Szent István elborzadna Pressmantől

Nyitókép: NurPhoto via AFP

„Szent István is biztosan ezt akarná – halljuk oly sokszor így augusztus 20-a táján. Biztosan ő is az Európai Uniót választotta volna, Brüsszelt, Verhofstadtot, Manfred Webert meg Von der Pfizert. Szaladt volna hajlongani előttük, mint Dobrev meg az Övcsa­tos. »Nyugati elköteleződés«, »európai közös értékek« és a többi. Hát persze. Tény, hogy István a nyugati kereszténységet választotta, nem a keletit.

Tudniillik Róma mégiscsak közelebb volt (van), mint Bizánc. Viszont nem vágta el magát a Kelettől, nem zárta el a Barátság kőolajvezetéket, s ha mód nyílt rá, utódai házassággal kötötték össze a magyar és a bizánci uralkodóházat. A középkori kódexekben viszonylag kevésszer (talán egyszer sem) olvasni olyasmiről, hogy István szankciókat vetett volna ki keleti pátriárkákra. Arról annál inkább, hogy tönkreverte a Magyar Királyságra törő nyugati (német) hadakat. Utódai meg a keletieket, ha jöttek.

Bizonyos társadalomszervezési formák meghonosítása vagy éppen a nyugati kereszténység intézményesítése nem azt jelentette, hogy István átadta a gyeplőt a pápának, netán a német császárnak.

Idegen nem makoghatott bele az ország irányításába. Fölteszem, ha valaki arra próbálta volna Istvánt rábírni, hogy engedélyezze a kisko­rúak »nemváltását«, az óvodai genderagymosást és telepítsen az ország területére muszlim honfoglalókat, minden bizonnyal nem négy, hanem több darabra vágatja az illetőt.

Igaz, akkoriban még senkinek nem támadtak ilyen remek ötletei. Akkoriban a haladás még nem volt egyenlő az elmebajjal.”

***