Demszky, az antikommunista ellenzéki?

Nyitókép: Böjtös Gábor

Az idősebbek még biztosan emlékeznek a rendszerváltásra és az azt követő időszakra. Az SZDSZ-re, valamint a párt színeiben induló főpolgármesterre, Demszky Gáborra. Az 1952-ben született jogász és politikus 20 éven irányította Budapest bajos dolgait, aminek okán a parlamenti képviselőségéről is lemondott. Hogy négyszer választották újra, az részben az MSZP-SZDSZ koalíciójának is betudható.

2010-ban már párttagságát sem újította meg, 2011-ben pedig Berlinbe, onnan később Washingtonba költözött, és csak 2014-ben költözött haza Budapestre. Idén aztán megint arról nyilatkozott, hogy külföldre, az Isztriai-félszigeten fekvő Kusariban lévő házába költözik, ahol egy könyv megírásába kezd. Előtte még azonban megjelent A visszakapcsolt diktafon – Életútinterjú, ami számos érdekesség mellett igazán izgalmas kérdéseket is felvet az olvasóban.

Ami miatt érdekes olvasmány

A könyvet nemcsak Kőszeg Ferenc és Iványi Gábor, de Karácsony Gergely szavai indítják, ami megadja az alaphangulatot, pláne, hogy a jelenlegi főpolgármester olyan pátosszal nyilatkozik az egykori SZDSZ-es politikusról, mintha Budapest nélküle nem is létezhetne. Ennél izgalmasabb azért a tény, hogy A visszakapcsolt diktafon Demszky korábbi írásait modernizálja, gyűjti egybe és egészíti ki.

De hogy ez miért olyan izgalmas? Nos, azért, mert Jancsó nemcsak a múltjáról kérdezte Demsky, azaz Demszky Gábort, de a gyökereiről is.  Ennek köszönhetően a történetet 1861-től kezdjük, egy egyszerűsített családfáról indulva, a politikus apai dédapjától. A Szepesség (jelenleg Szlovákia és Lengyelország osztozik rajta) legészakibb részén született Andreas Demskytől kiindulva ismerhetjük meg a Tanácsköztársaságot kritikával illető nagyapa, Rudolf, valamint testvérei történetét.

A családfa részletezése és a felmenők élettörténete jó 50 oldalon át olvasható, míg elérkezünk Demszky gyermekkorához. Igaz, ezt a rész talán kimondottan elfogultan olvastam, hiszen magam is jól ismerem a budai részt, ahol az egykori főpolgármester felnőtt – jómagam 14 évet éltem a csendes és nagyon szép kis Eszék utcában, ahol a politikus családjának lakása állt.  

Demszky is nagy szeretettel mesél erről az időszakról. Arról, ahogy osztálytársainak szeretett mesélni, miközben kedvenc könyveit, regényeit tömörítette a saját logikája alapján. Többet is megtudunk az akkori gyerekcsereprogramról és arról, hogy ekkoriban hogyan utazhatott valaki az NDK-ba. Majd a gimnáziumi éveket is megismerjük, mikor Gábor még az orosztanárnőjébe is beleszeretett, hogy utána szép lassan kiábránduljon nemcsak a nőből, de a szocialista rendszerből is.

Ami viszont megkérdőjelezhető

Legalábbis ez a kiindulópont a könyv további részéhez, amit én kétfelé osztanék. Az egyik a már felnőtté váló Demszky Gábor életét mutatja be az előző rendszerben, míg a másik a rendszerváltás utáni politikust. Előbbi számomra azért mindenképpen érdekesebbnek bizonyult egy-egy elejtett, alapból talán nem is olyan fontos információ és élethelyzet miatt, míg utóbbi talán túl száraz és túlságosan ismerős.

Ráadásul idővel egyre nagyobb fenntartásokkal kezeltem az olvasott történeteket. Azt ugyanis még könnyedén el tudtam nyomni magamban, hogy alapvetően vannak ellenérzéseim a mára megszűnt SZDSZ-szel szemben, az viszont már kimondottan szkeptikussá tett, ahogy Demszky Gábor a könyv oldalain egyre inkább vált szabadságharcossá, antikommunista forradalmárrá, aki minden szinten küzdött az elnyomó rendszerrel szemben.

Nem beszélve a közismerten kommunista, KGB-ügynöknek mondott Helmut Zilkkel köttetett legendás barátságáról. És persze itthon elég az MSZP-vel köttetett szoros együttműködésre gondolni, amibe szabad demokrataként a pártjával együtt önkéntesen belesétált. Innentől viszont megkérdőjeleződik az egész visszaemlékezés és mondanivaló.

Persze akit a politika és a múlt kimondottan érdekel, emellett hajlandó utánanézni a legtöbb információnak, az érdekes adalékokra találhat a könyvben. De hogy pontosan kinek is érdemes hinni, abban nem tisztem nyilatkozni – inkább magát a könyvet összegzem, ami önmagában érdekes olvasmány, néhol kifejezetten információdús formában, számos aprósággal, ami feldobja a korképet és a magyar politikai kórképet, amit képvisel. Külön kiemelném a nagyszerű képanyagot, amely igazi különlegességeket, privát fotókat is tartalmaz. Mármint azoknak, akiket ez tényleg kifejezetten érdekel.

És bizony úgy tűnik, hogy a baloldali politikusok írói klubot alakítottak, hiszen a napokban jelent meg Gyurcsány Ferenc, álnéven, Kate Vargha-ként írt regénye, a beszédes című A kereszt halála.