Másnak sikerült, nekünk nem – a kudarccal végződő magyar kiugrási kísérlet összefüggéseit boncolgatták a történészek

Nyitókép: német és nyilas alakulatok 1944. október 16-án a kiugrási kísérlet után a Szent György téren (Fotó: Fortepan)

Az 1944 októberi kiugrási kísérlet hátteréről, előkészítéséről, összefüggéseiről rendezett konferenciát szerdán a Rubicon Intézet és a VERITAS Intézet, Horthy Miklósék sikertelen akciójának nyolcvanadik évfordulóján.

Szakály Sándor történész, az MTA doktora, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója bevezető előadásában elmondta, hogy már 1943-ban felmerült a háborúból való kilépés gondolata Horthy Miklós kormányzóban, a Kállay-kormány tagjaiban és egyes katonai vezetőkben, akiknek az olasz és a finn példa lebegett a szemük előtt. A tapogatózás elindult, de nem hazánkat fenyegető szovjetek irányába, hanem a nyugati hatalmak felé. 

Sőt a doni vereséget követően felmerült egy olyan opció is, hogy katonai erővel jelenjünk meg a Balkánon, mert lehet, hogy ott lesz partraszállás és így egyszerűbb lenne a kapcsolatfelvétel és az átállás. 

Moszkvánál a kulcs

A britekkel meg is születik egy előzetes megállapodás, amelyben rögzítik, hogy amennyiben nyugati szövetséges csapatok érik el Magyarország határait, akkor a magyar hadsereg nem tanúsít fegyveres ellenállást. 

A probléma azonban az, hogy az igazi harcoló ellenfél a Szovjetunió. Ennek ellenére ez a terv még akkor is él, amikor 1944 augusztusában a szovjetek elérik határt. Horthy csak akkor fordul Moszkva felé, amikor kiderül, hogy hazánk biztosan a szovjet érdekszférába kerül majd. A kormányzó ezért Moszkvába küld delegációt. 

 – hangsúlyozta Szakály Sándor. Nincs meg a szükséges előkészítés. Elhangzik a rádiónyilatkozat, de a hadsereg ilyenekre nem alapoz, nem mozdul – tette hozzá. 

Ahogy a VERITAS főigazgatója rámutatott: Horthy rosszul gondolta, hogy amikor a legfőbb hadúri minőségében kiad egy proklamációt, akkor azt automatikusan követi a honvédség vezetése. Ezen felül az is komoly akadályt jelentett, hogy a kulcspozíciókban olyan tisztek voltak, aki bár nem voltak nyilasok, hungaristák, de a végsőkig való kitartás mellett tették le a voksukat

A sikertelen kísérletet követő lemondásról és nyilas hatalomátvételről a történész megjegyezte: 

A románoknak sikerült

A magyar kísérlettel szemben az 1944 augusztus 23-i sikeres román kiugrásról tartott előadást Ottmar Trasca történész. Mint mondta, a szövetségesek 1944-es sikerei hozzájárultak ahhoz, hogy a végletekig fáradt román társadalomban és a vezető körökben felerősödjön a szkepticizmus a Német Birodalommal szemben.

Bár a német vezetéshez egyre több jelentés futott be a román mozgolódásról, ezek többször egymásnak ellentétes információk voltak, így a németek nem tudtak egy egységes képet kapni ezekről a törekvésekről. Berlin folyamatosan figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket és azon az állásponton volt, hogy amíg Antonescu marsall van hatalomban, addig nem kell aggódni. A német nagykövetség üzenete is arról szólt pár nappal a kiugrás előtt, hogy nincs kétség Románia hűségét tekintve. 
Augusztus 20-án meginduló szovjet támadás aztán katalizálta az eseményeket, a román kiugrás pedig teljesen meglepte Adolf Hitlert, aki elrendelte Bukarest megszállását és a puccs leverésére adott parancsot – mondta a történész. 

Ám a német hadműveletek –amelyek egyébként fokozták a társadalmi ellenállást – kudarcra voltak ítélve. A román csapatok visszaverték a támadást, pár nappal a szovjetek megérkezése előtt. 

– mutatott rá Ottmar Trasca. 

Szálasit be sem avatták 

Paksy Zoltán az 1944. október 15–16-i nyilas-hungarista hatalomátvétel napjait elevenítette fel. A történész egyebek mellett arról beszélt, a kiugrási kísérlet előtt 

Szálasi augusztus 29-i utolsó találkozásuk után szembefordult Horthyval és a németekkel irányába tett lépéseket. Onnan azonban eleinte csak üres biztatást kapott. 

Szeptemberben azonban már a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel technikai előkészítését és Szálasi októberben már Edmund Weesenmayerrel, a Harmadik Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottjává tárgyalt – mondta a történész.

A németek Horthy lemondásának kikényszerítésére kidolgozzák azt a tervet, hogy elrabolják a kormányzó fiát, ifjabb Horthy Miklóst. Szálasit október 15-én váratlanul éri Horthy proklamációja, amelynek elhangzása után bekísérik a német nagykövetségre, de nem foglalkoznak vele. Ezek után meglepve értesül arról, hogy este az ő hadparancsát olvassák be a rádióba. Szálasi csak másnap aktivizálódik, miközben Horthy védőőrizetbe helyezik a németek. Találkozik Horthyval, aki még ekkor sem hajlandó kinevezni, de miután fia elrablásának hírére megtörik, este nyolckor aláírja lemondását. 

 – hangsúlyozta Paksy Zoltán.

Számvéber Zoltán, a Hadtörténeti Levéltár és Térképtár igazgatója a román kiugrás utáni és a magyar kísérlet előtt katonai viszonyok változásáról elmondta, hogy 1943-as hadi események egyértelművé tették, hogy az oroszok elérik előbb-utóbb a magyar határt. Így a magyar vezetés védelmi vonal kiépítéséről döntött a Kárpátokban. 1944 nyár végén betörnek az oroszok, amit ellentámadás majd már egy komolyabb orosz támadás követett. A szovjetek eredetileg a Balkán irányába nyomultak volna előre, nem pedig Magyarország felé, ám végül többek között a román események hatására mégis hazánk irányába fordultak.