Csurka népe

Nyitókép: Nyitókép: MTI Fotó: Kallos Bea

„A mai (és az akkori) miniszterelnök 1999-ben mondta ki először: az EU-n kívül is van élet. Akkor ezen szinte a teljes hazai közélet megbotránkozott. Pedig a mondás eredendően csak arra vonatkozott, hogy nem tragédia, ha nem 2003-ban történik meg a magyar csatlakozás – végül, mint tudjuk, 2004-ben történt meg –, legfeljebb csak annyiban hátrányos, hogy kicsivel később kezdjük majd el érezni azt a pozitív hatást, amit a tagság a gazdasági fejlődésünkre gyakorol. 

Amit ehhez képest ma állít Orbán Viktor az EU-ról, az ázsiai rokonságról, a bevándorlásról, meg arról, hogy kik a barátaink, és kik az ellenségeink, az akkor egy marginális kisebbség, a Csurka-párt világképe volt. (Nagyjából még az orosz relációban is. Csurka Istvánnak meglehetősen konfúz nézetei voltak Oroszországról, amibe beletartozott az is, hogy Jugoszláviában az oroszok bátorításával irtják a magyarokat, de azt többször leírta, hogy a keleti birodalomnak két választása van: vagy »benne marad az amerikai befolyási övezetben«, vagy kiszakad belőle, és a saját útját járja – ebből a világnézeti alapvetésből közvetlenül levezethető az Orbán-kormány Oroszország- és Amerika-politikája).

Mint emlékezetes, Csurkáék 2002-ben be sem jutottak a parlamentbe: 22 évvel ezelőtt a csurkizmusra nem lehetett politikai többséget építeni. Ma viszont lehet – a magyar nemzeti vagyon egyharmadának családi körbe irányítása mellett kétségkívül ez az ideológiai átnevelés a NER szellemi csúcsteljesítménye.

Nem véletlenül használtuk ugyanakkor a politikai többség kifejezést: a választásokon részt vevők között 2010 óta rendre többségbe kerül Csurka népe, országosan azonban, bármelyik elemét vesszük is az általa összekevert hiedelemkoktélnak, változatlanul kisebbségben van. Azaz: csak egy kisebbség hiszi el, hogy az EU az ellenségünk, kisebbségi álláspont, hogy – az egyébként Magyarország védelmi doktrínájában is potenciális ellenségként szereplő – Oroszország a barátunk, azt meg meghökkentően kevesen gondolják, hogy a migráció lenne a legnagyobb veszély, amely a magyar jövőt fenyegeti.”

***