Magyar Péter akcióban: ő is az „elmaradott”, „bugris”, „ostoba” Fidesz-szavazókat akarja „felvilágosítani”

Nyitókép: MTI/Purger Tamás

Magyarország-napokat tartott a brüsszeli „elit”. Nem először, vélhetően nem is utoljára. Nem „csupán” Orbán Viktor, hanem Magyarország került célkeresztbe Strasbourgban,

Miért éppen Orbán Viktor? 

Az Európai Unió, amely a tagállamok feletti fennhatóságra törekszik, belső mozgásban van. A liberális médiának és a progresszív tömegkultúra harsány szereplőinek megfelelni akaró Néppárt összefogott a baloldallal, és céltáblának használja a Patriótákat.

A jelenlegi képlet nagyjából úgy néz ki, hogy 

Ám ennek két komoly, sőt történelmi léptékű következménye van.

Egyrészről, mikor a jobbközép „átengedte” a kultúrát az egyenlőségpárti baloldallal egybefonódott kortárs liberálisoknak, akkor egyben feladta értékeit is. A tradicionális európai normákat és a keresztény erkölcsöt. Másrészről pedig, mivel a választói igény megmaradt, így szükségszerűen nőtt ki egy új jobboldal, ami az egykori gyökereit keresi. Európa múltjában és a nemzeti közösség méhében.

Ugyanakkor kihívást jelent mind a kizárólagosságot hirdető, a progresszív kultúrát népnevelő szándékkal használó kortárs liberálisoknak, mind az erőszakosan egyenlőségre törekvő baloldalnak.

Szükségszerű volt tehát a csattanás, kódolva volt a csihi-puhi, 

Az új jobboldal felemelkedésétől való félelem váltotta ki azt, hogy az Európai Parlament többsége nem a magyar soros elnökség programjával, hanem Orbán Viktor személyével és a magyar kormány politikájával volt elfoglalva.

A brüsszeliták politikai foglya lett a hazai ellenzék

Jól láthatóan előre megírt beszédeket, illetve Magyar Péter és Dobrev Klára (talán még Donáth Anna) által tollba mondott vádakat próbáltak Orbán Viktor fejéhez vágni.

Meglehetősen sikertelenül. Hisz a magyar miniszterelnök felvette a kesztyűt és azonnal cáfolt jó néhány tényszerűen hamis vádat.

A kudarcok viszont ennél sokkal súlyosabb. Ismét lepattantak Orbán Viktor következetes politikájáról, ráadásul (és ez ismét zsákutcába viszi őket) továbbra is az európai centrista „elittől” függ a létük. Magyar Péteré a Néppárttól, Dobrev Kláráé a szociáldemokratáktól. Két olyan politikai közösségtől, amely egymáshoz formálódott az elmúlt évtized során, közös nevezőjük pedig a neoliberális politika és a progresszív kultúra lett.    

előbbi évek óta csak kényszerpályán van, utóbbi pedig mostantól – a mentelmi joga miatt hatványozottan is – a brüsszeliták politikai foglya.

Tehát nemcsak a kereszténydemokrata értékeket valló Néppárt adta fel az értékelvű politikáját és a szuverenitását, hanem a magyar ellenzék színe-java is. 

Mitől reszket Brüsszel?

Az európai „elit” valójában a szavazóktól félti a demokráciát, és nem is annyira Orbántól. Rettegnek az emberek véleményétől. Hiába aggódnak óránként, hogy diktatúra, autokrácia, meg hibrid rendszer van, igazából az fáj nekik, hogy Magyarországon (és egyre több országban) a többség már nem hisz nekik.

Ijesztő jövőkép, hisz a hatalomvesztésük ideálképe. Ezért nem „csupán” Orbán politikájától, hanem a magyar emberektől félnek. Ennek jól látható megnyilvánulása volt, hogy Ursula von der Leyen és Manfred Weber után

Mert szerintük a magyar ember nem tudja, mit cselekszik. Rosszul informált. Nem elég felvilágosult. Nem tudja, mi a jó nekik.

Sértő álláspont – valljuk meg! És nem Orbán Viktorra, hanem a magyarokra nézve.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 

Mert Magyarország példája veszélyes a hatalmukra nézve. Ezért nem kizárólag a magyar miniszterelnököt, hanem a magyar embereket is többször megsértették a strasbourgi parlamenti ülésen. Mondhatnák, hogy a brüsszelitáktól már megszoktuk, Dobrev Klárától sem vártunk többet, de Magyar Péter testtartása azért valamennyire meglepő.

Idehaza már meghaladtuk a progressziót

A csütörtöki csihi-puhi azzal a tanulsággal is szolgált, hogy 

Nálunk ugyanis már a hagyományos baloldali szakértelem (ami Csurka István szerint komcsi trükk) megkérdőjeleződött, ahogy az államvezetési kompetencia is elillant, miközben a liberális értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok, és az évtizedes kontraszelekciónak hála megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe. Mégis azt gondolják, hogy mindenhez értenek.

Ők azok, akik azt gondolják, hogy mindenhez (a mindenhez is!) értenek: koronavírus, háború, infláció. Bevándorlás, gender. Közoktatás, egészségügy. Magyar Péter esetében a MÁV és a Volán…

Ez a mindentudás-érzet öröklődik szüntelen, generációról generációra. Annyi változott „csupán” az elmúlt tíz évben, hogy a többség már nem hisz nekik. Egyébként is röhejes, amikor valaki mindenben kompetensnek tartja önmagát.

A mindenhez értés viszont oda vezet, hogy aki másként gondolkodik, az szerintük hülye. Buta tehát a Fidesz-szavazó; ostoba, aki féli a migrációt; korlátolt, aki nem ért egyet az LMBTQ-jogokkal. Akkorára dagadt ismét az SZDSZ-től eredeztethető hübrisz, hogy szentül hiszik: a magyar embert edukálni kell.

Ám van itt legalább három bökkenő!

Először is, leostobázni a társadalom többségét, miután nem engem választanak, nem éppen demokratikus viselkedés.

Másodszor:

Nevetségesek lettek.

Ki hiszi el a most „regnáló” balliberális értelmiségről, hogy képes valami innovációra? Vagy ki hiszi, hogy Magyar Péter a rombolásnál többre képes?

Harmadszor pedig: észre kellene venni, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon trónfosztás történt – nemcsak politikai, hanem kulturális értelemben is.

A posztkommunisták elittudata időszerűtlenné vált, a balliberális oldalon nincs innováció, csak a Nyugat szolgai másolása maradt.

Így nem is olyan nagy csoda, hogy a kontraszelekciónak hála megérkeztek a „jól informált” törpe óriások. Elég csak ránézni a Momentumra… Márki-Zay Péterre… és most Magyar Péterre!

Persze, érthető, hogy megnyugvást jelent azt mondani, hogy

Meg biztos segít a túlélésben az a hit, hogy a balliberális oldalnak most is igaza van, csak átmosták az emberek agyát. De a végén mégis oda fogunk kilyukadni, hogy az önmagukat demokratikusnak tartó, a jogállamiságért aggódó baloldali művészeknek, értelmiségieknek és politikusoknak nem a rendszerrel, hanem az emberekkel van bajuk.

***