Mindent úgy fogunk csinálni, mint a Fidesz, csak jobban!

Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP

Egy ellenzéki pártnak az a dolga, hogy alternatívát mutasson fel. Mivel Orbán Viktor sikeres, önazonos és hiteles politikus, aki mindig ráérez arra, mi a jó irány (nem igaza van, hanem igaza lesz), ezért vele, illetve meglátásaival szembemenni esélytelen esztelenség.

Már annak idején Medgyessy is azzal verte meg, hogy „mindent úgy fogunk csinálni, mint a Fidesz, csak jobban”.

Október 23-án két jelentős megemlékezés zajlott Budapesten. A kormányfő több tízezer ember előtt a Millenárison, az – ezúttal spontán egyesülő – ellenzék valamivel kisebb létszámban, de két helyszínen, maratoni hosszúságban tüntetett. Az adatokkal való bűvészkedésnek persze nincs sok értelme, hiszen nem közvélemény-kutatást és nem számháborút, hanem választást kell nyerni.

A szabadságharc évfordulóján a téma nem is lehetne más, mint a hazafiság kérdése. És ez jó. A magyar közbeszédből, a tömegeket megmozgató eszmék közül már régen eltűnt az internacionalizmus, a baloldaliság és a kollaboráció. Mindkét oldal a nemzetről, hazáról, szabadságról és függetlenségről beszél. És természetesen magát tartja ezek letéteményesének.

Orbán Viktor – ahogyan 1989 óta szinte mindig, és tizennyolc évnyi kormányzása alatt következetesen –

Mivel Strasbourgban expressis verbis elhangzott, hogy a központ mást, a saját bábjait (helytartóit) tartja csak elfogadhatónak Magyarország élén, ez kétségtelenül az ő üzenetének hitelességét erősíti. S bár megpróbálják afféle orosz szálláscsinálónak beállítani, Putyintól sosem hallottuk, hogy a magyar törvényhozásról vagy a végrehajtó hatalom összetételéről beszélt volna. Még akkor sem, ha az ÁVH-s utód SZDSZ szellemi örökségét tovább vivő momentumosok egy Putyin-bérencező molinót is felemeltek (ezt a provokációt meghiúsították),

’45-ben és ’56-ban a szovjeteket és helyi bérenceiket, ma a globalista brüsszelitákat és helyi képviselőiket. Számunkra jelenleg sokkal inkább a nyugat az orwelli Szovjetunió utódja, mint a putyini Oroszország. Orbán már-már nyílt hadüzenete is a saját jelenlegi birodalmunk fővárosát célozta, nem a szabadságharcunkat hatvannyolc éve eltipró, de bő harminc éve innen már kivonult oroszokat.

Ha átkukkantunk a Bem, illetve Széna térre, ott azt látjuk, ami egyébként bajnais, gyurcsányos, márki-zayos, dobreves vagy pláne donáthos performanszokon nem megszokott: hogy piros-fehér-zöld zászlóerdőbe borul a tömeg. Magyar voltaképpen minden lenyúlt a Fidesztől, még a lengyel vendégeket is.

A PO-s képviselő azért egy kicsit öngól, mert pont a lengyel választások mutatták meg, hogy Brüsszelt csak a nekik tetsző pártok győzelme érdekli, amelyek aztán végrehajtják az utasításokat, cserébe senki nem foglalkozik a jogállamisággal, a korrupcióval vagy a demokráciával.

Saját legitimálására a Tisza előszed a naftalinból néhány régi harcost (Koltai Róberttől Jordán Tamásig; már jócskán túl a zeniten, inkább tűnnek a múlt embereinek – mindketten a Kádár-korszakban is ünnepelt színészek voltak –, mint a jövő fiatalos letéteményeseinek), egy világhírű, jobb sorsra érdemes operaénekesnőt és a régi motorost, az Orbán éra egyik legtámogatottabb filmje, a Kincsem főszereplőjeként országos hírnevet szerző Nagy Ervint. Hogy a művészek kissé már megkopott karizmája jobban kidomborodjék,

Ilyesmit legalább Orbántól sosem láthattunk…

Aki kibírta a végtelenített folklórműsort, vonulást, fáklyagyújtást, az bő két óra előjáték után megkapta az aktust, a közel egyórás Magyar-beszédet. Ha csak olvassuk, és nem tudjuk, honnan származik, akkor ennek a szövegnek a nyolcvan százaléka egy Fidesz-, de akár Mi Hazánk nagygyűléssel is kompatibilis lett volna. Kulcsszavai a hazaszeretet és hazafiság, függetlenség és szolidaritás.

ahol Második Péter (az első a rosszemlékű Orseolo volt) Szent István kereszténységét, Hunyadinak az Európát (az iszlámtól) megvédő hősiességét, Kossuth szuverén Magyarországát, 1956-nak a szovjet-típusú (vagyis balos bolsevik) berendezkedés-ellenes örökségét, valamint a rendszerváltás szabad, demokratikus jogállamát emelte ki. Vagyis egy keresztény, mohamedánokkal szembeszálló, szuverén, a balos szélsőséget elutasító, szabad, demokratikus Magyarországot óhajt. Hát, nem lennék a helyében, amikor ezek után Ursulával és Manfreddel összefut…

A „Ruszkik hazá!”-t hiányolja, mert nem érti, hogy ez ma úgy hangzik: Pressmanek haza!

Az életminőségünket hosszú távon leginkább érintő három kérdésről alig beszélt. A háború ügyében tett egy rövid, ukrán-barát megjegyzést, bővebb kifejtés nélkül, hogy mi az álláspontja a fegyverszállítás, a tűzszünet vagy a katonák frontra küldése tárgyában. A migrációról a vidéki városokba a Fidesz által betelepített ázsiaiak kapcsán esett szó, genderről pedig semmi.

Némi demagóg lózunggal zárta az Orbán klánról és a tisztességes tiszásokról. A végére nagyon belelovallta magát, és nehezen tudott csak leállni.

Ha 2026-ba bejut a Parlamentbe, hát szegény Kövér Lászlónak lesz vele dolga, amíg csendre inti.