Magyar Péter óriásit ment: bár a Brüsszelbe utazást kettőből kétszer elkummantotta, azért pedellusként megintett mindenkit, aki csak él és mozog

(Nyitókép: Havran Zoltán (HZ) / Magyar Nemzet)

„Ha akkora nagy gondnak tekintik a telefonhasználatot és a digitális oktatás fejlesztése helyett a tiltást választják a Fideszesek, akkor ne álljunk meg itt” –

belengetve, hogy pártja határozati javaslatban indítványozza a mobiltelefon-leadás szabályának parlamenti képviselőkre történő kiterjesztését, tehát hogy példamutatásképpen az Országgyűlés tagjai ne vigyék be telefonjaikat a plenáris ülésekre.

persze az is lehet, hogy véletlenül jutott neki is pont az az eszébe 11 órával később, hogy példamutatásképpen az Országgyűlés tagjai ne vigyék be telefonjaikat a plenáris ülésekre.

Igaz, azért saját gondolattal is megtoldotta az elképzelést: a mobilok leadása mellett csak olyan laptopokat használhassanak odabent a képviselők, amelyekről kizárólag az Országgyűlés honlapjának oldalait lehet megnyitni, tehát külső honlapok és közösségimédia-platformok nem érhetők el, nehogy elvonja a honatyák figyelmét a Facebook.

Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának egyik alelnökéről beszélünk (még dicsekedtek is vele nyáron, hogy mennyi-mennyi fontos pozíciót megszereztek), ehhez képest se a bizottsági ülés elején, se a végén nem ült ott a pulpituson, és a névsor szerint sem volt jelen, hogy leszavazza azt a javaslatot, amely szerint jövőre több adófizetői pénzt kellene fordítani kommunikációra

Ezt követően a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság szerda-csütörtöki ülésén lett volna jelenése, annak ugyanis szintén tagja – az ottani eszmecserékben való részvétel és az informális, offline folyosói hálózatépítés helyett azonban (amelyekkel befolyásolni lehetne akár azt is, hogy milyen gombot nyom a német vagy a máltai kolléga, amikor legközelebb Magyarország kerül napirendre)

Nem feltétlenül baj ez, eleve kamuállásról volt szó; csak akkor nem kellene pedellusként inteni más politikusokat, hogy a mindenkori ülésteremben mentsék a hazát, ahelyett, hogy lógnak vagy a mobilt nyomogatják.

Igaz, eleve nem tiszta, hol is siklott félre a szövegértés, tehát hogy az „okostelefont csak tanulási/tanítási céllal lehet használni” tartalmú rendelkezésből miként sikerült valamiféle analógiával levezetni, hogy akkor

vagy hogy egy interpellációra adandó viszontválasz előtt ne kereshessenek rá sebtiben az Eurostat vonatkozó adataira. Mintha az iskolákban az lenne a szabály, hogy a tanórákon a tanár is csak az adott iskola honlapjának menüpontjait nyithatja meg, mást semmit.

Mindenesetre most, hogy az oly européer Momentum, valamint az országot szüntelenül Európába „visszavezetni” vágyó Magyar Péter közösen kigúnyolódta magát a tiltás módszerének alkalmazása és a telefonhasználat „oly nagy gondnak” tekintése miatt, a Brüsszelbe utazást elkummantó TISZA-vezér helyett kerekedjünk fel mi, és

„Tekintettel az azzal kapcsolatos tudományos figyelmeztetésekre, hogy milyen hatással van a kikapcsolódási célú képernyőhasználat a gyermekek és a kiskamaszok egészségére, jóllétére és kognitív képességeire, köztük koncentrálóképességére”, kérjük „iskolánk közösségének valamennyi tagját (diákokat, tanárokat, szülőket, pedagógiai és adminisztratív munkatársakat stb.), hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat az alábbi szabályok mellett, példamutatással segítve a sikeres végrehajtást” – szól a preambulum, majd nyersen koppan az első számú szabály:

Sőt, nem csak az iskolában: a tilalom vonatkozik az iskolán kívüli programokra és kirándulásokra is. Nyilvánvalóan beleértve az arrafelé nem ritka külföldi osztálykirándulásokat.

Bonyolult leadási-felvételi protokollokkal nem cécóznak: „nyomatékosan kérjük a diákokat, hogy amennyiben rendelkeznek mobiltelefonnal vagy egyéb internetképes eszközzel, ne hozzák magukkal az iskolába”. Mivel a tanítás arrafelé szerda kivételével rendszerint nyolctól négyig tart,

(Aki szerint nem is, mert a tantermekben biztosan alapfelszereltség a táblagép, tanulmányozgathatja a vonatkozó kimutatást, amely alapján a brüsszeli suli 14 évfolyamára, több mint négyezer diákjára és összes tantermére együttvéve 70 darab tablet jut. Úgy tűnik, elvannak a tanári laptopokkal és az interaktív táblákkal.)

Engedményképpen a második számú szabály a 16 éven felüli diákok számára „nagyon szigorú feltételek mellett” az iskola „bizonyos területein” (például a könyvtárban), „kizárólag iskolai (például tanulási vagy pályaválasztási) célokból” engedélyezi a mobilhasználatot,

„A szabályok betartását ellenőrizzük, megsértésük esetén pedig megfelelő szankciókat alkalmazunk” – zárul a rendelkezés. És hogy mik azok a „megfelelő szankciók”? Nos. Az első szabálysértésnél szólnak a szülőknek, és ha az adott diák 11 évnél idősebb, plusz két órát az iskolában kell töltenie az egyébként rövid szerdai napon; ilyenkor a renitensek főszabály szerint valami írásbeli feladatot kapnak vagy közhasznú munkát kell végezniük. A második előforduláskor már behívják a szülőket (minimum online), plusz ugyanúgy bent kell maradni büntetésképpen az iskolában.

kap helyette valami feladatot, amely segíti, hogy egy kicsit elgondolkodjék, plusz természetesen önállóan pótolnia kell a mulasztott órák tananyagát. Ha valakit negyedszerre is mobilozáson kapnak, megint mehetnek be a gondviselői, és az iskola fegyelmi tanácsot hív össze, amely dönt a továbbiakról.

A tájékoztatásban szerepel még, hogy amennyiben a tanuló és szülője kapcsolatba kíván lépni egymással iskolaidőben, arra az iskola személyzetén keresztül van mód; továbbá (talán azon összeesküvéselmélet-hívők kedvéért is, akik szerint a magyar kormány azért tiltja a mobilt, hogy ellehetetlenítse a tanórák videós rögzítését és ezáltal a rendszer elleni bizonyítékok gyűjtését)

Végezetül pedig megtudjuk, hogy az iskola nem vonható felelősségre a diák által az iskolába bevitt eszköz megrongálódásáért, elvesztéséért vagy ellopásáért.

és amelynek messze legnagyobb finanszírozója az Európai Bizottság (a második legnagyobb befizetők a tagállamok). Így két megállapítást tehetünk: a Brüsszel-kedvelő Momentumnak egy következő határozati javaslatában célszerű lenne szorgalmaznia, hogy ne a tökéletlen magyar úton járjunk, hanem ültessük át egy az egyben a nemzetközi érettségire felkészítő Brüsszeli Európai Iskola gyakorlatát, abból baj nem lehet.

Ha pedig Magyar Péternek még a brüsszelihez képest egész liberális magyarországi szabályozással is gondja van, helyénvaló lenne mielőbb írásbeli kérdéssel fordulnia az Európai Bizottsághoz, sérelmezve, hogy

csúnya precedenst teremtve.

***