Miután azzal lassan tisztában van mindenki, hogy mit jelent egy okosotthon, ezért nagyjából el lehet képzelni, hogy néz ki egy okosváros. De van erre egy viszonylag pontos definíció is. Az okosváros olyan település, amely természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a területén elérhető szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, lakosainak fokozott bevonásával fejleszti.
Budapest ettől nagyon távol van, és a jó példáért nem is kell Nyugatra menni,
elég csak a magyar fővárossal összevethető Prágába vagy Varsóba utazni. Nem kis erőfeszítésünkbe telne a fenti kritériumoknak megfelelő érzékelhető budapesti fejlesztésről beszámolni. De azért a dugódíj ötletét komolyan pedzegette.
A részvételiség nyomait ugyan felfedezhetjük a főváros működésében, volt közösségi költségvetés és tartottak Budapesti Lakógyűléseket a Lánchídról és Rákosrendezőről – mindezeket irányított kérdésekkel, alacsony érdeklődéssel, ez tehát minden volt, csak nem sikertörténet.
Kerpel-Fronius a nyilvánosság előtt is szánalmasan szerepelt. Volt, hogy a Pesti Srácok stábjával üvöltözött vöröslő fejjel, többször leégett az ATV stúdiójában, többek között akkor, amikor a Városháza épületének hasznosításáról vagy a belvárosi polgármesterjelöltségéről kérdezték. „Másodállásban” a Momentum elnöke akart lenni, de elbukott a választáson, és nem jutott be az új Fővárosi Közgyűlésbe sem, hiszen a Momentum nem érte el az öt százalékot.