Másnap a német hadsereg bevonult az ország területére, amely meglepetésként érte a lakosságot és a csendőrséget is.
Március 19-én Magyarország gyakorlatilag egy erősen korlátolt szuverenitású országgá vált,
ahol minden döntés és minden történés csak akkor következhetett be, ha a németek ehhez hozzájárultak – mutatott rá a Széchenyi-díjas történész. A Kállay-kormány lemondott, a valódi hatalmat Wesenmayer vette át, aki birodalmi teljhatalmú követ és birodalmi teljhatalmú megbízott volt. Mivel a Magyar Honvédség nem volt alkalmas arra, hogy a német hadsereggel érdemben felvegye a harcot, körülöttünk pedig nem volt senki, aki segíteni tudott volna, a szembeszállás hatalmas vérfürdőhöz vezetett volna.
Szakály arra is rámutatott, hogy az adott földrajzi és geopolitikai helyzetben a háborúból történő kiválásnak nem volt esélye, amit az is alátámaszt, hogy bármelyik ország, amelyik kilépett a háborúból és átállt a szövetségesek oldalára – például Olaszország és Románia –, akkor tette, amikor az addig vele szemben álló hatalmak csapatai megérkeztek az ország területére.
A magyar vezetés úgy gondolta, hogy amikor a nyugati csapatok megjelennek Magyarország határainál, akkor fogunk lépni.