A szegényeknek is lakniuk kell valahol

Fotó: MTI/Mohai Balázs.

„Az Orbán-kormány 2010 óta következetesen olyan lakhatási és társadalompolitikát folytat, amelyik nem a mindenki számára elérhető, megfizethető lakhatást, hanem kizárólag a tehetősebb rétegek saját lakásvásárlását támogatta és támogatja a mai napig. Persze önmagában az, hogy valaki megengedheti magának saját tulajdonú lakás vásárlását, nem ördögtől való. Az egyre súlyosodó lakhatási válság oka sokkal inkább az, hogy a kormány lakhatási politikája mintegy felmenti az államot azon kötelessége alól, hogy alternatív lakhatási lehetőségeket teremtsen azok számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak saját tulajdonú lakáshoz jutni.

Az európai országokban több évtizedes, jól bevált hagyománya van a bérlakások építésének, és biztosítják ehhez a szükséges állami, illetve befektetői forrásokat. Míg Svájcban a lakosságnak mintegy 57, Németországban 53, a környező országok közül Szlovéniában 23, Csehországban 22 százaléka – hogy csak néhány kiragadott példát említsek – lakik bérlakásban, addig ez a szám Magyarországon 9,9 százalék. A „családbarát” magyar kormány ezen a területen az utóbbi 15 évben semmit nem tett, és ezzel több millió polgár lakhatását nehezítette meg, több százezer családot hagyott magára.

Mindez persze nem véletlen. A kormány lakhatási politikája szerves összhangban áll általános társadalompolitikájával, amely csupán a társadalom középosztálytól felfelé lévő rétegeit, csoportjait tekinti alanyának, a többiekkel csak részben vagy egyáltalán nem foglalkozik.”