Szakály Sándor: Magyarország sehogy nem tudta volna elkerülni a német megszállást

Nyitóképünkön Szakály Sándor történész. Fotó: Képernyőfotó

A náci Németország nyolcvan évvel ezelőtt, 1944 március 19-én megszállta Magyarországot. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár vezetője a Hír TV műsorában elmondta, Horthy Miklós kormányzó és a legtöbb magyar politikai és katonai vezető a legutolsó napokig nem hitte, hogy a német megszállás bekövetkezhet. Pedig az német szempontból szükségszerű és rég eldöntött kérdés volt.

A németeknek a tudomására jutott egyrészt az, hogy 1943. szeptember 8-áról 9-ére virradóra egy magyar diplomata átvette azokat a feltételeket a brit megbízottaktól, amelyek arról szóltak, hogy amennyiben nyugati hatalmak csapatai érik el Magyarországot, akkor az ország kilép a háborúból. A németek ezt természetesen elfogadhatatlannak tartották, Hitler célja az volt, hogy Magyarország végsőkig kitartson Németország mellett és a teljes magyar gazdasági, katonai és egyéb potenciál a német birodalom rendelkezésére álljon.

Hitler számára szintén elfogadhatatlan volt az a politika, amelyet a magyar kormány, vagy nevezetesen a miniszterelnök, Kállay Miklós folytatott, amely arra helyezte a hangsúlyt, hogy lehetőség szerint minél kisebb legyen az ország részvétele a világháborúban, és a belpolitikai helyzetet valamilyen formában konszolidálni tudja. Szakály Sándor emlékeztetett, 1943 áprilisában, de már egy évvel előtte is Hitler már követelte Horthy Miklóstól zsidókérdés megoldását, vagyis a tömeges deportálásokat. 

A megszállt Európában gyakorlatilag egyedül 

nemcsak az itt élőké, hanem az ide menekülteké is. Ez a németek számára elfogadhatatlan volt. 

A megszállást megelőzően Hitler magához hívta a magyar kormányzót. Addigra már előkészítettek a németek egy megállapodást arról, hogy Hitler feltételeinek elfogadása esetén a német csapatok bevonulnak, a Magyar Honvédséget német alárendeltség alá helyezik, a zsidókérdést megoldják, és lehetne sorolni még ezeket, amit egyébként a kormányzó nem írt alá és nem fogadott el 1944 március 18-án.

Másnap a német hadsereg bevonult az ország területére, amely meglepetésként érte a lakosságot és a csendőrséget is. 

ahol minden döntés és minden történés csak akkor következhetett be, ha a németek ehhez hozzájárultak – mutatott rá a Széchenyi-díjas történész. A Kállay-kormány lemondott, a valódi hatalmat Wesenmayer vette át, aki birodalmi teljhatalmú követ és birodalmi teljhatalmú megbízott volt. Mivel a Magyar Honvédség nem volt alkalmas arra, hogy a német hadsereggel érdemben felvegye a harcot, körülöttünk pedig nem volt senki, aki segíteni tudott volna, a szembeszállás hatalmas vérfürdőhöz vezetett volna. 

Szakály arra is rámutatott, hogy az adott földrajzi és geopolitikai helyzetben a háborúból történő kiválásnak nem volt esélye, amit az is alátámaszt, hogy bármelyik ország, amelyik kilépett a háborúból és átállt a szövetségesek oldalára – például Olaszország és Románia –, akkor tette, amikor az addig vele szemben álló hatalmak csapatai megérkeztek az ország területére. 

A magyar vezetés úgy gondolta, hogy amikor a nyugati csapatok megjelennek Magyarország határainál, akkor fogunk lépni.

mert a három Hitler-ellenes nagyhatalom vezetőjének 1943. november végi teheráni konferenciáján Sztálin meggyőzte – Churchill ellenkezése dacára – Roosevelt amerikai elnököt, hogy a nyugati szövetségesek a németek elleni fő frontot az észak-franciaországi partraszállással nyissák meg. Ez azt jelentette, hogy Európa keleti felét, egészen Németországig a Szovjet­unió szállja meg.