Itt a Wokebusters! – Látva a liberális média hisztérikus reakcióját a hírre, elmondhatjuk: jó úton járunk

(Nyitókép: Shutterstock)

Az Alapjogokért Központ nemrég útjára indított Wokebusters kezdeményezése a következő logikus szervezeti lépcsőfok a nemzeti oldal nemzetközi összefogásában, amelynek alapjait a harmadszor megrendezett CPAC Hungary fektette le. A nemzetközi esemény mint a hálózatosodás terepe abban játszott fontos szerepet, hogy a nemzeti, konzervatív erők felismerték, közös erővel kell küzdeni azon liberálisok ellen, akik mindenhol támadják alapvető civilizációs értékeinket. A szuverenista erők a globalista nihilizmussal szemben az Isten–haza–család hármas értékrendszerét tudják állítani ellenpólusként. Ennek lett az eredménye a Patrióták Euró­páért EP-frakció, amelynek legfontosabb szereplői mind részt vettek a CPAC Hungaryn. A szintén a rendezvényen született Wokebusters kezdeményezés célja, hogy elő­segítse a kommunikációt a jobboldalon, és ellensúlyozza a liberálisok globális médiatúlsúlyát, amellyel az új jobboldali közösséget igyekeznek megzavarni.

A 2022 óta megrendezett CPAC Hungary nagy jelentőséggel bír nemcsak a magyar, de az egész szuverenista jobboldal számára. Nem véletlen, hogy Európában kizárólag Magyarországon rendeznek CPAC-et, hiszen a brüsszeli NatCon tavaszi betiltása megmutatta, hogy a progresszió nem hagy teret a szuverenista szerveződésnek, arra csak a normalitás szigetének számító Magyarországon van lehetőség. A jobboldal általános előretörése azonban már a Nyugat magállamait is elérte: az Egyesült Államokban a demokrata párti jelöltcsere ellenére továbbra is Donald Trumpnak áll a zászló, Németországban a második legnagyobb erő lett az Alternatíva Németországért, Franciaországban pedig 30 százalékot meghaladó eredményt ért el Marine Le Pen pártja. Ennek politikai becsatornázásában fontos szerep jut a CPAC Hungarynek, és e küldetés sikerét mutatja a Patrióták Európáért létrejötte is, vagyis hogy a június 30-ai bécsi alapítás után mindössze tíz nap alatt a jobboldali szuverenistákat tömörítő csoport a harmadik legnagyobb frakcióvá vált – joggal keltve félelmet a globalista nyugati elitben.

A liberális elit foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, habár hatalmi igényeit tényleges eredményekkel már nem tudja alátámasztani. Bármilyen kihívás érte a Nyugatot – mig­ráció, pandémia, gazdasági válság, háború –, csak megkésett és elhibázott válasz született rá. Ehelyett azokat érte támadás, akik a józan ész talaján reális megoldást kínáltak. A hazánk elleni boszorkányüldözés a 2015-ös migrációs válság óta tart, annak ellenére – vagy talán éppen amiatt –, hogy az idő Magyarországot igazolta. Különösen kiélezte a politikai helyzetet az ukrajnai konfliktus, amelynek ügyében a magyar kormány a békés megoldás keresése mellett foglalt állást, a liberális elit pedig egyként állt a háború pártjára. A magyar kormányt azóta egyre durvább eszközökkel támadják: politikai és ideológiai zsarolás után már az országnak járó uniós pénzek jogtalan visszatartásával, illetve a magyar energiabiztonság veszélyeztetésével. Ez a fajta bánásmód a Patriótákra is kiterjed, amelytől minden pozíció betöltését megtagadták az EP-ben, 18 millió változásra voksoló választópolgár akaratát véve semmibe.

Egyértelmű, hogy a liberális elit nem válogat az eszközökben, ha az ellenállás legyűréséről van szó. Az Európai Unió nyomásgyakorlása egyre inkább hasonlít a Szovjetunió működésére, a választópolgárok elfordulását egyre erőszakosabb eszközökkel igyekeznek ellensúlyozni. Médiájuk „hazudik reggel, éjjel meg este”, a békepárti politikusokat a demokráciát veszélyeztető oroszbarát őrülteknek láttatva, aminek a következménye két politikai merénylet lett, előbb Robert Fico szlovák miniszterelnök, majd Donald Trump amerikai elnökjelölt ellen. A liberális média egész biztosan tudatosan kelti az indulatokat, hiszen még ezek a szörnyű esetek se eredményezték a hangnem megváltoztatását, helyette tovább folyik az uszítás.

Globális médiafölényüket arra használják, hogy bizonyos híreket egyszerűen elsüllyesszenek, orgánumaik szelektíven számolnak be a világ történéseiről. Az adott országokon kívül a legtöbben valószínűleg nem értesülhettek arról, hogy Spanyolországban milyen aljas alku révén maradhatott hatalmon Pedro Sánchez baloldali kormánya, milyen kiterjedt választási csalást alkalmazott a venezuelai kommunista rezsim, és mennyire alaptalanok a brüsszeli mélyállam Magyarország elleni támadásai. A liberálisok ezt az információhiányt felhasználva igyekeznek éket verni a nemzeti oldal szereplői közé, jó példa erre a budapesti embervadászatban részt vevő olasz antifa, Ilaria Salis ügye, amelyben a magyar börtönkörülményekkel kapcsolatos hazugságok terjesztésével próbálták meg összeugrasztani Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt a magyar kormánnyal. Ugyanígy alaptalan hírek láttak napvilágot arról, hogy a magyar külügy akadályozta meg azt, hogy az EU közös nyilatkozatban ítélje el a venezuelai rezsim választási csalásait.

A liberálisok egyre nyíltabb hatalmi gőgjét és önkényét fügefalevélként elfedni hivatott politikai termék a woke, amely egy végletes ellentétekre épülő ideológiai konstrukció, egyetlen célja pedig a társadalmi normalitás elpusztítása. Mi mást várhatnánk attól az ideológiától, amelyben képes szövetségre lépni a genderideológia és a radikális iszlám? Ez a nihilből táplálkozó totalitárius ideológia nem nyugszik addig, amíg el nem törli a nyugati kultúrát, legyen szó annak értékeiről, hőseiről vagy ideáiról. Mintha csak ezt a sötét jövőt látta volna előre Márai Sándor, amikor azt vette papírra, hogy „A szépség inzultus lesz. / A tehetség provokáció. / És a jellem merénylet!…”

Már nemcsak az egyre inkább a szexuális kisebbségekről szóló Eurovíziós dalfesztiválon vagy a liberális dogmák melletti kiállást középpontba állító Oscar-díj-átadón, de az olimpián is tort ül a nyugati értékrend felett a woke-izmus. A megnyitóünnepség a keresztény civilizáció meggyalázásáról szólt, és miközben prioritás a „migránscsapat” elindítása, a sportolóknak se rendes szállásuk, se megfelelő ellátásuk. Arról már nem is beszélve, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fölényesen kioktatja azokat, akik megkérdezik, hogy interszexuális személyek – tekintve az igazságtalan előnyt jelentő adottságaikat – miért indulhatnak küzdősportokban nőkkel szemben.

A Wokebusters pontosan erről szól: az egyre erőszakosabb globalista liberális önkény és az azt leplezni hivatott, az életünket egyre jobban leuraló woke szörnyideológia elutasításáról. Ezért is indított az Alapjogokért Központ petíciót a „woke-limpia” ellen, amely nemcsak ízléstelen volt, de az egész nyugati világ nemzetközi imázsában is hatalmas károkat okozott. A Wokebusters célja, hogy gyorsreagálású hadtestként legyen jelen a nemzeti erők nemzetközi összefogásában, hogy azonnal válaszolni tudjon a liberálisok provokációira és zavarkeltési kísérleteire. A rendezvények szervezése révén pedig hozzájárul majd a CPAC Hungary céljainak megvalósításához. Elnézve a liberális média hisztérikus reakcióját a hírre, elmondhatjuk: jó úton járunk. Büszkén írtam én is alá a kezdeményezést, és váltam wokebusterré.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.