Lázár János le ne mondjon!

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

„A demagóg ellenzéki rikácsolás azon része természetesen jogos, hogy a kormány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy csökkenjen ez a veszély a lehető legkisebb mértékűre, és jussunk el úti célunkhoz jóval rövidebb idő alatt, mint száz éve.

Ennél persze sokkal könnyebb kiállni a peronra, és a miniszter lemondását követelni, mert ismét nem érkezett meg időre a hat húszas.

Nemrég elütött valakit a Szegedről indult intercity, emiatt Kistelek előtt vesztegelt órákig. A menetrendben következő szerelvény melléje állt, arra tudtak átszállni az utasok. Amikor Budapesten szerettek volna lenni, éppen hogy megérkeztek Kecskemétre. Egyik ismerősöm ott volt közöttük, és elképedve mesélte, hogy barátja éppen Pekingből tartott Sanghajba a szuperexpresszel, és nem sokkal tartott hosszabb ideig az útja, mint azoké, akik aznap Szegedről a fővárosba szerettek volna eljutni.

Ki ezért a felelős? Sokat gondolkodtam, mi lehetne ilyenkor a gyorsabb megoldás. Ám ha lehetne is rövidebb a helyszínelés – amit különösen halálos baleset esetében kétlek –, a mozdonyvezető akkor sem tudja folytatni a munkáját, ha őt, esetleg a mozdonyt le kell cserélni, az ugyanis ugyanolyan hosszadalmas, mint bevárni a mentesítő szerelvényt, esetleg buszt. Ha borul a menetrend, az kihatással van az egész vonal minden járatára, és minimum fél nap, mire helyreáll a közlekedés. Ennyi ideje van minden egyes hasonló esetben Magyar Péternek terjeszteni a tudományos mindensz…rizmus jegyében a fokozottan rossz közérzetet, hiszen mindenki át tudja élni, milyen a tehetetlen várakozás egy álló szerelvény kocsijában, lekésve munkát, üzletet, élményt vagy szerelmet. Ha pedig jó sokan érzik magukat borzalmasan, az Orbán-fóbiások arcán halvány mosoly fut át, és azonnal a megkaparintható koncok lebegnek lelki szemeik előtt.

Nem ártana inkább mélyen magába néznie mindenkinek – élünkön persze a politikusokkal –, és megvizsgálni, megtettünk-e mindent a saját hatókörünkben, hogy a ránk bízott dolgok jobban menjenek, hatékonyabban szolgálják életünket, nagyobb rendben legyenek. Mert ez lenne az alapfeltétele annak, hogy az olyan közös dolgaink, mint a vasút is, pontosabban, gördülékenyebben működjenek.”

***