A szocialistákra már rászámoltak, de a kongresszusuktól azt remélik, elkerülhetik a kiütést

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

„Október 22-én tartja tisztújító kongresszusát az MSZP, amely a tavaszi vereség, és sorozatban a negyedik ellenzéki választási kudarc után az elmúlt bő évtized legsúlyosabb válságát éli át. A 2014-es választásra még a „kormányváltó erőként” készülő szocialista párt nemhogy kormányváltó erő nem tudott lenni sem egyedül, sem az összellenzék részeként azóta sem, de az utóbbi tíz évben a Fideszt valóban megszorongatni képes ellenzéki vezető erőből az MSZP leküzdötte magát az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöbre.”

Még mielőtt valaki megrémülne, hogy elhalasztották az MSZP kongresszusát, azt megnyugtatjuk, nincs erről szó, ezen a hétvégén, szombaton ülnek össze a küldöttek, most módosítják az szervezeti és működési szabályzatot, októberben pedig megválasztják a tisztségviselőket. A fenti cikkrészlet 2022-ből való, és csak azért idéztük a Hvg írását, hogy illusztráljuk,

Két éve még sokan azon szörnyülködtek vagy kárörvendően vigyorogtak, hogy a szocialisták a parlamenti bejutási küszöbre küzdötték le magukat, ma már az a kérdés, hogy a közvélemény-kutatók külön mérik-e őket egyáltalán. Ha igen, akkor is 1-2 százalékon vannak, de például a Medián már az „egyéb pártok” között tartja őket nyilván, ami roppant megalázó lehet a számukra.

Hosszasan lehetne elemezni mindennek az okait, de a legkézenfekvőbb válasz az, hogy elszállt felettük az idő, nem értették meg a korkihívásait, egyszerűen nincs már a magyar társadalomnak – vagy csak nagyon keveseknek – szüksége arra, amit ők képviselnek, ahogy ők megnyilvánulnak a belpolitikában. A háttérbe szorult parlamenti munkában is jellegtelenek a felszólalásaik, az unalmassá vált sajtótájékoztatók, közlemények a kutyát sem érdeklik, nincsenek igazán karakteres figuráik.

Horváth Csabát, aki pár napig még a XIV. kerület élén áll és éppen lemaradt a Fővárosi Közgyűlésről, továbbá az öreg harcost, az egykori minisztert, Baja Ferencet, aki még mindig viszonylag fontos tisztséget tölt be a pártban, az országos választmány elnökhelyettese, valamint Molnár Zsolt parlamenti képviselőt, pártigazgatót, illetve a Zuglóból már kipaszírozott egykori erős figurát, volt országgyűlési képviselőt, Tóth Csabát.

De Magyarországon sem rendkívüli dolog, hogy egy párt – ez több, korábban kormányon lévővel is előfordult – kénytelen volt már tudomásul venni, hogy számára eljött a „game over” pillanata. Az MSZP vezetői azonban úgy tűnik, ezt képtelenek belátni. A június 9-i roppant kínos választási eredmények után ugyan lemondott a két társelnök, de egyikük, Komjáthi Imre még megpróbál életet lehelni a tetszhalott állapotban lévő pártba. Úgy gondolja, egyedül kell vezetnie a pártot, mert a magyarnak „vezérre” van szüksége, aki után mehetnek az emberek.

A politikus nem csak úgy néz ki – a legendás kapucnis piros pulóvere a „Munkát, kenyeret!” felirattal valóban autentikus –, nem csak úgy viselkedik, mint egy „jómunkásember”, ő valóban az. Ismeri a gyárak életét, lakatosként kezdett dolgozni, majd haladt felfelé az üzemi ranglétrán, később érettségizett, most jár egyetemre. Ő nem tűnik hiteltelennek,

Csak éppen már alig érdekel valakit, amit mond. Üres szavaknak tűnnek, amikor azt állítja, „az a politikai, gazdasági helyzet, amely mára kialakult lehetőséget ad nekünk arra, hogy végre-valahára tényleg megmutathassuk azt, hogy mi az MSZP valódi identitása, mit gondolunk a világról, Magyarországról … mi azokat az embereket képviseljük, akik ezt az országot működtetik, a hátukon viszik, tehát a bérből, fizetésből élőket”.

De Komjáthin kívül alig van már komolyan vehető, a nyilvánosság előtt megszólaló szocialista politikus. Úgy tűnik, Kunhalmi Ágnes volt társelnök egy időre kicsekkolt az országos politikából, legfeljebb a választókerületével foglalkozik. A még működő országos választmányt Hiller István vezeti, de a tudósember imidzs már régen kiment a divatból, de legalább a javára írható, hogy ő nem bohóckodott a gátakon, vagy ha ott is volt, ezt nem verte nagydobra. Legutóbb május 23-án posztolt a Facebook-oldalára, arra szólította fel a követőit, hogy június 9-én szavazzanak az MSZP-re. Hárman szóltak hozzá, egyik kommentet sem olvashatta szívesen, volt, aki azt írta, „Hiller úr, lefőtt a kávé!”

Azóta már arra sem. A vármegyei közgyűlések közül mindössze egybe jutottak be, a Fővárosi Közgyűlésben pedig egyetlen helyet tudtak szerezni, a gyengeségüket jól jellemzi, hogy a velük szövetségben induló, de a valóságban gyakorlatilag nem létező Párbeszédnek három képviselője lesz.

Az MSZP-s Tüttő Katalin is csak jobb híján ül be a Városházába, mert ő eredetileg az Európai Parlamentbe készült, de az is biztos, hogy nem lesz tovább főpolgármester-helyettes, miután ezt képtelen lesz Karácsony Gergely kibrusztolni. A szocialistáknak több polgármesterük is van, de ők nem azért győztek, mert szocialisták, hanem annak ellenére.

A már-már intézménnyé váló Tóth József – akit a nyolcadik alkalommal választották meg az angyalföldiek, újlipótvárosiak a XIII. kerület élére – azt állítja, baloldali gondolatok mentén, de nem a pártpolitika alapján vezeti a kerületet. Simán győzött a II. kerületben Őrsi Gergely, de ő hosszas vívódás után augusztus elején kilépett a pártból. Kispesten Gajda Péter is újrázott, de ki tudja, mi lesz az eredménye annak a büntetőeljárásnak, amely már évek óta folyik a kerületben, belekeveredik-e valamilyen formában.

Az MSZP-s támogatással Pécsett megválasztott Péterffy Attila ugyan győzött a polgármesterválasztáson, de a közgyűlésben nincs meg a többsége, komoly küzdelmet kell folytatnia, hogy működtetni tudja a vármegyeszékhelyt, de ő egyébként sem számít hardcore szocialistának.

A Szombathelyt sikeresen irányító, a június 9-i választást fölényesen megnyerő Nemény András akár az is lehetne – két éve még a társelnöki posztra is felmerült a neve –, de nem vállalt és azóta sem vállal országos szerepet. A DK is megpróbálta magához édesgetni, de lepattintotta Gyurcsányékat. Többször felvetődött, hogy ő is elhagyja az MSZP-t, ezért megkérdeztük tőle, hogy most is vannak-e ilyen tervei, de nem válaszolt a megkeresésünkre.

S bár Komjáthi a Mandinernek azt is nyilatkozta, nem keresik azt az embert, aki utolsóként lekapcsolja a székházukban a villanyt – mellesleg az MSZP a nyáron adta el a Villányi úton lévő ikonikus ingatlanát, a befolyó pénzt pedig a szociáldemokrácia terjesztésére költik, ami önmagában is elég komikus –, az azonban könnyen elképzelhető, hogy arra már nem kell ember, aki a következő kongresszusukon, mondjuk két év múlva, felkapcsolja.

***