Évforduló: 20 éve jelentette be lemondását Medgyessy Péter, aki később árulónak nevezte Gyurcsányt

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Medgyessy Péter napra pontosan húsz éve, 2004. augusztus 19-én lengette be először esetleges lemondását, bár utána napokig győzködték a maradásról, végül augusztus 25-én hivatalosan is benyújtotta a távozásáról szóló dokumentumot az államfőnek. Az egykori szocialista miniszterelnök mindössze 857 napig volt kormányfő – írja az Index.

(bár a pártnak nem volt tagja). 2004. augusztus 25-én a koalíciós partnerével (SZDSZ) kialakult ellenséges viszony miatt lemondott hivataláról. Ezt követően 2004. szeptember 29-éig ügyvezető kormányfőként tevékenykedett, amikor az országgyűlés megválasztotta utódját, Gyurcsány Ferencet. Medgyessyről hivatalba lépése után három héttel kiderült, hogy D-209-es fedőnévvel SZT-tiszt volt a III/II-nél, azaz a kommunista diktatúra kémelhárításánál. 100 napos gazdasági programjáról sokan úgy tartják, hogy ez indította el az országot az eladósodás útján.

Az MSZP rosszul szerepelt a 2004-es EP-választásokon, ezután lett válságos Medgyessy helyzete. Az Index így emlékezik: 2004. augusztus 25-én a helyzet már végképp tarthatatlanná vált, Medgyessy Péter ekkor járt Mádl Ferenc akkori államfőnél, hogy lemondásáról és egy esetleges új kormányalakításról egyeztessen. Akkor még nem nyújtotta be a távozásáról szóló dokumentumot, de beszédes volt, hogy az aznapi kormányülésen már részt sem vett. A lemondást végül egy rendkívüli sajtótájékoztatón, nem sokkal 18 óra előtt maga Medgyessy jelentette be az Országházban.

„Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben […], úgy döntöttem végül is, hogy nem a politikusokhoz, hanem az emberekhez fordulok. Úgy döntöttem, hogy nem engedek a nyomásnak, úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak” – fogalmazott lemondásakor Medgyessy.

Az Indexnek adott májusi interjújában a most 81 éves volt szocialista kormányfő úgy fogalmazott: már egyre kevésbé kérték ki a véleményét a baloldali pártok közül, de igazából „már nem is tudna nekik jót mondani”.