Nálunk ugyanezt tehetné a közszolgálati rádió és tévé. De pont az ellenkezőjét teszi: butítani, butítani és még inkább butítani a népet. Ebben valóban nagyon profi és hatékony az állami média.
Utóirat: tegnap késő este a Duna tévén futott egy dokumentumfilm a guatemalai maják életéről. Pontosabban egy máltai szerzetes szociális és missziós munkájáról. Fő tevékenysége a bántalmazott gyermekek és nők segítése, számukra menhelyek létesítése, felnőtt- és gyermek oktatás, a krisztusi értékek gyakorlatban való megélése, közvetítése.
Bámulatra méltó, amit ez a máltai szerzetes alkotott, amilyen sziszifuszi munkával megy előre és ahogy leküzdi az újabb és újabb nehézségeket, építi egyre nagyobbra közösségét. Mindenkinek ajánlom megnézésre, különösen a magyar történelmi egyházak vezetői, papjai számára. Sokat tanulhatnának belőle, főleg azt, hogy küldetésük nem az, hogy állami támogatásra várva a hatalommal jó viszonyban legyenek fizikai templomokat, egyházi létesítményeket építsenek. Javaslom, előbb a lélek templomát csinosítsák híveik körében, lelki missziós tevékenységre hazánkban oly szükség van, mint soha.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem tudom, hogy a mai nap után még hová lehet süllyedni” – írta a publicista.