A 2010 óta meddő próbálkozásaiba fulladó ellenzék és mögöttük álló globalista megbízóik most újra ezt a szlogent próbálják elővenni; elvégre Medgyessy is ezzel nyert, nemde?
Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP
Egy ellenzéki pártnak az a dolga, hogy alternatívát mutasson fel. Mivel Orbán Viktor sikeres, önazonos és hiteles politikus, aki mindig ráérez arra, mi a jó irány (nem igaza van, hanem igaza lesz), ezért vele, illetve meglátásaival szembemenni esélytelen esztelenség.
Már annak idején Medgyessy is azzal verte meg, hogy „mindent úgy fogunk csinálni, mint a Fidesz, csak jobban”.
A 2010 óta meddő próbálkozásaiba fulladó ellenzék és mögöttük álló globalista megbízóik most újra ezt a szlogent próbálják elővenni.
Október 23-án két jelentős megemlékezés zajlott Budapesten. A kormányfő több tízezer ember előtt a Millenárison, az – ezúttal spontán egyesülő – ellenzék valamivel kisebb létszámban, de két helyszínen, maratoni hosszúságban tüntetett. Az adatokkal való bűvészkedésnek persze nincs sok értelme, hiszen nem közvélemény-kutatást és nem számháborút, hanem választást kell nyerni.
A logika alapján egy rossz helyzetben lévő, tévúton járó, kormányváltásra készülő országban az ellenzéknek elsöprő fölényben kéne lennie az utcán (az emberek sokkal inkább a változásért állnak ki, mint a meglévőért), ez azonban biztosan nem történt meg.
A szabadságharc évfordulóján a téma nem is lehetne más, mint a hazafiság kérdése. És ez jó. A magyar közbeszédből, a tömegeket megmozgató eszmék közül már régen eltűnt az internacionalizmus, a baloldaliság és a kollaboráció. Mindkét oldal a nemzetről, hazáról, szabadságról és függetlenségről beszél. És természetesen magát tartja ezek letéteményesének.
Orbán Viktor – ahogyan 1989 óta szinte mindig, és tizennyolc évnyi kormányzása alatt következetesen –
elvetette a szuverenitás feladását, megbélyegezte azokat, akik rendre idegeneket hívnak magyarok ellen segítségül.
Mivel Strasbourgban expressis verbis elhangzott, hogy a központ mást, a saját bábjait (helytartóit) tartja csak elfogadhatónak Magyarország élén, ez kétségtelenül az ő üzenetének hitelességét erősíti. S bár megpróbálják afféle orosz szálláscsinálónak beállítani, Putyintól sosem hallottuk, hogy a magyar törvényhozásról vagy a végrehajtó hatalom összetételéről beszélt volna. Még akkor sem, ha az ÁVH-s utód SZDSZ szellemi örökségét tovább vivő momentumosok egy Putyin-bérencező molinót is felemeltek (ezt a provokációt meghiúsították),
még mindig nem értve, hogy mi – ellentétben velük – nem nemzetek ellen vagyunk, hanem az aktuális elnyomók ellen.
’45-ben és ’56-ban a szovjeteket és helyi bérenceiket, ma a globalista brüsszelitákat és helyi képviselőiket. Számunkra jelenleg sokkal inkább a nyugat az orwelli Szovjetunió utódja, mint a putyini Oroszország. Orbán már-már nyílt hadüzenete is a saját jelenlegi birodalmunk fővárosát célozta, nem a szabadságharcunkat hatvannyolc éve eltipró, de bő harminc éve innen már kivonult oroszokat.
Ha átkukkantunk a Bem, illetve Széna térre, ott azt látjuk, ami egyébként bajnais, gyurcsányos, márki-zayos, dobreves vagy pláne donáthos performanszokon nem megszokott: hogy piros-fehér-zöld zászlóerdőbe borul a tömeg. Magyar voltaképpen minden lenyúlt a Fidesztől, még a lengyel vendégeket is.
Sajnos a kultúrműsort is, amiből mindenütt a kevesebb egy kicsit több lenne…
A PO-s képviselő azért egy kicsit öngól, mert pont a lengyel választások mutatták meg, hogy Brüsszelt csak a nekik tetsző pártok győzelme érdekli, amelyek aztán végrehajtják az utasításokat, cserébe senki nem foglalkozik a jogállamisággal, a korrupcióval vagy a demokráciával.
Saját legitimálására a Tisza előszed a naftalinból néhány régi harcost (Koltai Róberttől Jordán Tamásig; már jócskán túl a zeniten, inkább tűnnek a múlt embereinek – mindketten a Kádár-korszakban is ünnepelt színészek voltak –, mint a jövő fiatalos letéteményeseinek), egy világhírű, jobb sorsra érdemes operaénekesnőt és a régi motorost, az Orbán éra egyik legtámogatottabb filmje, a Kincsem főszereplőjeként országos hírnevet szerző Nagy Ervint. Hogy a művészek kissé már megkopott karizmája jobban kidomborodjék,
maga Magyar Péter is elszaval egy verset: Márai Sándor Mennyből az angyalát bántóan tehetségtelenül, kínos bakikkal.
Ilyesmit legalább Orbántól sosem láthattunk…
Aki kibírta a végtelenített folklórműsort, vonulást, fáklyagyújtást, az bő két óra előjáték után megkapta az aktust, a közel egyórás Magyar-beszédet. Ha csak olvassuk, és nem tudjuk, honnan származik, akkor ennek a szövegnek a nyolcvan százaléka egy Fidesz-, de akár Mi Hazánk nagygyűléssel is kompatibilis lett volna. Kulcsszavai a hazaszeretet és hazafiság, függetlenség és szolidaritás.
Arra azért kíváncsi lennék, a Néppártban milyen fejet vágtak volna a történelmi áttekintéshez,
ahol Második Péter (az első a rosszemlékű Orseolo volt) Szent István kereszténységét, Hunyadinak az Európát (az iszlámtól) megvédő hősiességét, Kossuth szuverén Magyarországát, 1956-nak a szovjet-típusú (vagyis balos bolsevik) berendezkedés-ellenes örökségét, valamint a rendszerváltás szabad, demokratikus jogállamát emelte ki. Vagyis egy keresztény, mohamedánokkal szembeszálló, szuverén, a balos szélsőséget elutasító, szabad, demokratikus Magyarországot óhajt. Hát, nem lennék a helyében, amikor ezek után Ursulával és Manfreddel összefut…
Még odaszúr egyet Gyurcsányéknak (igaz, ő Orbánnak címezi, de úgy semmi értelme), a hazát egy tál lencséért elárulók szidalmazásával, akik ma is köztünk vannak…
A „Ruszkik hazá!”-t hiányolja, mert nem érti, hogy ez ma úgy hangzik: Pressmanek haza!
Az életminőségünket hosszú távon leginkább érintő három kérdésről alig beszélt. A háború ügyében tett egy rövid, ukrán-barát megjegyzést, bővebb kifejtés nélkül, hogy mi az álláspontja a fegyverszállítás, a tűzszünet vagy a katonák frontra küldése tárgyában. A migrációról a vidéki városokba a Fidesz által betelepített ázsiaiak kapcsán esett szó, genderről pedig semmi.
Némi demagóg lózunggal zárta az Orbán klánról és a tisztességes tiszásokról. A végére nagyon belelovallta magát, és nehezen tudott csak leállni.
Ha 2026-ba bejut a Parlamentbe, hát szegény Kövér Lászlónak lesz vele dolga, amíg csendre inti.
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Hódmezővásárhely polgármestere az Indexnek adott interjúban arról is beszélt, hogy semmi értelme a polgármesterek ciklusát korlátozni.
Alig néhány napon belül derült ki, hogy a kabinet kivezeti a kamatstopot, megszünteti az üzemanyagok védett árát, és átalakítja a vállalkozók fix, kedvezményes hitelét. A spórolás jegyében született döntések további intézkedéseket is elővetíthetnek a következő hónapokra.
Ukrajna, Kína és a következő hétéves költségvetés előkészítése volt az uniós csúcstalálkozó napirendjén. Első alkalommal vett részt az új magyar miniszterelnök. Kohán Mátyás írása.
PestiSrácok, Magyar Péter, a jobboldali média jövője és a Tisza első hónapjai. Huth Gergely szerint a jelenlegi közéleti légkör a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.
Ami legjobban tetszik, az az elszánt hevület egy tisztább közélet megteremtésére.
A brit miniszterelnök a lemondása után már ki is nézte az új pozícióját.
